Tisztességtelenség és felelőtlenség határán

2014. szeptember 2. 16:37
Gorta Tünde
Nem kell jóstehetség, hogy tudjuk: a bankok jogi képviselői bármivel is próbálkozzanak, sorra fogják elbukni a pereket.

 A héten tucatnyi úgynevezett „deviza-pert” tárgyalnak. Nem kell jóstehetség, hogy tudjuk: a bankok jogi képviselői bármivel is próbálkozzanak, sorra fogják elbukni a pereket, hiszen mintha a bizonyítási, érvelési pozíciót számukra teljesen ellehetetlenítenék. Persze a médiavisszhang azt sugallja, hogy most „meglakol az összes gonosz bank” és kimondják rájuk a végzetes ítéletet, miszerint tisztességtelen általános szerződési feltételeket alkalmaztak; és gyakorlatilag a remény sem csillan fel, hogy majd másod-, vagy harmadfokon ott lesz az igazság. S hogy lássuk a sarkítást is a történetben, az egyik devizaper lezárultával elhangzott az egyik rádióban, hogy kimondták az ÁSZF-ek tisztességtelenségét, mivel azok kidolgozásában a fogyasztó nem vett részt! Szerintük mégis mit jelent az ÁSZF? A blankettáknak pont az a lényege, hogy előre kidolgozza valamely szerződő fél!

A tisztességtelenség megvilágításához olyasmit emelnék ide, amire a magyar Ptk. kidolgozói valószínűleg nem támaszkodtak, ám érdemes észrevenni az árnyalatok közötti hasonlóságot. Az angolszász jogrendszerben az „unconsionability” kifejezés, tehát a „súlyos méltánytalanság elve” él, amely kifejezést először 1751-ben, az Earl of Chasterfield v. Jannsen ügyben használtak (1).


Ekkor ezt a fajta ügyletet a bíróság a következőképpen határozta meg: „egyetlen józan eszénél lévő és nem tévhitben élő ember sem kötne meg egyrészről, és egyetlen becsületes és tisztességes ember sem fogadna el a másik részről, amelyik tehát méltánytalan ügylet.” (2).


Tehát közvetve az angolszász jogrendszerben is megjelennek azok a jogelvek, melyekkel a magyar jogrendszerben is operálunk: a „józan eszénél lévő ember” akár az általában elvárható magatartásnak is megfeleltethető, a „becsületes, tisztességes” jelzők pedig a jóhiszeműség és tisztesség elvét jelentik a magyar jogban. Jól látszik, hogy ilyen téren az angolszász jogrendszer előrébb tartott, mivel már rájöttek a blankettákban rejlő veszélyekre és ezek kivédésének érdekében lépéseket is tettek, azonban az említett elvek ugyanúgy kell, hogy vonatkozzanak a fogyasztóra, mint az ÁSZF kidolgozójára.  

S hogy a jelen kérdésre vetítsük az előbb kifejtetteket; ki az „a józan eszénél lévő ember”, aki sorra veszi fel a hiteleket és nem gondol egy devizaalapú hitelnél arra, hogy itt bizony hosszútávon nem lesz fix törlesztőrészlet? Mert ne mondja senki azt, hogy ez nem tartozhat a saját felróható magatartás körébe – amire persze nem lehet a bíróság előtt hivatkozni, így inkább mélyen hallgatnak az érintettek arról, hogy itt bizony a felelőtlenség áll mindennek a hátterében.

A 93/13/EGK irányelvhez csatolt úgynevezett „fekete lista” utal arra, hogy melyek azok a feltételek, amelyek ha nem is mindig tisztességtelenek a szerződésekben, potenciálisan azok lehetnek. A lista felsorolja azokat a pontokat, amelyek ilyen kikötéseket rejthetnek magukban:
– a felelősséget kizáró vagy korlátozó kikötések;
– olyan kikötések, amelyekkel a fogyasztó a jogairól „önkéntesen” lemond, mindenféle kompenzáció nélkül;
– a fogyasztó szerződésszegése, egyoldalú szerződésmódosításának szankcionálása, mellette ugyanezeknek a lehetőségeknek a nyitva hagyása az eladó, szolgáltató (jelen esetben a bank) részére;
– az ármódosítás (jelen esetben kamatmódosítás) lehetőségének nyitva hagyása, vagy annak későbbi időpontban való meghatározása, anélkül, hogy a fogyasztó ettől a szerződéstől később elállhatna;
– a határozott időre kötött szerződések meghosszabbíthatóságának előírása;
fogyasztó igényérvényesítését korlátozó rendelkezések
 

