Egy nagyon hiányzó mondatról

„Az elmúlóban lévő esztendő honi közéletében számomra egy mondat, pontosabban annak hiánya volt a legfájóbb. A gondolat így hangzik: »A kiérdemelt bizalmat meg kell tartani, ezért akármilyen elsöprő fölénnyel is győztünk a mai napon, a következő évek során számunkra a legfontosabb a szerénység és az alázat kell, hogy maradjon.« Az azóta nem hallott mondatot Orbán Viktor fogalmazta meg 2010. április 11-én éjszaka, az országgyűlési választás első fordulója után. Kár, hogy nem ezt a mondatot szögezték ki a közhivatalok falára: az elmúlt év fontos politikai történéseinél szinte mindig hiányzott a kormányzók részéről a szerénység, az alázat.(...)

Az alázat és a szerénység hiányát persze lehet indokolni, amikor éppen a gazdasági talpon maradásért harcolunk. De az önmérséklet elmaradása személyzeti kérdéseknél, a parlamenti kétharmad fedezékéből odapökött kioktatásoknál, alkotmányellenes rendelkezések meghozatalánál vállalhatatlan, s a cinikus érvelés ellenére igenis kihat a kormányzás, végsősoron a közállapotok minőségére. Amiképpen az is, ha egy nyíltan ellenzéki rádióadó elveszíti budapesti frekvenciáját. Magam ilyenkor mindig az ellenpróbát javaslom a döntést jogi-procedurális okokra hivatkozva bőszen támogatóknak: vajon hogyan reagálnának, ha egy baloldali kormányzat idején nyesnének vissza ugyanilyen hatósági eszközökkel egy közismerten jobboldali rádiót? Ha akkor tiltakoznának, a mostani hozzáállást csak a káröröm, a »balosok« megregulázása miatt érzett elégtétel magyarázhatja. Ez viszont az a kettős mérce, ami nemcsak gátolja egy valóban demokratikus és plurális közélet kialakulását, de ami ellen a jobboldal oly sokszor tiltakozott joggal. Ezek az idők persze már elmúltak, 2011-ben hivatalosan sem létezett kettős mérce: a parlament előtti egykori ellenzéki kordonbontás polgári engedetlenség, míg a mai ellenzéki önláncolás az Országgyűlés tekintélyét sértő ribillió. Punktum.”