Az emberi genetikát is átírja a világűr

2017. február 03. 11:30

Űrhajós-ikreken végzett mérések döbbenetes különbséget mutattak a Nemzetközi Űrállomáson és a Földön tartózkodó testvér genetikai és más biológiai mutatói között.

2017. február 03. 11:30

A világűrben tartózkodás nemcsak életre szóló élmény, hanem genetikai szinten is megváltoztatja az űrhajósokat. A NASA a Nemzetközi Űrállomáson 340 napot eltöltött Scott Kelley-n és ikertestvérén, a közben a Földön tartózkodó szintén asztronauta Markon végzett vizsgálatokat. Tökéletes alanynak bizonyultak, hiszen genomjuk szinte teljesen azonos, és mivel ugyanazt a munkát végzik, nagyjából hasonló élettapasztalatokon esnek keresztül.

Az ikrek adatait elemezve különféle biológiai markerek, például a bélbaktériumok, de még a kromoszómák is döbbenetes különbséget mutattak. A kromoszómát alkotó DNS-szál két végén lévő többszörösen ismétlődő rövid szakasz, a telomer Scottnál hosszabb volt, a Földre visszatérve viszont ugyanakkorának mérték, mint a küldetés előtt. További űrhajósokkal végzendő kutatások hivatottak eldönteni, hogy mindegyikükre jellemző közös mintázatról van szó, vagy sem.

Scottnál az űrben csökkent a DNS metilációs (kémiai módosulásának a) szintje, Marké viszont növekedett ugyanabban az időszakban. Scotté a Földön visszatért az eredeti állapotba. A kutatók nem biztosak, mit jelenthetnek a változások.

A NASA szerint a test űrbeli viselkedésével kapcsolatos más vizsgálatok a térbeli tájékozódásban, csontok tömörségében, izomerőben, szív- és érrendszeri állapotban szintén egyértelmű különbségeket mutattak ki – a világűrben csökkentek a földi értékek.

Az adatok annyira frissek, hogy egyelőre nem vonhatók le messzemenő következtetések belőlük. Részletes elemzésük évekig eltarthat. A Mars-utazás közeledtével, és (még inkább) az űrturizmus beindulásával viszont egyre nagyobb jelentőségük lesz.

Összesen 14 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
KannibálTatárÚr
2017. február 05. 21:32
Az hosszú ideig tartó űrutazást úgy kell megvalósítani, hogy az űrhajó állandóan gyorsuljon 1 g-vel, vagy valamivel többel, mint egy g. (Az út felének megtétele után ugyanakkora erővel fékezni kell az űrhajót!). Akkor az utazás alatt állandóan a földi gravitációval hasonló megterhelésnek lesznek kitéve az űrutasok és nem lépnek fel a súlytalanság következményei. Ezzel a megoldással az út időtartama is jelentősen csökken. Példa: A Marsra akarunk menni. Az út első felét 1-1,2 g gyorsulással tesszük meg, a másodikat ugyanekkore lassulással, tehát fékezéssel. Az utazás időtartama is jelentősen csökken: Ha a Mars távolságát 100 millió km-nek vesszük, Azt kb. 180óra alatt (7,5 nap) érjük el, míg stabil sebességgel néhány hónapot vesz igénybe az út.
KannibálTatárÚr
2017. február 05. 01:09
Egy 100 tonnás űrhajóhoz 1 MW teljesítmény kellene. Azt kell megoldani, hogy ezt az egy MW-t gyorsításra tudjuk felhasználni. A rakétát felejtsd el. Ezt már fentebb is írtam. Annyira alacsony a hatásfoka, hogy a Mars-utazást sem engedném meg vele.
Akitlosz
2017. február 04. 14:39
"A kutatók nem biztosak, mit jelenthetnek a változások." "Az adatok annyira frissek, hogy egyelőre nem vonhatók le messzemenő következtetések belőlük." Akkor mégis mitől - idézem - "döbbenetesek"? Ez már megint csak a szokásos szenzációhajhászó újságírás. Nem értenek semmit, de ez nekik "döbbenetes".
luisbathhelena
2017. február 03. 23:32
A DNS telomerek hosszabb mivolta az űrben az öregedés lassulására utal. Pedig nem is mentek fénysebességgel :-)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!