Orosz transzhumanizmus

Tigrisre vadászik a robotelnök

2016. február 1. 11:00
Reneszánszát éli a 19. század végén és a 20. század elején kialakult orosz eszmerendszer, a kozmizmus. Talán megéljük, hogy a robotbőrbe bújt rettenthetetlen Putyin puszta kézzel vadászik tigrisre, majd egy az egyben lemásolt tudatát merevlemezre töltik fel. Párhuzamok és eltérések a nyugati és az orosz transzhumanizmus között.

Zoltan Istvan, az amerikai Transzhumanista Párt elnökjelöltje novemberben fejtette ki aggodalmát, hogy egy másik ország a politikai transzhumanizmus (H+ vagy h+) által inspirált forradalommal előzheti be az Egyesült Államokat. Nevet nem említett, de elég egyértelmű, hogy Oroszországra gondolt.

Annak ellenére, hogy a transzhumanizmus tipikusan amerikai, azon belül elsősorban kaliforniai, valamint nyugat-európai eszmeáramlat, hasonló elképzelések az oroszok körében is népszerűek egy ideje.

Nyugati és orosz transzhumanizmus

A „transzhumán” szót a biológus Julian Huxley (1887-1975) – Aldous (1894-1963) bátyja – használta először, az 1956-os New Bottles for New Wine kötetben, az egyik tanulmánynak ez a címe. A szerző szerint nemcsak egy-egy személy, hanem az egész emberiség Homo sapiens mivoltát megőrizve is túlléphet korlátain – ha akarja –, amihez viszont új környezetet kell kialakítania.

A Francis Fukuyama által a legveszélyesebb filozófiának tartott, társadalomképét tekintve libertariánus mai transzhumanizmus lényege: mivel az evolúció végpontja nem az ember a mai formájában, fizikai, pszichológiai és szellemi képességeink csúcstechnológiákkal (bio és nano, genetika, szintetikus biológia, mesterséges intelligencia, virtuális valóság stb.) feljavíthatók, humán korlátaink leküzdhetők.

Az orosz kozmisták a 19. század végén és a 20. elején fogalmazták meg hasonló gondolataikat; írásaikat aztán a szovjet-éra alatt szigorúan betiltották. A tudományos és okkult elveket egyedi módon közös nevezőre hozó alapokat az alternatív kereszténynek és szocialistának is tartott Nyikolaj Fjodorov (1829-1903) rakta le: túllépés téren, időn, emberi testen, uralom a természet felett, a világűr birtokbavétele, a holtak feltámasztása. Gondolatait az „orosz lélekre” és patriotizmusra optimalizálta, mert Fjodorov és más kozmisták szerint is Oroszország vezető szerepet tölt majd be ezekben a boldogabb emberi jövőt eredményező folyamatokban.

Putyin és a tigris

A képviselői szerint a jelenlegi legoroszabb gondolatrendszer a kozmizmus, amely 1991 óta újra, a Putyin-érában pedig különösen népszerű. Fjodorov és a többi kozmista Oroszországon kívül szinte teljesen ismeretlen, de ezzel együtt a transzhumanizmussal, vadhajtásaival pedig különösen sok a közös vonás.

A lassan nacionalista mozgalommá váló kozmizmus reneszánszát éli a hatalmas országban.

2014. december 2-án a Russian Planet online folyóirat főszerkesztőjét, Pavel Prianikovot többek között azért váltották le, mert nem foglalkozott eleget az oly orosz eszmével. Egyes munkatársai szolidaritásból mondtak le utána.

„Gyenge kozmisták voltak” – írta róluk Eduard Eidin, az új főszerkesztő.

Vlagyimir Putyin és az orosz kormány ugyan sehol nem állt ki nyíltan az ember, természet és kozmosz viszonyát újraértelmező gondolatrendszer mellett, viszont elemzők rejtett utalásokat vélnek felfedezni beszédekben. Fjodorov művei a Közös feladat filozófiája címen jelentek meg posztumusz, Putyin pedig a következőket mondta egy 2015. decemberi beszédében: „mind ugyanazt, Oroszország jólétét akarjuk. Tehát az üzleti világ és az állam közötti kapcsolatoknak a közös feladat filozófiája, a partnerség és a párbeszéd köré kell épülniük.”

Összeesküvéselmélet-hívők nyilván csettintettek örömükben.

Egyes karikaturisták viszont azon gúnyolódnak, hogy Putyin azért szimpatizál a kozmista, transzhumanista gondolatokkal, ember-gép szimbiózissal és hasonlókkal, mert ha az életkor meghosszabbodik, és jön a halhatatlanság, örök időkig irányíthatja Oroszországot.

„Az sem kizárt, hogy egy szép napon, még a mi életünkben fog valamelyik virtuális világban robotként tigrisre vadászni”írja Sarah Sloat, az Inverse elemzője.

Vagy úgy felerősítik, hogy „robotbőr” sem kell hozzá…

Oroszország 2045

Putyin rébuszokban beszél, más neves orosz személyiségek viszont nyíltabban játszanak a transzhumanista lapokkal, cyborg jövendővel. Dimitij Itszkov multimilliomos médiamogul például 2011-ben elindította az Oroszország 2045 kezdeményezést, amelynek végcélja, hogy 2045-ben merevlemezre lehessen menteni az emberi elmét, a húsvér testet pedig mesterséges avatárok helyettesítsék a digitális örökkévalóságban. Az emberi személyiség nem biológiai formákba történő másolásához nélkülözhetetlen eszközöket a kezdeményezés keretében is fejlesztik addig. Itszkov szerint „csúcsspiritualitás, csúcskultúra, csúcsetika, csúcstudomány, csúcstechnológiák” ember és társadalom optimalizálásának az öt alapelve. (Ray Kurzweil tudatfeltöltés-prognózisában is 2045 az évszám.)

2012-ben Moszkvában tartották a Globális Jövő 2045 kongresszust. Az egyik propagandavideoban civilizációnkat kapitány, térkép és iránytű nélküli hajóhoz hasonlították. Tökéletlen biológiai testünknek életünket akár az öröklétig is meghosszabbító technológiákra van szüksége – sugallja a kozmizmusra rímelő videó.
Itszkov és munkatársai ezeken dolgoznak.

A kozmizmus megerősítheti az orosz nemzeti identitást. Kérdés persze, hogy mit szól ehhez a nagy technológiabarátsághoz, a high techtől való függéshez az ortodox egyház. Konzervatív körökben egyelőre tabuk ezek a témák. Kiril moszkvai pátriárka aligha osztja Itszkov véleményét a transzhumanizmusról, és nem tartja azt a „21. század vallásának.”

A kozmizmus leginkább Kreml-kompatibilis tézisében, Oroszország aktív világ- és kozmikus jövőt formáló szerepében viszont nyilván ők sem kételkednek.

Zoltan Istvan és az amerikai transzhumanisták valószínűleg másként látják a jövőt.
 

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés