Legény a Marson

2015. szeptember 30. 9:07

Stöckert Gábor
Index
Persze ez a rendező érdeme is, és nagy öröm, hogy A marsi egy újabb csúcspont azon a hullámvasúton, amit úgy hívnak, hogy Ridley Scott karrierje.

Ezzel együtt A marsi az év egyik legjobb mozija, egy patent film okos emberekről (akik néha úgy viselkednek, mintha egy hollywoodi filmben lennének, de szerencsére éppen ott vannak, ezért ez nem gond). Igen, emberekről, többes szám. A több külföldi kritikában is előkerülő összehasonlítás a Gravitációval szerintem hülyeség; a Gravitáció egy magányos kaland, A marsiban viszont Watney valójában nincs annyira egyedül, mint az eleinte tűnik, de konkrétumokkal már a cselekményt spoilerezném el. A film legvége pedig külön öröm, mert több jelenetet Magyarországon forgattak. Van egy olyan, eddig meglepően nagy százalékban bevált elméletem, hogy minden hollywoodi film stáblistáján van legalább egy magyar név – hát itt nem kellett sokat keresgélnem.

Matt Damonon meg Ridley Scotton túltekintve pedig A marsi az űrhajózás dicsérete is, akárcsak az eredetije. Mert oké, hogy vannak olyan ciki epizódok a történelemben, mint egy Mars Climate Orbiter, de a NASA utána megrázta magát, áttervezte a Mars-programot, és 2012-ben úgy tette le a Curiosityt a potom 225 millió kilométer távolságra levő szomszédunkra, hogy az azóta is megjelenik rakétamérnökök nedves álmaiban. És ezért nemcsak az hihető, hogy majd embert juttatunk a Marsra, hanem az is, hogy ha ott egyszer csak jön Murphy a hülye törvényével, megoldjuk valahogy a dolgot. És jó ilyen gondolattal felállni a popcornos moziszékből.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában