Képzeljünk el egy várost, ami álcselekvés helyett valóban zöldpolitikát folytat!

Képzeljük el egy várost, amely felé pusztító erejű vihar közeleg. Ha a város időben kap figyelmeztetést a meteorológiai szolgálattól, ha kiépíti és karban tartja az esővíz elvezető- és gyűjtő infrastruktúrát, ha rendszeresen ellenőrzi az oszlopok és villanyvezetékek állapotát, és nem utolsó sorban tájékoztatja a lakosságot arról, hogy mi a teendő havária esetén, akkor nagy valószínűséggel elkerülhetők a súlyosabb anyagi károk. Ha viszont mindezeket nem teszi meg, akkor szinte biztos az anyagi kár és még akár emberéletek is veszélybe kerülhetnek. 

A fenti képzeletbeli példa rámutat, hogy valójában nem a vihar erejétől függ a keletkezett kár, hanem a felkészültség mértékétől. Ugyanez igaz a klímavédelemre is. Magyarország a világ összes üvegházhatású-gáz kibocsátásának egy tized százalékát adja, így belátható, hogy akármilyen ambiciózus intézkedést hozunk, sajnos nem tudjuk befolyásolni a globális folyamatokat. Budapest sem képes eloszlatni a „közelgő vihart”. Kis kibocsátóként ez nem is feladatunk. Mindezek ellenére egyáltalán nem vagyunk tehetetlenek. 

A klímaváltozás és az időjárási szélsőségek gyakoribbá válása egészen más – és gyakran súlyosabb – hatással van a városi lakosságra, mint a vidéken élőkre. A problémák városról városra eltérőek lehetnek, vannak azonban bizonyos jelenségek, melyek szinte minden nagyobb várost érinthetnek, így olyan univerzálisan alkalmazható várostervezési technikák is kialakultak, melyek a világ minden pontján javíthatják a városban lakók életkörülményeit és jóllétét. Ezen eljárások hasznosságának megértéséhez fontos felmérnünk, hogy milyen kihívások elé állítja a városokat a klímaváltozás.

Az egyik legjelentősebb ilyen kihívás a városi hősziget jelenség. A városokban uralkodónak számító beton- tégla- és aszfaltfelületek az elnyelt hő nagy részét visszasugározzák, ami azt eredményezi, hogy egy közepes méretű városban akár 5-8 Celsius fokkal is magasabb lehet a napi maximum hőmérséklet, mint a környező vidéki területeken. A helyzet még fenyegetőbb, ha az éjszakai hőmérsékletet nézzük: mivel a városi betontömeg a napközben elnyelt hő jórészét éjszaka sugározza ki, a későesti és éjjeli órákban akár 8-10 fokkal  is melegebb lehet a városokban, mint azok környezetében.

Mivel a hősziget hatást a zöldfelületek növelésével lehet a leghatékonyabban csökkenteni, az egyik legkézenfekvőbb és leggyakrabban alkalmazott módszer a probléma orvoslására a parkosítás. A növényekkel borított felszín a napenergia egy részét visszaveri, egy részét pedig fotoszintézishez hasznosítják, így jóval kisebb mértékben „fűti” a környező teret.

A másik komoly probléma, mely már a klímaváltozás érzékelhetősége előtti évtizedekben is komoly veszélyt jelentett a városi népességre nézve, a légszennyezés: az urbánus területeken zajló, vidékinél jóval intenzívebb közlekedés, fűtés és ipari tevékenység azt eredményezi, hogy a nagyvárosok levegője általában rosszabb minőségű, nagyobb koncentrációban tartalmaz égéstermékeket, szállóport és üvegházhatású gázokat. 

Ezen probléma megoldására számos lehetőség kínálkozik. A parkosítás itt is szolgáltathat részleges megoldást, hiszen a fák levélfelülete jelentős mennyiségű szállópor megkötésére alkalmas, emellett a növények fotoszintézisük révén csökkenteni tudják a városi légkör szén-dioxid-koncentrációját. A közlekedés zöldítése egy másik fontos lépés a lokális levegőminőség javítása érdekében, mely történhet a tömegközlekedés fejlesztésével, elektromos járművek népszerűsítésével, vagy a gyalogos és kerékpáros közlekedés feltételeinek javításával.  

A hősziget-hatásnál már említett beton- és aszfaltfelület egy másik veszélyforrás kialakulását is elősegíti, amely az időjárási szélsőségek miatt egyre gyakrabban okozhat problémát: a villámárvizekét. A villámárvizek vidéken, sőt természetes élőhelyeken is könnyen előfordulhatnak, a városok azonban különösen kitettek ennek a fenyegetésnek, hiszen ritkán fordulnak elő bennük fedetlen, laza talajjal borított területek, melyek hatékonyak a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék elvezetésében. 

A nagyvárosok árvízvédelme jóval összetettebb kihívás annál, hogy egy-két intézkedéssel meg lehessen őket oldani, azonban itt is nagy segítség lehet a fásítás és parkosítás: a zöldfelületek talajába akár a betonnal nem letakart földnek, akár a tudatos burkolási technikáknak köszönhetően jelentős mennyiségű víz szivároghat le, melyet ráadásul a növények felvesznek, és hőségnapokon a levegőbe párologtatnak, ezzel is enyhítve a kánikulát.

Az egyik leglátványosabb fejlesztés, hogy közel 100 új fát ültettek az utcában. Ez már önmagában jelentős előrelépés, de külön említésre méltó, hogy az ültetés során a gyökércellarendszer és a Stockholm Faültetési Rendszer együttes alkalmazásával biztosított, hogy a természetes lapkő-burkolat alá beszivároghat a csapadék, valamint a talaj mikroorganizmusai is lélegezni tudnak. A fák mellé ráadásul víztakarékos öntözőrendszert telepítettek. Ez a fásítás a jövőben enyhíteni fogja a hősziget jelenség káros hatásait, tisztítani fogja a levegőt és hozzájárulhat a villámárvizek elkerüléséhez is. A zöldítés része az utcában egy vadszőlővel befuttatott zöld buszmegálló létesítése is, mely a fákhoz hasonlóan hat majd pozitívan a területre. 

A klímatudatos fejlesztés egy másik fontos eredménye, hogy a közlekedés zöldítésének jegyében több mint ötven kerékpártárólót helyeztek el az utcában, mely a kerékpárhasználatot és így a városi közlekedésből származó károsanyag-kibocsátás csökkentését ösztönzi.

Ezek mellett még számos olyan fejlesztés megvalósult, melyek a környezet- és klímavédelemhez csak közvetetten kapcsolódnak, azonban pozitív hatással lesznek a városi lakosság fiziológiai és mentális egészségére. Az Arany János utca számos új kültéri berendezéssel lett gazdagabb: padok, ivókutak, hulladéktárolók és kutyahigiéniás szemét-gyűjtők kerültek telepítésre. Szélesebbek lettek a járdák, javult az utca akadálymentesítése és egy új, biztonságos gyalogosátkelőhelyet is létrehoztak, melyet a babakocsival és kerekesszékkel közlekedők is könnyebben használhatnak. 

Az V. kerületi fejlesztésnek azonban a kézzel fogható dolgokon túl szimbolikus jelentősége is van. Az elvégzett munka és az elért eredmény alternatívát kínál a progresszív klíma-kommunikációs lufival szemben. 

Az V. kerületi fejlesztés jó példaként szolgálhat minden gyakorlati klímavédőnek, hogy a politikát nem kell zöldre festeni, csak el kell kezdeni dolgozni. 

A szerző a Fővárosi Közgyűlés Klímavédelmi, Közlekedési és Városfejlesztési Bizottságának tagja.

Nyitókép: Facebook, Karácsony Gergely hivatalos oldala