A demokrácia szövete: médiaszabadság és médiatudatosság

2012. október 12. 15:46
Nagy Krisztina
Mérték blog
Úgy fest, hogy az állam, illetve az oktatáspolitika nem érzékeli a médiatudatosság fejlesztése területén a feladatát és a szerepét. Maradnak a civil kezdeményezések, programok.

„A demokratikus értékek elsajátítása a hálózati társadalomban egyre szorosabban kapcsolódik össze a médiaértés, médiaműveltség és így a médiaoktatás kérdésével. A nyilvánosság struktúrája a web2 eredményeként jelentősen megváltozott, ma már a felhasználók által létrehozott tartalom, a közösségi média véleményalakító hatása meghatározó szeletet képvisel a nyilvánosság egészén belül. Nem mindegy, hogy ezeket az új csatornákat hogyan és mire, milyen értékek mentén használja a közösség. Ahogy az is meghatározó kérdés, hogy képes-e a felhasználó, az állampolgár az információ dömpingből kiválogatni, és értelmezni a számára fontos információkat. Képes-e az információ hitelességét, megbízhatóságát értékelni, jól tájékozódik-e a különböző médiaműfajokban, és tisztában van-e a média alapvető működési sajátosságaival.

Az új médiakörnyezet kihívásaira sokkal inkább egy olyan oktatás tud adekvát válaszokat adni, amely az ismeretszerzéshez szükséges kompetenciákat, az elemző, problémamegoldó készséget fejleszti. Ahogy a demokratikus értékek átadása is elsősorban a kooperatív technikákra építő együttműködési készséget, szociális kompetenciákat fejlesztő módszereken és a felnőttek, iskolai környezetben a pedagógusok mintaadó viselkedésén múlik.

Az új Nemzeti Alaptanterv célkitűzéseiben ugyan próbál reagálni erre a változásra, de a megvalósulás mikéntje a nyilvánosságban és a szakmai közvéleményben megjelent információk alapján igencsak kétségeket ébreszt. Ha csak a médiaoktatás kérdését vizsgáljuk a NAT-ot kibontó központi kerettantervben a médiaoktatás a jövőben az általános iskolában egyértelműen háttérbe szorul. A korábbi optimista várakozásokhoz képest nem jelenik meg önálló tárgyként alsó tagozatban, hanem a rajzórákba integrálva kap helyet. Felsőben is hasonló a terv, ott is a vizuális nevelés részeként jelenik csak meg, pedig eddig legalább felsőben külön tárgyként tanították az iskolákban. Ami a tervek alapján körvonalazódik: a médiaoktatás nagyon kicsi óraszámban, jelentéktelenségre ítélve, azzal a dekódolható üzenettel jelenik meg, hogy túl sok energiát erre a dologra kár pazarolni. Ettől nem várható kompetencia-fejlesztés, csak letudandó éves penzum. Nem túl rózsás tehát a kép.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A média szabadság nálunk nagyon szelektív.

Ahogyan Csurka drámáját kivégezték, az felér egy gyalázatos média-pogrommal. Tipikus az előkészítése és a levezénylése ennek a cenzúrahadjáratnak.

Pedig szerintem ez a Csurka-dráma még világsiker lesz.

Nagyon jó elemzést kaphatunk Bír Zoltán irodalomtörténésztől a Magyar Fórum szept- 1-i számában.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés