2016: A Strange Kind of Love

2015. december 30. 13:52
Mariella Moon
Engadget
Gondolkodásunkkal és technológiánkkal nem vagyunk képesek még istent megidézni, csak a várakozást ébreszthetjük fel benne és a közönségünkben. Ha meguntuk a Siri vagy a Cortana segítségét, akkor tudjuk értékelni a Nadine projekt ötletét. Nadia Thalmann klónozta magát, robotot készített magából. Nadine olyan, mint ő intelligens és nő főleg. Vajon a politikusok gépi klónváltozatai hogyan szerepelnének? Bajuszt és nagy zenei önbizalmat még nem lehet mesterséges intelligenciával imitálni szerencsére. Mi az, ami emberi bennünk, ha megteremthetjük a gépi hasonmásainkat már ma, az is egy nóvum lenne? Több, mint egy Barbie baba vagy sem? Boldog Új Évet!

Ha csak a tükörbe nézünk soha nem ismerjük meg magunkat. Az ember, még Szent Ferenc prédikációi szerint is egy szarzsákba öltöztetett rab, vár minket a boldogabb élet. A tükör csal, mert mindent fordítva mutat meg számunkra, de mindig kísért minket az Ördög, hogy kívülről lássuk magunkat, ő a Tükör a Gépi Értelem. Talán ennek az emberi kíváncsiságnak és a Descartes-i filozófia megtagadásának örömére készült el a Nadine Szingapúrban. Nadia Thalman (Technological University NTU Singapore) csak egy,  a saját képére formált digitális asszisztenst akarta megteremteni (teológiai vitát most nem szeretnénk nyitni mire is való ez a játék). El kell viszont fogadnunk, a gépek intelligensebbek lettek, mint mi 2015 végére. 

 
Az ember ugyanis soha nem kész minden pillanatban arra, hogy teremtője kérdéseire és a neki eleve kiszabott feladatokra azonnali válaszokat adjon, ha nem sikerül azokat megoldania. Alszunk, végterméket ürítünk, szeretkezünk, imádkozunk, emésztünk és szennyezzük a világot, a végén pedig tönkre is tesszük azt, mert szerencsére van egy opció a mi programunkban, hogy meghalhatunk. A digitális hasonmásunk viszont örökké élhet(ne), milyen szerencse, hogy képesek lettünk 2015-re egy rabszolgát teremteni a saját képmásunkra. Ha egy kicsit is, de istenek lehetünk végre. 
 
 
Nadia a gép viszont tud kommunikálni és ez a legnagyobb baj vele. A szerszám, ami beszélni tud hozott bajt még a mitológiában is (a rabszolgákat hívták így Rómában), amit ma már mesének hiszünk mindannyian. Nadia Thalmann nem egy közösségi intelligenciát teremtett meg, hanem egy Lényt, amibe mindazon dolgokat száműztünk, amit magunkban utáltunk és nem tartjuk emberinek. Heidegger is valami ilyenről delirált: 
 
 
 
“Amennyire én látom, gondolatilag senki sem képes a világot egészében úgy kiismerni, hogy gyakorlati útmutatásokat adhatna, különösen, ha szembenéz a saját feladatával is, miszerint először ismét a gondolkodás alapját találja meg. Amíg a jelentős hagyományok láttán a gondolkodás komolyan veszi önmagát, addig túl sokat követelnek tőle, ha útmutatásokat is neki kell adnia. Milyen felhatalmazás alapján történhetne mindez? A gondolkodás területén nincsenek tekintélyen alapuló állítások. A gondolkodás egyetlen mércéje magából az elgondolandó dologból következik. Azonban éppen ez az, ami minden másnál kérdésesebb. Ahhoz, hogy belássuk ezt a tényállást, mindenek előtt a filozófia és a tudományok közötti kapcsolat kifejtésére lenne szükség. A tudományok technikai-gyakorlati sikerei ma egyre inkább fölöslegessé teszik a filozófiai értelemben vett gondolkodást. Az a súlyos helyzet, amibe a gondolkodás saját feladatát tekintve került, megfelel annak a gondolkodással szemben táplált megütközésnek, amit éppen a tudományok hatalmi helyzete idézett elő. A gondolkodásnak meg kell tagadnia, hogy naprakész válaszokkal szolgáljon gyakorlati-világnézeti kérdésekre.”

Martin Heidegger
 
A strange kind of love
A strange kind of feeling
Swims through your eyes
And like the doors
To a wide vast dominion
They open to your prize
This is no terror ground
Or place for the rage
No broken hearts, white wash lies
Just a taste for the truth
Perfect taste, choice and meaning
A look into your eyes
Blind to the gemstone alone
A smile from a frown circles round
Should he stay or should he go?
Let him shout a rage so strong
A rage that knows no right or wrong
And take a little piece of you
There is no middle ground
Or that's how it seems
For us to walk or to take
Instead we tumble down
Either side left or right
To love or to hate

Peter Murphy
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés