Technolust: cyberpunk a virtuális valóságban

2016. április 16. 10:00
Adi Robertson
The Verge
Az Oculus Riftre írt játék a VR-történelem időkapszulája.

„A Technolust a VR-közösség által várva várt virtuálisvalóság-élmény. Az Oculus Riftre írt vizuális regény cyberpunk fantáziák gyűjteménye, szemtelen rajongói szolgáltatás bárkinek, aki valaha is elképzelte, hogy ellátogat a Sprawlba, William Gibson Neurománcának megavárosába. A vágyak effajta beteljesedése a fikcióban veszélyes, recept lehet buta viccekhez, kritika nélküli klisémásoláshoz. De a Technolust oly sok része remeklés, hogy borzasztó nehéz ellenállni neki.

Egyszerű kalandjáték, mechanizmusainak zömét puzzle megfejtése helyett arra találták ki, hogy a felhasználót interakcióra ösztönözzék a világgal. A hackertársadalom elnyomó óriásvállalatok uralta metropoliszban lép be a cybertérbe, ott próbálkozik feltörni az ellopott halálos szoftvert. Az alapképlet ismerős, az egész Technolust a cyberpunk tematika tudatos utánzata.

A játék sok popkulturális utalása eszünkbe juttatja, hogy a Technolust Snow Crash-be, Max Headroomba, Transmetropolitainbe és sok más mérföldkőbe csomagolt Szárnyas fejvadász, az egyre népszerűbb 80-as évek retró-futurizmusával leöntve. Az általánosítástól az meneti meg, hogy elismeri: a modern nosztalgia emlékezés a 15 perccel korábbi történésekre. Távoli jövőjében Jon „Soha nem hal meg” Jacobs, húsvér virtuálisvilág-celeb a virtuális valóság elnöki posztjára jelölteti magát, és az egész világot olyan poszterekkel borítja be, amelyeket akár a 00-ás évek steampunk gyűléseire is tervezhettek volna.

Még közelebbről nézve a játék a VR-történelem időkapszulája. Az első demóváltozatot 2014-ben tették közkinccsé, és az alapformátum már elavult egy kicsit: kontrollerrel a kézben mászkálunk a VR-ben, mindent elsőszemély-szemszögből látunk, amiben annyira benne van a mozgásszervi betegség lehetősége, hogy az Oculus játéktervezői a többi cuccnál harmadikszemély-perspektívára váltottak, vagy teleportálással és mozgáskövetéssel helyettesítették a járkálást.

Talán mert bejáratott helyszínen játszódik, a Technolust szokatlanul jó ritmusú rövid felfedezőjáték – működik a VR új világában. Pár óra játékidő, érdekes szintekkel, karakterekkel, interakciókkal. A legtöbb VR és nem VR játékkal szemben, megoldással és nem váratlan leállással ér véget, ami a felvázolt cselekményhez ugyan nem pont passzol, de legalább érzelmileg kielégítő.

Mint sok más hasonló játékban, a főhős a Technolustban is magányos figura. Mégis ő, az anarchista-hacktivista vezér, Glitch alakja a hiperstilizált cyberpunk esztétikával való szakítás kevés elemének egyike.

A játék leggyengébb pontja, hogy hiányoznak belőle földhözragadt elemek. A cyberpunk alapművek részben azért úttörők, mert a hétköznapi élet darabkáit vetítették ki a jövőbe. Ezzel együtt a Technolustot elég jól felépítették ahhoz, hogy még több hasonlót akarjak. Bedobja magát egy kifáradt műfajba, kiszűri belőle a legjobb részeket, karakterét végig megőrzi.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés