Gondolkodásunkkal és technológiánkkal nem vagyunk képesek még istent megidézni, csak a várakozást ébreszthetjük fel benne és a közönségünkben. Ha meguntuk a Siri vagy a Cortana segítségét, akkor tudjuk értékelni a Nadine projekt ötletét. Nadia Thalmann klónozta magát, robotot készített magából. Nadine olyan, mint ő intelligens és nő főleg. Vajon a politikusok gépi klónváltozatai hogyan szerepelnének? Bajuszt és nagy zenei önbizalmat még nem lehet mesterséges intelligenciával imitálni szerencsére. Mi az, ami emberi bennünk, ha megteremthetjük a gépi hasonmásainkat már ma, az is egy nóvum lenne? Több, mint egy Barbie baba vagy sem? Boldog Új Évet!
Ha csak a tükörbe nézünk soha nem ismerjük meg magunkat. Az ember, még Szent Ferenc prédikációi szerint is egy szarzsákba öltöztetett rab, vár minket a boldogabb élet. A tükör csal, mert mindent fordítva mutat meg számunkra, de mindig kísért minket az Ördög, hogy kívülről lássuk magunkat, ő a Tükör a Gépi Értelem. Talán ennek az emberi kíváncsiságnak és a Descartes-i filozófia megtagadásának örömére készült el a Nadine Szingapúrban. Nadia Thalman (Technological University NTU Singapore) csak egy, a saját képére formált digitális asszisztenst akarta megteremteni (teológiai vitát most nem szeretnénk nyitni mire is való ez a játék). El kell viszont fogadnunk, a gépek intelligensebbek lettek, mint mi 2015 végére.
Az ember ugyanis soha nem kész minden pillanatban arra, hogy teremtője kérdéseire és a neki eleve kiszabott feladatokra azonnali válaszokat adjon, ha nem sikerül azokat megoldania. Alszunk, végterméket ürítünk, szeretkezünk, imádkozunk, emésztünk és szennyezzük a világot, a végén pedig tönkre is tesszük azt, mert szerencsére van egy opció a mi programunkban, hogy meghalhatunk. A digitális hasonmásunk viszont örökké élhet(ne), milyen szerencse, hogy képesek lettünk 2015-re egy rabszolgát teremteni a saját képmásunkra. Ha egy kicsit is, de istenek lehetünk végre.
Nadia a gép viszont tud kommunikálni és ez a legnagyobb baj vele. A szerszám, ami beszélni tud hozott bajt még a mitológiában is (a rabszolgákat hívták így Rómában), amit ma már mesének hiszünk mindannyian. Nadia Thalmann nem egy közösségi intelligenciát teremtett meg, hanem egy Lényt, amibe mindazon dolgokat száműztünk, amit magunkban utáltunk és nem tartjuk emberinek. Heidegger is valami ilyenről delirált:
“Amennyire én látom, gondolatilag senki sem képes a világot egészében úgy kiismerni, hogy gyakorlati útmutatásokat adhatna, különösen, ha szembenéz a saját feladatával is, miszerint először ismét a gondolkodás alapját találja meg. Amíg a jelentős hagyományok láttán a gondolkodás komolyan veszi önmagát, addig túl sokat követelnek tőle, ha útmutatásokat is neki kell adnia. Milyen felhatalmazás alapján történhetne mindez? A gondolkodás területén nincsenek tekintélyen alapuló állítások. A gondolkodás egyetlen mércéje magából az elgondolandó dologból következik. Azonban éppen ez az, ami minden másnál kérdésesebb. Ahhoz, hogy belássuk ezt a tényállást, mindenek előtt a filozófia és a tudományok közötti kapcsolat kifejtésére lenne szükség. A tudományok technikai-gyakorlati sikerei ma egyre inkább fölöslegessé teszik a filozófiai értelemben vett gondolkodást. Az a súlyos helyzet, amibe a gondolkodás saját feladatát tekintve került, megfelel annak a gondolkodással szemben táplált megütközésnek, amit éppen a tudományok hatalmi helyzete idézett elő. A gondolkodásnak meg kell tagadnia, hogy naprakész válaszokkal szolgáljon gyakorlati-világnézeti kérdésekre.”
Pocsékul felejtenek az MI-algoritmusok, és addig nem is lesz komoly áttörés, amíg nem tanulják meg, hogyan szelektálják ki a felesleges, és őrizzék meg a fontos infókat. Ez a mai gépi tanulás egyik legnagyobb kihívása.
Meddig terjed ki az emberi együttérzés, nem veszélyes-e, ha érzelmekkel reagálunk mesterséges intelligenciával rendelkező tárgyakra? Elembertelenít-e az egyre emberibb MI?
A terhes Beyoncé Instagram-posztja 24 óra alatti 7 millió lájkjával bebizonyította, hogy a zeneiparban egyre fontosabbak a techcégek, közösségi platformok, és a hagyományos lemezkiadók mind inkább háttérbe szorulnak.
50 százalék az esély, hogy az MI 45 éven belül mindenben jobb lesz az emberi intelligenciánál. Ideje elkezdeni tervezni az automatizációra adandó válaszokat.
Egyelőre nem világos, hogyan működnek a mesterséges intelligenciák, a megértésükre kitalált módszerekkel csak részeredmények érhetők el. Pedig nem ártana, ha többet tudnánk róluk, mert a hétköznapokban is egyre gyakrabban alkalmazzuk őket.
A Facebook és a Neuralink is közvetlen agy-számítógép interfészen, gondolati úton történő interakciós technológiát fejleszt. Elménkért küzdenek a titánok. Muskék megoldása földhözragadtabb, de reálisabb.
Az amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottságnak időről időre beugrik, hogy szabályozni kellene az internetet. Aztán menetrendszerűen rájönnek, hogy lehetetlen.
A közvélemény jobban fél az MI fizikai megvalósulásaitól, például önvezető autóktól és robotoktól, mint a potenciálisan több veszélyt jelentő előrejelző algoritmusoktól, diagnosztikai megoldásoktól, gépi döntéshozástól.
Elbizonytalanodunk, ha egy chatbot majdnem, de mégsem úgy beszél, mint az ember. A robotikában rejtélyes völgyként ismert jelenség komoly akadálya a tényleg emberszerű gépek fejlesztésének.
Az AR nemcsak a világ jobb megismerésének, hanem a vállalati marketingnek is hatékony eszköze, cégek mindent megpróbálnak majd eladni vele. Nagyon hamar itt lesz a ma még szórakoztató kiterjesztett valóság igazi változata.
Nem ismerjük igazán a virtuális valóság hatásait, azt viszont tudjuk, hogy minden más médiumnál erősebben hat az agy valóságérzékelésére. Jobb, ha az iparág önszabályozza magát, mintha a kormány beavatkozna.
A robot eredetileg nem is azt jelentette, amit ma, de a mai jelentés sem az, amire vonatkozik. A megoldás, ha új szót találunk ki a klasszikus mechanikus szerkezetekre. A robotokra.
A sikeres vállalkozó a Szilícium-völgy hőse, az innováció és a giganövekedés bajnoka. De vajon minden áron, erkölcsi normákat kikezdve is megéri az a növekedés?
Megoszlanak a vélemények a mesterséges szuperintelligenciáról. lehet, hogy már most itt van, lehet, hogy 2045-ben jön el, lehet, hogy soha. Észrevesszük egyáltalán?
Bejelentkezés