Hogy lehet egy olyan érzékeny témában is izgalmas és újszerű kiállítást rendezni, mint a holokauszt? Mennyire életképes vidéken egy ilyen jellegű tárlat? Az Elfeledett soproniak kiállítás gyűjtőjével-alapítójával, Tárkányi Sándorral beszélgettünk.
Az „Elfeledett soproniak” súlyos témát boncolgat, rendhagyó perspektívából közelíti meg a holokausztot. Miért épp Sopronra koncentrál a kiállítás, mi áll a háttérben?
Budapesten a történelmet a maga zord valóságában látni vágyók a Terror Házában megtalálják az érdeklődésének megfelelő kiállítást. Ám azok a tárlatok, amik emberközelbe hozhatják különböző régiók történelmét, a fővárostól távolabb találhatók. Ez a kiállítás Sopronban a holokauszt helyi áldozatainak és túlélőinek tárgyaiból és történeteiből jött létre. Egy nagyvárosban a történelemkutatási munkák elkezdésére kevesebb anyagi forrás jut, a legtöbb pénzt a régi, omladozó épületek helyreállítása igényelné. 1944 után a soproni papréti ortodox zsinagóga falai omladoznak. A zsinagóga téglái kimerednek a lefoszlott vakolat alól. Az ablakokat polikarbonáttal zárták le. A hatalmas bejárati ajtó befalazva áll, az oromzat előtt álló fa szinte ránőtt az épületre. Padlásokról, felhagyott hitközségi helyiségekből kerültek elő múzeumi értékű leletek, amelyek Dr. Tárkányi Sándor gyűjtésének fontos darabjai. Újra körvonalazódnak Sopron és környező településeinek etnikai és felekezeti változásai. Számos Magyarországi régióban – elsősorban Budapesten – már összeállt a kétezres évek elején a holokausztkutatók csoportja. Sopron és környéke a kiállítás megnyitásával bizonyította történelme iránti fogékonyságát.
MI volt a személyes motivációja, hogy megkezdje a kutatásokat és gyűjtőmunkát a városban?
2010 júliusában kerültem Győrből Sopronba, a belvárosi műemlék felügyelői állás pályázaton rám esett a választás. Még ebben az évben elolvastam Dr. Pollák Miksa: A zsidók története Sopronban a legrégibb időktől a mai napig című kötetét, amely a soproni zsidóság középkori történetét, az 1526-os kiűzetést és a visszatelepült zsidóság XIX. századi történetét mutatta be. Családommal az egykori Zsidó utcába (ma Új utca) költöztünk, itt található a két középkori zsinagóga, és ebben az utcában volt 1944-ben az egyik soproni gettó. Nagyon szomorú, mégis inspiráló környezet, ráadásul a Sopron és környéke műemlékei kötetet az a Csatkai Endre művészettörténész írta, akit
Sopronban a zsidóság középkori története és a középkori épített emlékei jól megismerhetők voltak 2010-ben, de a XX. századi történetükről a város múzeumaiban alig volt valami nyom. Ezért kezdtem el ezt a témát kutatni. Számos kérdés foglakoztatott, alapvetően ez belső indíttatás hajtott bele a kutatásba, de akkor még nem gondoltam, hogy a témából kiállítás lesz. Végül ez lett a doktori mestermunkám is.
Milyen volt a kiállítás fogadtatása eddig?
Az Elfeledett soproniak - Arcok, sorsok, áldozatok kiállítás 2014-ben nyílt, azóta több mint 35.000 látogatónk volt. Nagyon érdekli a látogatókat a helybéli zsidóság története, és kíváncsiak a bemutatott tárgyakra, a zsidó kultúrára is. A tárlatnak rendkívül pozitív visszhangja van a városban, vezető országos és helybéli politikusok is nagyon értékelik ezt a kutatómunkát. Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a kiállítás vendégkönyveibe is, én is számos üzenetet, kérdést, kérést, sőt tárgyakat is kaptam már az elmúlt évek során a látogatóktól.
Kicsit visszatérve a kezdetekhez: hogy lehet hozzáfogni egy ilyen érzékeny téma kutatásához? Kik segítettek?
A gyűjtést teljesen egyedül indítottam el. Az elején inkább a családok történeteit kutattam, majd később a kutatás kiegészült a tárgyak gyűjtésével is.
Nagy segítséget jelentett, hogy Frischmann Henrietta holokauszttúlélő lánya rendelkezésemre bocsátotta édesanyja telefon- és címjegyzékét. Az Új Életben megjelent hirdetésre pedig Alt Borbála jelentkezett, aki szintén nagyon értékes dokumentumokkal, tárgyakkal gazdagította a kiállítást. Gyekiczki András Elfeledett szomszédaink pápai kiállításáról készített módszertani útmutatójának is nagy hasznát vettük. A Magyar Kormány 2013-ban egy Civil Alap pályázatot írt ki, melyből támogatni kívánta a holokauszt 70. évfordulója alkalmából megvalósuló civil kezdeményezéseket, megemlékezést. A Civil Alap soproni pályázati anyagában már szerepelt a kiállítás koncepciója is, melynek összeállításánál a Soproni Múzeum és a MNL soproni levéltára együttműködő partnerként szerepelt. Mindkét intézménytől és munkatársaitól sok segítséget kaptam a kutatásaim során.
Az Új utcában található zsinagógát éppen restaurálják. Köze van az újjáépítésnek a kiállítást övező érdeklődéshez?
A soproni Belvárosban az állami és önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanok többnyire utcai homlokzatait újítják fel az idei évben a Modern Városok Program keretén belül. Jelenleg a két utcai épület (az ispotály és a templomszolga háza) homlokzatait újítják fel. Ez a felújítás nem érinti a zsinagóga épületét, de az utcaképet tekintve mindenképpen jelentős beavatkozás. A Papréti, 1891-ben épült ortodox zsinagóga homlokzat felújítására van terv, csak még pénz nincs. De a tavalyi évben a Soproni Magyar-Izraeli Baráti Kör támogatásával járható aljzat és fix színpad lett kialakítva az épületben. A zsinagógában már több év óta szervezünk különböző zsidó témájú előadásokat, zenei programokat.
Nemrég berobbant a közmédiába az a kutatási eredmény, miszerint Izrael után Magyarországon él a világon a legtöbb zsidó leszármazott. Ez a hír adhat alapot annak, hogy az országban később népszerűsödjön a történelemtudományon belül a zsidóság-kutatás?
Erre a kérdésre van egy történetem, ami a mai napig emlékezetes számomra. A Soproni Széchenyi István Gimnázium harmadéves diákjai közül a történelem tanáruk felkészítésében többen részt vettek a diákvezetés programunkban. Ennek lényege, hogy 5-6 diák megtanulta néhány egykori soproni zsidó család történetét, majd diák csoportok előtt ismertették a rövid történeteket. Az egyik diáklány a nagypapájának otthon elmondta, hogy milyen programban vesz részt önkéntesként. Ezt hallva a nagypapa a családban neki elsőként elmesélte, hogy ő is zsidó származású, és úgy élte túl a budapesti gettósítást, hogy
akik őt rejtegették, majd örökbe fogadták.
Van olyan elképzelése a kiállítások későbbi fejlesztésére, amely még álomkép, de elképzelhető, hogy egyszer megvalósul?
A kiállítás jelenlegi, magyar nyelvű szövegét szeretnénk lefordítani angol és német nyelvre, és egy QR-kód segítségével elérhetővé tennénk a tablókon a külföldi látogatók számára. Hosszú távon szeretnénk Közérdekű Muzeális Gyűjteménnyé válni, mivel a tárgyak, dokumentumok gyűjtése folyamatos. A nyitáskor volt olyan érdeklődő, aki az Egyesült Államokba vitte volna a kiállítást, de nem mentem bele az ötletbe, mivel nem megfelelően viszonyult a szerzői jogok kérdéséhez.
Mi a meglátása, hogyan lehetne az oktatásban érzékletesebben megközelíteni az izraelita-magyar kapcsolatokat?
Úgy gondolom, hogy nagyon fontosak a kortárs diákvezetések, amikor diákok mutatják be a kiállítást diákoknak. Ezt a projektet szeretnénk tovább folytatni, fejleszteni, és újabb együttműködő partnereket találni. Sopronban nagyon könnyű a zsidóság témájáról beszélni, mert nagyon gazdag középkori zsidó épített és tárgyi emlékekkel rendelkezik a város.
Fotók: Kiss Péter
Az Iparművészeti Múzeum Dresszkód: art deco című új kamarakiállítása villámutazás abba a korba, amikor a világ szép lassan újra elkezdett hinni a mámorító jövőben. A jövő év januárjáig, a Ráth György-villában látható minitárlat a húszas-harmincas évek hazai női divatján keresztül a radikális társadalmi változásokról is mesél.
Egy washingtoni agytröszt arról számol be, hogy több amerikai tagállam nekiment a gyermekekre veszélyes pornóiparnak. Erről és a think tankek világáról kérdeztük Pogrányi Lovas Miklóst, az Alapjogokért Központ vezető kutatóját.
A magyar felfogás szerint ez a háború nem a mi háborúnk – jelentette ki a magyar miniszterelnök.
A legnagyobb baj, hogy politikai támogatást kapott a sötétzöld gondolkodás. A Világgazdaság interjúja Győrffy Balázzsal.
Amerika biztonsági szempontból magára hagyhatja Európát – mondja Doug Stokes brit professzor. Interjúnk az Exeteri Egyetem intézeti igazgatójával!
Ahogy arról már beszámoltunk, a harmadik Budapest Comic-Con kifejezetten jól sikerült, a látogatók elégedetten távozhattak, mi pedig még egy színész legendával is interjúztunk.
Háborúról, békéről és Magyar Péterről kérdeztük a Békemeneten résztvevő hatalmas tömeget.
