Hogyan alkotta meg Arisztotelész a számítógépet?

2017. március 24. 08:30

Chris Dixon
The Atlantic

Arisztotelész logikájáig nyúlnak vissza a matematikai logikából kialakult számítástudomány gyökerei.

„Gyakran mesélik el tárgyak történeteként a számítógépek történetét, pedig jobban érthető, ha gondolatok, főként az először a 19. században kidolgozott, homályos és kultusz-szerű matematikai logikából továbbfejlődött gondolatok történeteként fogjuk fel. A tudományterület filozófus-matematikusokhoz, leginkább George Boole-hoz és Gottlob Fregehez köthető. Leibniz álma az egyetemes fogalomnyelvről és Arisztotelész ókori logikai rendszere mindkettejükre nagy hatást gyakorolt.

A matematikai logika számítástudománnyá fejlődésében az 1930-as években megjelent két munka játszott döntő szerepet. Az egyiket Claude Shannon, a másikat Alan Turing írta. Shannon és Turing óriások voltak, az őket megelőző filozófusok és logikai gondolkodók jelentőségéről viszont hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

Shannon képletekkel és egyenletekkel teli munkájának legfőbb unikuma az volt, hogy az Arisztotelész nyomdokait követő George Boole 90 éves matematikai filozófiájára hivatkozott. Pontos algebrai formába rendezve akarta megszabadítani Arisztotelész logikáját az emberi intuíció korlátaitól. A »minden ember halandó, Szókratész ember, tehát halandó« axiómát az x = x * y formulává alakította, amely a következőképpen is értelmezhető: »minden ami az x sorban van, az y sorban is ott van.«

Shannon rájött, hogy Boole rendszere közvetlenül alkalmazható elektromos áramkörökre. Számítógépek fizikai és logikai rétegét is ő különböztette meg először egymástól. Megmutatta, hogyan alkalmazható a logika a fizikai világra, Turing pedig hogy hogyan tervezhető komputer a matematikai logika nyelvén. Turing Leibnizig és még régebbig visszamenő hagyományt követett. Leibniz álmát Frege próbálta először valóra váltani. Boole Arisztotelész-értelmezésétől inspirálva hozott létre sokkal fejlettebb logikai rendszert. Legfőbb újítása a hétköznapi nyelv logikai szerkezetének pontosabb bemutatása volt. Hatásai a számítástudomány történetében kitüntetett jelentőségű Hilbert-problémáig kimutathatók. A problémát Turing oldotta meg, ő és Shannon munkája tette lehetővé az elméleti gép ötletének komputer-tervezéssé alakítását.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://digit.mandiner.hu/trackback/29390