A devizahitel-szerződésekre irányadó régi Ptk. a 205/A. és 206. §-nál részletesen szabályozza az ÁSZF-eket, a szerződéskötés menetét, valamint a felek jogait és kötelezettségeit. A 205. § megfogalmazása látszólag semmi kivetnivalót nem hagy, bennem mégis kétely merül fel: mikor mondja azt a bíróság, hogy egy-egy jogviszony már nem csak a két félre tartozik, és mikor lát inkább „nemzetgazdasági érdeket” helyette? Ha a bírósági gyakorlatot nézzük általában, akkor a bíróság inkább folyamodik ahhoz, hogy megállapítja a szerződés részbeni hatálytalanságát, esetleg semmisségét; majd ezzel úgy véli, az ő kötelezettségeit teljesítette is, s ezért már nem is nyúl a módosítás eszközéhez. És most is ott fognak állnak tucatnyian, hogy semmis az ÁSZF-ben alkalmazott valamely feltétel, de közben nincs alternatíva, hogy ez hogyan lett volna jobb.

Most mégis mit akar a bíróság? Persze kimondja a semmisséget, örülnek az adósok, de akkor innen hova tovább? Mindez a bankokra egy maréknyi eladósodott felelőtlen hitelfelvevő miatt hatalmas terheket ró, amelyek – ne legyen tévképzetünk – ismételten a fogyasztón kerülnek majd behajtásra. Persze nem a mostani pernyertesek isszák meg ennek a levét, hanem az összes hitelfelvevő.

Tudva, hogy a bankok nem ma született bárányok, mégis azt állítom, hogy ezek az eladósodások nem a bankok egyoldalú kamatemelésein csúsztak meg. Persze, mielőtt bárki is nyúlna a kőért, hogy megkövezzen, nekem is van egy kikötésem: kérem azt az eladósodott devizahitelest, aki ott verte a bank előtt a tamtamot, hogy a számára lényegesen kedvezőbb feltételekkel nyújtott kölcsön mennyire előnytelen a többi fogyasztóval szemben. Mindeközben pedig remélem, tüntetése közepette az ÁSZF-et elemezte, satírozta a tisztességtelen szerződési feltételeket, és előre kalkulált egy esetleges forintgyengülés esetén alkalmazandó tervvel, mert látta mi történt kilencven környékén a szintén svájci frankban felvett hitelekkel – persze akkor még sajtóvisszhang nélkül. Mert most vakon elhiszik, hogy ez egy olyan példátlan dolog volt, aminek soha előzőleg nem volt párja… Nézzük meg a kilencvenes évek elején a svájci frank árfolyamának ingadozását… Még mindig hitetlenkedünk? 


Jegyzetek:

1. Kenny, Mel – Devenney, James – O'Mahony, Lorna Fox (eds.): Unconscionability in European Private Financial Transactions: Protecting the Vulnerable, Cambridge University Press, 2010, 159-160. o. 

2. Molnár Edina: A tisztességtelennek minősülő általános szerződési feltételek s a fogyasztók érdekében történő ügyészi tevékenység lehetőségei, In: Ügyészek Lapja, 2002./2., 9. o. 

Összesen 32 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ebből kikövetkeztetheted. Egyébként, ha nem tévedek költő is.
http://epa.oszk.hu/01000/01040..

A Tisztelt szerző állítása több sebből vérzik és némi pontatlanság is található benne.

Egyik helyen azt írja; „A devizahitel-szerződésekre irányadó régi Ptk” a másik helyen ; „sorra veszi fel a hiteleket és nem gondol egy devizaalapú hitelnél arra”, pedig tudnia kell, hogy a devizahitel és devizaalapú hitel nem azonos fogalom.

A devizahitelt az ügyfél devizában kapja és devizában fizeti vissza. A devizaalapú hitelt viszont forintban kapja és forintban fizeti vissza. Így a forintra és forintról való átszámítás egy elszámolási metodikának látszik, amely arra hivatott, hogy minden kockázatot áthárítson a hitelt igénybe vevőre. Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy ez egy hibás termék. Ezért szükséges mindent pontosan és részletesen rögzíteni a hitelszerződésben.

Azonban nem ez az egyetlen probléma. Az árfolyam, árfolyamrésből és a kamatelszámolásból adódó anomália is azt támasztja alá, hogy a hitelintézetek hiányosan rögzítették az elszámolás módját, majd önkényesen a számukra kedvezőbbet alkalmazták.

A szerződésben pedig rögzíteni kellett, hogy mely referencia az árfolyam, a kamatelszámolás alapja – pl. LIBOR, BUBOR, EUR LIBOR, MNB árfolyam, svájci jegybank irányadó kamata – és mi az átváltásnál a jutalék elszámolás alapja, vételi, vagy eladási.

A felpereseknek ezeket kellene bizonyítani, hogy mindezeket tartalmazta a hitelszerződés és a szerződésben foglaltak szerint jártak el amikor a törlesztéseket kiszámították. Mindezt akkor is figyelembe vették, amikor az irányadó kamatok csökkentek.

Ehelyett az tapasztalható, hogy a felperesek mindenről beszélnek, kifogásokat jelentenek be, csak éppen a lényeget hagyják figyelmen kívül. Ugyanezt teszi a T. szerző is.

"a felperesek mindenről beszélnek, kifogásokat jelentenek be, csak éppen a lényeget hagyják figyelmen kívül. Ugyanezt teszi a T. szerző is."

Azt írta az újság, hogy volt olyan felperes, akinek a jogásza 10000 oldalas feljegyzésben igazolta a bíróság előtt ártatlanságát.

Banki gyakorlat volt, hogy jogászaik kilométerhosszú szerződéseket fogalmaznak meg jogászkodó bükkfanyelven, amelyet jogászkodásban járatlan átlagemberek nagyon nehezen képesek megérteni.

Apró betűs, nehezen olvasható részekben rejtik el a lényeget, amelyik biztosítja az ügyfelek teljes kiszolgáltatottságát.

A jogászok krémjének, a bíráknak 30 nap áll rendelkezésre ahhoz, hogy felfogják a hosszú lére eresztett szerződések lényegét.

Ha a jogászok krémjének a bíráknak 30 nap kevés a kilométerhosszú, jogászkodó bükkfanyelven megfogalmazott szerződések kisilabizálásához, akkor meddig kellett volna gondolkodni egy átlagos devizaalapú lakáshitelt felvevő állampolgárnak ahhoz, hogy felfogja a hitelszerződés lényegét?

Válaszok:
Berecskereki | 2014. szeptember 2. 20:25
Berecskereki | 2014. szeptember 2. 20:29

Szerintem a kereskedelmi bank igazát - amennyiben ez létezik - 10 A/4-es oldalon bizonyítani lehetne. Ennek összeállítására egyetlen nap is elégséges lenne.

Válaszok:
Agricola | 2014. szeptember 2. 20:45

A 2009. évi CLXII. törvény - hasonlóan a korábbihoz - pontosan leírja, hogy mit kell tartalmaznia a hitelszerződésnek és miről, miképpen kell tájékoztatni a hitelfelvevőt.
http://www.magyarefk.hu/pdf/20..

Teljesen igazad van. A tömörebb, lényegre törő fogalmazás az átláthatóságot növelné, de éppen nem ez a célja a nagybankok dörzsölt jogászainak akik a zavarosban akarnak halászni és a kockázatot már itt a Földön (Magyarországon) teljesen ki akarják küszöbölni a bankárok életéből, biztosítva számukra a határtalan, kockázatmentes (extra)profitszerzést.

Az USA-ban de UK-ben nem szoktak vitatni,

hogy a bank egy felelős "üzem" és mint ilyen kockázatkezelésre és prudens magatartásra kötelezett,

és pl. az USA-ban de UK-ban sem az átlagember a kockázatkezelő, még kevésbé a teljes kockázatviselő.

Válaszok:
Berecskereki | 2014. szeptember 2. 21:16

A kereskedelmi bankok arra hivatkoznak, hogy a THM-et nem tudták előre meghatározni és a szerződésben rögzíteni, mert nem tudhatták hogyan alakul az árfolyam. Csakhogy ez az érvelés hibás, mert a hitel alapja a deviza és ehhez kapcsolódik a kamat is. Mivel ez a teljes futamidő alatt változatlan, ezért előre meghatározható a hitelszerződésben. Amennyiben a kamat változó és nem fix ennek változtatásának alapja is rögzíthető a hitelszerződésben.

A hitelt nyújtó és hitelfelvevő között devizamozgás nem volt, ezért az átváltási jutalék felszámításának jogossága szerintem vitatható.

Nem értem a szerzőt. A bíróság azt a törvényt kell figyelembe vegye,amelyet erről a törvényhozás hozott.
Ha azt veszi figyelembe,nincsen az az eset,hogy ezekben a perekben a felperes nyerjen: ezért,erre írták a törvényt.
A törvényhozás megtehette volna, hogy kihagyja ezt az egész (tényleg nevetséges)peres "futamot".

Inkább az a kérdés, hogy ezt miért nem tette meg?

Remekül rámutattaála hitelező felelőtlenségére:

"Hiszen nem gondolhatta komolyan, hogy egy olyan szerződés, ami számára csak hasznot, a másik fél számára csak kockázatot jelent, és amiről ők előre tudták, hogy galád módon szerkesztett, extraprofitra kiagyalt szerződés, az megállja a helyét a törvény előtt."

2008-ban April Foley, az USA magyarországi nagykövete felelősen gondolkodva veszélyesnek ítélte meg a a devizahitelezés nyakló nélküli kiterjesztését. Ő egyáltalán nem úgy gondolkodott a devizahaitelesek megmentéséről, mint az akkori ballib kormány és a mindenkitől föggetlen MNB elnök, Simor András.

Amikor a kártékony devizahitelezést elterjesztették, és 2008-ban már a April Foley USA nagykövet is figyelmeztetett a fenyegető veszélyekre, az SZDSZ (amely alapvetően határozta meg a kormánydöntéseket zsarolási potenciálja révén) Simor András jegybankelnökkel értett egyet:

April Foley akkori amerikai nagykövet felismerte a hatalmas veszélyt ami a magyarországi nyakló nélküli devizahitelezésben rejlett.

A devizaadósok megsegítése ellen foglalt állást Simor András MNB-elnök az April Foley akkori amerikai nagykövettel folytatott 2008 végi beszélgetése során, ez derül ki abból a WikiLeaks által nyilvánosságra hozott táviratból, amit az Egyesült Államok magyarországi nagykövetségéről küldött Foley 2008. október 30-án.

Simor a távirat szerint azt mondta, a devizahiteleseket nem lenne helyes megmenteni

(az eredetiben: foreign currency debtors should not be saved), mert végre meg kell tanulnunk, hogy nincs ingyen ebéd.

Simor úgy akart bánni a magyarországi devizahitelesekkel, mint jó apa a hülye fiával, szeretve tisztelt bankártársaival szemben viszont mérhetetlenül elnéző volt!

Válaszok:
egyetmondok | 2014. szeptember 3. 9:40

Simor szerint "nem lenne helyes megmenteni" őket.
Nem is történik semmi ilyen, ma sem.

Válaszok:
Agricola | 2014. szeptember 3. 9:44

Csak a te beteg agyad látomásaiban: "Nem is történik semmi ilyen, ma sem."

Olvasd el a cikket!

Ha nem történne semmi, akkor miről szólna a cikk?

Válaszok:
egyetmondok | 2014. szeptember 3. 9:54
egyetmondok | 2014. szeptember 3. 10:04

Hát nem is arról van szó benne,hogy valaki itt megmentené az adósokat. Arról van szó benne,ami szerintem is minimum furcsa: ezekről a mostani bankok által indított perekről,ezek polgári jogi szempontú vizsgálatáról.
(Arra ti. még várnunk kell, hogy mi történik az adósokkal,a törvény még meg sem született,majd valamikor ősszel...)

Egy,egyetlen egy per zajlik ma Magyarországon,amely tényleg megmentheti annak a pernek a felperesét,aki egy adós. A Ráckevei Járásbíróságnál folyik,amelyet most a bíró megakasztott és a Luxembourg-i bírósághoz fordult,azt kérdezve,nem történhetett-e meg, hogy nem is kölcsön, hanem valami devizapiaci tőkepiaci spekulációs szerződés jött létre a felek között.
Na,ha ebben Luxembourg úgy ítél,hogy de,az jött létre,annak a pernek az adós felperes meg lesz mentve. Az jelent(het) adósmentést.

Válaszok:
Agricola | 2014. szeptember 3. 10:37

[ORIGO]2012. 11. 28. 9:39 írja Róna Péter véleményét tolmácsolva:

"A magyar gazdaság és társadalom vergődésének okairól sokat lehetne írni és mondani - írtam és mondtam is - de van egy, amely nézetem szerint az összes többit maga mögé utasítja, ez pedig a devizahitelezés" - írja Róna Péter a Schiffer Andrásnak címzett lemondólevelében, amelyből a Népszabadság idézett.

"a devizahitel egyáltalán nem hitel, hanem egy olyan befektetés a hitelfelvevő részéről, aminek az a lényege, hogy az összes, kivétel nélkül az összes profit a banké, az összes kockázat pedig a hitelfelvevőé. Nem hitel azért az egyszerű okért, mert a hitel egy fix összegben felvett kölcsön, amit azonos fix összegben kell visszafizetni, a szerződésben kijelölt és annak alapján mindkét fél számára kiszámítható kamattal együtt. De a devizaadós nem tudhatja, hogy mennyit kell visszafizetni, mert a törlesztés egy olyan ténytől, az árfolyammozgástól függ, amihez semmi köze, hiszen ő forintot kapott és forintban fizet"

Válaszok:
egyetmondok | 2014. szeptember 3. 10:55

Igen, Róna ezt mondja 2006 óta. Egyet lehet vele érteni,szerintem igaza is van,mégpedig szigorúan polgári jogi szempontból,és nem valami ködös erkölcsi értelemben.
Na, itt a szitu: egy magyar bíró,nagyon is helyesen eljutott az egész ügy vizsgálatánál erre,amit Róna is oly régen mondogat (sajnos a pusztába beszélt eddig...).

És azon csak tűnődni lehet,hogy a magyar törványhozás vajon mit tesz majd,ha Luxembourg úgy dönt, hogy bizony...

Válaszok:
Agricola | 2014. szeptember 3. 11:13

Vannak kényelemszertő bírók is akik úgy döntenek, hogy nem döntenek és tovább passzolják a döntés felelősségét az EU-ra.

A Biblia megemlékezik Bölcs Salamon királyról aki bírói funkcióban is kiválóan működött.

Bölcs Salamon király képes volt átlátni a csalárd érvelésen, sohasem passzolta tovább a döntés jogát és felelősségét és döntéseit képes volt ésszerű időhatárokon belül meghozni.

Bölcs Salamon király felismerte, hogy ha egy döntés időigénye minden határon túl tart a végtelen felé, akkor a jogbiztonság tart a nulla felé!

Válaszok:
egyetmondok | 2014. szeptember 3. 11:22

Hát, talán ez a ráckevei bíró felismerte,hogy mi lehetne abból,ha úgy döntene,ahogyan szerintem is érdemes (lenne)...Én nem csodálom, hogy elsétált Luxembourg bíróihoz...
Döntenek majd,tán nem is olyan sokára,aztán kiderül.
(És ez a bíró,ott Ráckevén legalább odáig eljutott,hogy feltette magának /is/a szerintem is legértelmesebb kérdést. Nem kis dolog ez,hidd el,hiszen erre se a magyar törvényhozás,se a Kúria,de azt is mondhatom,hogy se az egész magyar jogászelit nem volt képes,és mióta nem volt képes!)

A ráckevei bírónak is politikai-anyagi ambíciói lennének ? Nem kéne lesöpörni ilyen könnyen ezt az egészet. Nagyon nem.

" Ugyanis MINDEN változó kamatozású (és banköltségű) kölcsönre az említett egyoldalú kockázat a jellemző. " ---

ennek azonban semmi köze ahhoz a tényhez,hogy a felek megállapodnak valami kölcsönösszegben,adott fizetőeszközre vonatkozó kölcsönösszegben, ám a bank nem azt folyósította,hanem mást.A devizalapú hitelek esetében pedig ez történt.

Lehet,hogy mindent a világon aláírtak, természetesen. Ám ez még nem jelenti azt,hogy az átvett forint összegre nézvést a kölcsönszerződés létrejött.

Valami szerződés létrejött,ez biztos,de szerintem is (Rónával értek egyet ebben) valami más szerződés jött létre,mint az,ami az átadott forint összeg (pl.jelzálog) kölcsön szerződésére kellett volna; valami devizapiaci,tőkepiaci spekulációs szerződés jött létre.
(És hogy jönnek ide a 2006-os őszi ügyek bírói döntései ? Sehogy,azok büntető ügyek,ezek meg nem büntető ügyek.)
-------------------
S persze csak térdre-imára,hogy a ráckevei megkeresés alapján Luxembourg úgy döntsön,hogy ezek nem spekulációs, devizapiaci szerződések voltak...,ha másként dönt,a ráckevei pör magyar felperese javára, akkor nagyon nagy gáz lehet.

Onnan kéne kiindulni,Önnek,vagy Neked is T.Zokni,hogy nincsen egy szem,egy darab devizahiteles se.
Ha lenne,nem lenne miről beszélni.
Csak forinthitelesek vannak.
No,innen akkor merre van a tovább?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés