Miért csalódunk a demokráciában? És miért hiszünk benne mégis?

2019. június 05. 07:47

A demokrácia minősége és fenntarthatósága szerte a világban erősödő viták tárgya – de mit gondolnak róla az egyes nemzetek társadalmai? Most globális kutatás mérte fel a közvéleményt – többek között a nem meglepő módon ebben a témában is rendkívül polarizált magyar társadalmat.

2019. június 05. 07:47

Írta: Maráczi Tamás 

 

Bár a nagy tanítómester, Arisztotelész nem tartotta a lehetséges világok legjobbikának – félt ugyanis a tömegek többségi döntésétől, a társadalmi egyenlősítés igényétől –, majd utána is sokaktól sokféle bírálatot kapott a történelem folyamán, a demokrácia mégis az a történetileg kialakult politikai keretrendszer, amelyet leginkább a magunkénak érzünk, és amelyet itt, a 21. század ötödén is megőrizni szeretnénk.

Még akkor is, ha működését illetően egyre nagyobb a társadalmi kiábrándultság. A demokrácia minősége és fenntarthatósága – részben a körülötte kialakult ideológiai vitának köszönhetően – egyik központi témája volt a május végi európai parlamenti választások kampányának. És annak árnyékában több felmérésnek is. Mi most egyet – a legalaposabbat – szemlézzük közülük.

A demokrácia mint politikai rendszer nem halott, bár a világ több pontján a bénultság jeleit mutatja,

válságai ellenére továbbra is a legnépszerűbb uralmi viszonyrendszer a világon. 2017-es adatok szerint a 167, félmilliónál nagyobb lakosságszámú államból 96 minősült demokratikus berendezkedésűnek, és csupán 21 ország diktatúrának vagy autoriter rendszernek. A demokratikus eszmék, normák társadalmi támogatottsága még ennél is erősebb globálisan, hiszen a diktatórikus rezsimekben élő emberek jelentős része is – ha tehetné – inkább demokratikus állami keretek között élne, és csak jóval kisebb azon, demokráciákban élők aránya, akik diktatúrára cserélnék le hazájuk politikai rendszerét. 

Ugyanakkor a demokráciában élő emberek komfortérzetének a berendezkedés népszerűsége távolról sem elegendő: politikai világukat leginkább abban az esetben érzik élhetőnek, ha szükségleteiket és elvárásaikat az többé-kevésbé kielégíti. A legfontosabbak ezek közül az egzisztenciális biztonság (a gazdaság stabilitása), a szabadság foka (az egyéni szabadságjogok érvényesülése) és a politikusok, politikai intézmények hatékonysága (a nép valós érdekeit képviselik-e a megválasztott politikusok). Az előbbi megállapítások egy átfogó kutatás eredményeiből származnak, az amerikai Pew Research Center egy hónapja publikált felmérése a demokráciából való kiábrándulás tudományosan bizonyított okait szándékozza felsorakoztatni. 2018 nyári hónapjaiban öt kontinens 27 országában – köztük Magyarországon – több mint 30 ezer személyt interjúvoltak meg egy egyszerű kérdéssorral.

Az értékvilág rendben, a gyakorlat elégtelen

A legfontosabb statisztikai információ természetesen az összes adat egybevetésével kiszámolt globális középérték. Az „Ön mennyire elégedett hazájában a demokrácia működésével?” kérdésre a felmérésben résztvevők 51%-a válaszolta azt, hogy elégedetlen, és 45%-uk azt, hogy elégedett. Van tehát baj, de nincs tragédia. 

A további kérdésekre adott válaszok összesítéséből kiderül, hogy a demokrácia mely komponenseit tartják világviszonylatban gyengének, illetve erősnek. A legkevesebb probléma eszerint a véleménynyilvánítás szabadságával és az általános közbiztonsággal van, a többség még az életszínvonal növelésének egyéni esélyeit is megfelelőnek látja. Ugyanakkor ugyanilyen többség a törvény előtti egyenlőség elvének sérülését vagy a politikusi korrupciót már problémásnak érzi, a jelen realitásai közül pedig aggasztónak azt, hogy sok helyen a különböző politikai erők ígéretei ellenére sincs remény a valódi változásokra.

A felmérés idején, 2018 nyarán

a legelégedetlenebb demokráciák a mexikói, a brazil és a görög voltak,

de tegyük hozzá, hogy a közvélekedés azóta változhatott, hiszen egy év alatt mindhárom országban voltak (parlamenti, elnök- vagy helyhatósági) választások. A legelégedettebb demokráciák pedig a vizsgált 27 közül Svédország és a Fülöp-szigetek voltak.

Az elégedetlenség fő okai

A statisztikából jól látszik, hogy

szoros összefüggés van a gazdaság teljesítményének értékelése és a demokráciadeficit észlelése között.

Azok az emberek, akik elégedetlenek saját országuk gazdasági helyzetével vagy rossznak látják életszínvonaluk javításának esélyeit, sokkal hajlamosabbak rossznak látni a demokrácia állapotát is. Indiában például a gazdaság helyzetét rossznak látók kétharmada a demokráciát is negatívan értékeli, míg a gazdaságot jónak észlelők csupán egyötödének van rossz véleménye a politikai rendszerről.

Hasonló tendenciák figyelhetők meg az egyéni szabadságjogok területén is. Kanada példáján szemléltetve: a vélemény-nyilvánítás szabadságát és a társadalmi nyilvánosságot korlátozottnak érzők mintegy kétharmada nincs megelégedve a demokrácia működésével sem, míg azoknak, akik szerint nincs baj ezen szabadságjogokkal, már csak egyharmaduk érzi ugyanezt a demokráciával kapcsolatban.

A felmérésből az is kitűnik, hogy a saját demokráciánk állapotáról kialakított nézetünket nagy mértékben befolyásolja, hogy milyen szélesnek érezzük politikai jogainkat és mi a véleményünk a politikusainkról. Azok a válaszadók, akik úgy látják, hogy a politikusok nem képviselik választóik valós érdekeit, ráadásul többségükben korruptak is, sokkal hajlamosabbak negatív képet kialakítani a demokrácia általános állapotáról is. Japánban az állami korrupciót súlyos problémának látók kétharmada rossznak tartja a politikai rendszer minőségét is, de csak egyharmada azoknak, akik nem érzékelik a korrupciót. 

Európa az európaiaké

Az európai országok esetében a Pew Research Center további kérdéseket is belevett a kérdőívbe, így az Európai Unióhoz, a migrációhoz vagy a populista pártokhoz való viszony témáit is. Ezekből az derül ki, hogy az európai választók többsége még mindig fontosnak találja az európai értékeket, és az EU-t a béke, a fejlődés és a demokratikus berendezkedés szavatolójának látja, ugyanakkor

az uniós intézmények hatékonyságát illetően jelentős már az elégedetlenség.

Ezen a téren Németországban válik el a két véglet legerőteljesebben egymástól: akiknek rossz véleményük van Brüsszelről, azok 70%-ának a demokráciáról is hasonló a képe, míg az EU-t pozitív szervezetnek látó németek csupán 27%-ának van baja a demokráciával.

2015 óta az illegális migráció kérdése az európai politika egyik kardinális ügye lett. Világos az adatokból, hogy az európai állampolgárok ezt a témát is szoros összefüggésben látják a demokrácia helyzetével. Itt Svédország statisztikája mutat nagy szórást: azok a svédek elégedetlenek nagy arányban a demokráciával, akik szerint a migránsok nem akarnak beilleszkedni a svéd társadalomba, míg a bevándorlókról az ellenkezőjét gondoló honfitársaik csupán 15%-a véli úgy, hogy baj van a demokratikus berendezkedéssel.

Az uniós intézményrendszer bénultságával, a politikai elittel, illetve a bevándorlási kérdés kezelésével kapcsolatos elégedetlenséget a jobboldali populista pártok következetesen használták ki az elmúlt években. Nem meglepő, hogy a felmérés megállapítása az, hogy ezen pártok támogatói sokkal nagyobb arányban szkeptikusak a demokrácia működésével kapcsolatban, mint az ezen pártokat elutasító polgártársaik. Ez ügyben

a legnagyobb demokrácia-értékelési szakadék a német és a svéd társadalomban van a két csoport között.

Magyarország: a két valóságot látók hazája

A felmérés magyar adatai majdnem megegyeznek a globális középérték számaival: a válaszadók 53%-a elégedetlen a magyar demokrácia működésével, 45%-uk pedig elégedett. A számok nem változtak a Pew Research egy évvel korábbi magyar vonatkozású tesztjéhez képest. 

A gazdasági helyzet és a demokrácia megítélésének összefüggésében a magyar adatok voltak a felmérés legradikálisabb számai: a gazdaságot rossz helyzetben látók 80%-a elégedetlen a demokratikus rendszerrel, míg a derűlátók csupán 26%-a észlel demokráciadeficitet. A törvény előtti egyenlőség kérdésében hasonlóan első a sorban a magyar adat, az életszínvonal növelésének esélyeinél a második. Nem ennyire polarizált, de így is

az európai átlag fölötti a széthúzás magyar és magyar között

a szabadságjogok és a politikai korrupció, valamint a demokrácia megítélése közötti összefüggés tekintetében. 

Ezek a számok mind azt mutatják tehát, hogy akik ezeken a területeken csalódottak, azok nagy arányban elégedetlenek a magyar demokrácia működésével is. Nem lehet nem észrevenni azt a beszédes adatot sem, hogy míg a kormánypártok támogatóinak csupán 30%-a észlel bajokat a politikai rendszerrel kapcsolatosan, addig az ellenzéki szavazók 66%-a elégedetlen a demokrácia állapotával Magyarországon.

Összesen 59 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2019. június 05. 16:56
"ha tehetné – inkább demokratikus állami keretek között élne, és csak jóval kisebb azon, demokráciákban élők aránya, akik diktatúrára cserélnék le hazájuk politikai rendszerét. " Mintha csak ez a kettő lehetne. Úgy hivatkozik Arisztotelészre, hogy nem is olvasta.
Akitlosz
2019. június 05. 16:55
"2017-es adatok szerint a 167, félmilliónál nagyobb lakosságszámú államból" Na és miért is kell az államokat lakosságszám szerint különválasztani? Mert mi történik félmilliós lakosságszámnál?
Akitlosz
2019. június 05. 16:54
"a demokrácia mégis az a történetileg kialakult politikai keretrendszer, amelyet leginkább a magunkénak érzünk, és amelyet itt, a 21. század ötödén is megőrizni szeretnénk." Ki ez a Maráczi Tamás? Valaki király? Kiknek a nevében beszél? Jobban tenné, ha csak a saját nevében nyilatkozna és a saját magánvéleményét nem úgy adná elő, mintha az lenne isten akarata.
Akitlosz
2019. június 05. 16:51
A "demokrácia" az egy nagy csalás. Az a demokrácia, amit Arisztotelész pontosan leírt. Amit ma demokráciának hazudnak az nem az, köze nincsen a demokráciához. Nem a szavazók többsége dönt közügyekben, hanem csak egy pár száz fős parlamentnek nevezett kiváltságos réteg, amelyet ráadásul csak kizárólag politikai pártoknak nevezett oligarchikus csoportok emberei alkotnak. Az ilyen rendszer oligarchia. Ha már Arisztotelészre hivatkozik a szerző, akkor illene is ismernie.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!