Nem foltozgatni kell a szerződéseket

2014. július 3. 9:33

Lázár Dénes
Népszava
Minél többet szabályozok, annál inkább megölöm a piacot, mert a bankok nem tudnak működni. Minél kevesebbet szabályozok, annál nagyobb a kockázat, hogy túlburjánzik a rendszer. Interjú.

Az egyoldalú szerződésmódosítások esetében a Kúria úgy tűnik, szigorúbb feltételeket szabott, mint maga a törvény.

Ez esetben is az a helyzet, hogy a törvény nem tud minden egyes esetet szabályozni, ezért van szükség az állami felügyeletre. Ha a tetőfedés egy bonyolult dolog lenne, akkor lenne arra is egy állami felügyeleti szerv, de az nem annyira bonyolult, mint a pénzügyi jog. A pénzügyi jogot az teszi problematikussá, hogy minél többet szabályozok, annál inkább megölöm a piacot, mert a bankok nem tudnak működni. Minél kevesebbet szabályozok, annál nagyobb a kockázat, hogy túlburjánzik a rendszer. Ahogy a devizahitelek nálunk: gyakorlatilag minden kontroll nélkül helyeztek ki a bankok olyan hiteleket, amelyeket nem lett volna szabad. Ezáltal az egész pénzügyi rendszer olyan helyzetbe jutott, amelyből csak nagyon drágán lehet kikecmeregni. Az egyoldalú szerződésmódosításról szóló mostani kúriai jogértelmezést is le kellett volna tudni vezetnie a bankoknak a törvényekből. Egy harmincéves szerződés ideje alatt a bank fenntarthatja magának a jogot, hogy egyoldalúan módosítsa a szerződést, de annak transzparensnek, érthetőnek és követhetőnek kell lennie. Ezek egy fejlett jogrendszerben magától értetődő elvek, megengedhetetlen, hogy a bank saját kénye-kedve szerint módosítsa a szerződést.

Lehet ezt a kérdést részletesen szabályozni?

Nem lehet. De például Nyugat-Európában magától értetődő, hogy transzparensen kell csinálni. Az egész polgári jog arra épül, hogy a felek egyenrangúan vesznek részt a jogviszonyban. A pénzügyi jogban ez nem így van, mert a bank sokkal több mindent tud, és sokkal nagyobb erőforrásai vannak arra, hogy kockázatokat kezeljen. Ilyen helyzetben a banknak minden részletre kiterjedően, érthetően tájékoztatnia kell az ügyfelet, és nem csak a szerződéskötéskor, hanem a szerződés módosításaikor is. Ez a hitelek esetében nem történt meg, az adósok nem készülhettek fel a szerződésmódosításokra. (...)

Ha az árfolyamrést, a kamatemeléseket és az árfolyamváltozást is a bankokra terheljük, akkor fennáll egy bankpánik veszélye.

Ezt a pénzt valakinek ki kell fizetni mert a fogyasztók nem fogják tudni. A bankok összesen többszáz milliárd forint osztalékot fizettek az elmúlt években. Kérdezem én: hogyan fizethet egy bank osztalékot, ha sorra kötötte a semmis szerződéseket? Másrészt ott a bankadó, amelyből már közel annyit befizettek a pénzintézetek a kormánynak, mint amennyi most hiányzik a devizások problémájának rendezéséhez. Vagyis a kormány elvette a devizahitelesek pénzét.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Most akkor gonoszak a bankok, vagy a kormány gonosz, esetleg mindkettő, megfejelve a hitelfelvevővel?

Válaszok:
Agricola | 2014. július 3. 13:05

Most akkor gonoszak a bankok?

Bertold Brecht némi cinizmussal úgy gondolta:

"Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest"!

Nem biztos hogy gonoszak,

de a mérhetetlenül vad, következményekkel nem számoló pénzhajhász mentalitás veszélybe sodorhatja a hitelfelvevőket,

ha olyan puha kormányzat van valahol, amelyik megengedi számukra, hogy

ne vizsgálják ügyfeleik hitelbíró képességét hitelkihelyezésnél,

valamint utólagos szerződésmódosításokkal is

minden kockázatvállalás alól kibújva,

minden felelősséget a hitelfelvevők nyakába varrhassanak.

Orrvérzésig nyomták ki a svájci frank alapú hosszú távú hiteleket is, pedig józan ésszel nem lehetett azt gondolni,

hogy a svájci frank árfolyama örökkön-örökké kedvező lesz. A válság miatt a svájci frank menekülő valuta lett és az euróhoz képest is kb 30%-al erősödött.

A forint MNB középárfolyama az euróhoz képest 2006 június végén 1 euro 281,930 Ft volt, ez 8 év múlva mostanra július 2-re 1 euro 311,170 Ft-ra növekedett. A növekedés mindössze 10,4 % volt.


A Raiffeisen egyik vezető beosztású munkatársa szerint

az állásával játszott az a bankvezető,

aki óvatoskodott, nem teljesítette az eladási célterveket, és emiatt visszaesett a pénzintézet piaci részesedése.

A bankok nem makrogazdasági kutatóintézetek, nem szociális intézmények,

hanem úgy működnek, mint egy bolt,

amelyik el akarja adni az áruit, és ha van rá kereslet, el is adja

mondta az osztrák tulajdonú bank szakembere, hozzátéve, hogy

a fiókvezetők fizetésének 30-40 százaléka is a teljesítménytől függött,

az értékesítés alapján kapták a jutalékaikat.


A józan viselkedés szabályait felrúgva, 2005-ben, a Raiffeisen infantilis hirdetésében a hitelelbíráló kisasszony

befogta a fülét, és énekelt,

amikor a kölcsönért folyamodó házaspár a havi fizetéséről szeretett volna beszámolni.

Minket nem a jövedelme, hanem az ingatlan értéke érdekel, hangzott a válasszal egybekötött szlogen.

A szélhámosok viselkednének így.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés