Tegyük rosszabbá az MI-t, hogy jobb legyen!

2017. július 9. 09:00

Katherine Ellen Folley
Quartz

Pocsékul felejtenek az MI-algoritmusok, és addig nem is lesz komoly áttörés, amíg nem tanulják meg, hogyan szelektálják ki a felesleges, és őrizzék meg a fontos infókat. Ez a mai gépi tanulás egyik legnagyobb kihívása.

„Gyakran idegesítő, ha elfelejtünk valamit, de mégis ez az embert a robotoknál intelligensebbé tevő tulajdonságaink egyike. Idegtudósok szerint kifejezetten előnyösek a felejtés egyes fajtái. És a fejlesztők is kezdik tudomásul venni, hogy az emberi agy ezen adottságát rendkívül nehéz a mesterséges intelligenciára alkalmazni.

Nem sávszélesség problémáról van szó. Agyunk képes életünk minden pillanatát elraktározni. Csakhogy hasznos, ha bizonyos infókat, epizodikus emlékeket kiiktatunk, mert segítségünkre lesz, hogy a fontosak megmaradjanak, gyorsabban előhívjuk, elemezzük őket, és tanuljunk belőlük. Az atipikus, fontos pillanatok számítanak igazán, a többi zöme felesleges zaj.

A fontos megőrzésének és a felejtésre érdemesnek a kiválasztási módja komoly hatással lehet az MI-re. A jelen MI egyik problémája ugyanis a »katasztrofális emlékezés«, amikor egy témáról megtanul dolgokat, aztán teljesen más közegbe helyezik, és az alkalmazkodáshoz ki kell dobnia minden emlékét, köztük az új kontextusban hasznosakat is. A mai gépi tanulás egyáltalán nem jó régi infók megőrzésében, hasznosításában. Programozók sokat kísérleteznek régi infók új esetekhez kapcsolásával, hogy az algoritmusok mikor őrizzék, mikor töröljék őket.

A DeepMind mesterséges intelligenciáját különféle Atari-játékok szekvenciális használatát megtanuló algoritmussal bővítette, magyarán több kapcsolatot hoz létre, és folyamatosan tanul belőle. Nem hagyták, hogy az epizodikus emlékekhez hasonló adattöredékeket jegyezzen meg, hanem tanulnia kellett az adatokból. A mi agyunk is hasonlóan működik, minden nap minden részletének memorizálása helyett fontos epizodikus adatokat jegyez meg. Komoly lépés, de egyelőre korlátozott az algoritmus, és még távol vagyunk a gépi feledéstől.

Egyébként azt sem tudjuk, hogy az emberi agy hogyan teszi. Idegtudósok és MI-kutatók következő komoly kihívása, hogy megfejtsék. Mivel automatikus folyamatról van szó, nagyon nehéz feladat. Általában nem vesszük észre hogy mikor felejtjük el a felesleges részleteket, mert egyébként sem lenne szükségünk rájuk.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://digit.mandiner.hu/trackback/30597