Kritika: Mentőexpedíció

2015. szeptember 29. 8:33

Richter Viktor
aeonflux
A Mentőexpedíció a tavalyi Csillagok között tömény A. C. Clarke-izmusával és pesszimista jövőképével szemben az emberi találékonysághoz és a reménytelennek tűnő helyzetek megoldásához szóló, nagy ívű óda.

Watney mindenáron túl akarja élni a marsi körülményeket, és ehhez a tudomány, illetve saját kurázsija szegődik segítségéül. »I'm gonna science the shit out of it« – bukik ki belőle töményen, és ennek megfelelően nem lamentál, nem csügged, hanem cselekszik. Ridley Scott idei mozija a tavalyi Csillagok között tömény A. C. Clarke-izmusával és pesszimista jövőképével szemben az emberi találékonysághoz és a reménytelennek tűnő helyzetek megoldásához szóló, nagy ívű óda. A két alkotás közös vonása, hogy jellemzően a tudományos, mintsem a fantasztikus megközelítés az uralkodó elemük, de az Interstellarhoz képest a Martian sokkal inkább emberközelire sikerült. A Nolan-mű befejezésén többszöri megnézés után is bőven lehet agyalni, itt viszont a közel két és fél órás játékidő vége egyértelmű katarzist hoz. A már említett macgyverizmuson túl ebben erőteljes szerepe van a kiváló humornak és a jókor, jó helyen felbukkanó popkulturális utalásoknak.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában