Álmodik a gép

2016. április 18. 9:00
Festőprogramok már az 1970-es években is próbálkoztak műalkotásokkal, de csak tavaly a Google DeepDreamjével kerültek rivaldafénybe. Másolataik egyre hibátlanabbak, az eredeti képet meghökkentő új elemekkel gazdagítják, de stílusteremtésre, valódi kreatív alkotói folyamatra még várni kell.

A dinamikusan fejlődő, viszonylag új kutatási terület számítógépes kreativitás mesterséges intelligencia, kognitív pszichológia és művészetek találkozása. Alapvetően három célt szolgál: az ember alkotótevékenységének jobb megértését, az emberi kreativitást növelő program fejlesztését, emberi vagy hasonló szintű kreativitásra alkalmas program létrehozását. Irodalomban, zenében és képzőművészetben egyaránt léteznek munkájukat több-kevesebb sikerrel végző „alkotó” szoftverek.

Festőinasok kora

Gépfestőkkel ugyan már az 1970-es évek óta kísérleteznek, Harold Cohen 1973-ban debütált, rendszeresen frissített AARON programja a leghíresebb, a terület azonban csak a Google DeepDreamjének tavalyi színrelépését követően indult be igazán, és került rivaldafénybe. AARON, a "kibernetikus festő" fekete-fehér absztrakt formákkal kezdte, a következő évtizedben sziklákat, növényeket és embereket is festegetett, aztán belső jeleneteket, színesben mindet, majd az ezredforduló után visszatért az absztraktabb világokba.

A Londoni Egyetem Számítógépes Kreativitás Csoportjának egyik mesterségesintelligencia-kutatója, Simon Colton és közvetlen munkatársai a 2000-es évek elején írták a Painting Fool programot, amely AARON-hoz hasonlóan abban különbözik a ma népszerű képalkotó szoftverektől, hogy saját fantáziáját követve, még inkább adatbázisából merítve, jóindulattal önállónak nevezhető képeket is képes létrehozni. Nagyjából ugyanazon a színvonalon, szakértői vélemények szerint viszont komolyabb potenciál rejlik benne. A fejlesztők célja, hogy egyszer olyan művet alkosson, mint egy humán festő, azaz menjen át a (még) nem létező képzőművészeti Turing-teszten.

A Kanadában élő bolgár származású művész, Krasimira Dimtchevska és a szoftverfejlesztő Svillen Ranev különleges rendszert fejlesztett: az egyik komponens angol mondatokat generál, a másik ezeket a mondatokat alakítja különféle színekben, formákban, méretben absztrakt képekké.

Nagyot álmodik a Google

A mesterségesintelligencia-kutatás többi területéhez hasonlóan, a számítógépes kreativitásban is a nagy infokom cégek színrelépése gyorsíthatja be a fejlődést. Nem meglepő módon, a Google kapcsolt elsőként.

A keresőóriás 2015 júliusában tette közzé nyílt forrású „mély álmát”, a DeepDream gépilátás-programot, egy képeket ködösen látó, azokból pszichedelikus hangulatú másolatokat generáló mesterséges ideghálót. A nyílt forráskód előnye, hogy bárki, például művészek is hozzányúlhatnak: válogathatnak a képekből, finomíthatnak a hálón, új minták azonosítására taníthatják.

Beletáplálunk egy képet, ismert mintázatokat keres rajta, feljavítja a mintázatokat, új képet hoz létre, amin megismétli a folyamatot.

„Visszacsatolási hurkot alkot, és ha egy felhő egy kicsit úgy néz ki, mint egy madár, a háló addig dolgozik rajta, amíg sokkal jobban hasonlít a madárhoz. Ez viszont azt eredményezi, hogy a következő lépésben a háló még inkább madárként ismeri fel és így tovább mindaddig, amíg szinte a semmiből fel nem bukkan egy részletesen kidolgozott madár” – olvasható egy Google blogbejegyzésben.

DeepDream sikeres, volt már kiállítása San Franciscóban, műveit méregdrágán árulták.

Fess nekem egy Picassót!

Szintén 2015-ben, későnyáron debütált három európai felsőoktatási intézmény, a Lausanne-i Szövetségi Műszaki Egyetem (EPFL), a Tübingeni Egyetem és a Louvaini Katolikus Egyetem (Belgium) közös fejlesztése, a DeepArt.

Ez a képfeldolgozó program is fejlett – eredetileg tárgyfelismerésre szánt – ideghálóval, mélytanulás (deep learning) algoritmussal dolgozik, és alkotja újra híres festők (Van Gogh, Picasso stb.) stílusában a feltöltött képeket. Elvileg bármilyen stílust és művészt képes utánozni.

Lényegében megint „fordított” képfelismerés történik: a program mintákat keres a feltöltött képen, amelyeket a másikon reprodukál. A kettő folyamatosan összehasonlítja, hasonló elemeket, apró alakzatokat kiszedve belőlük, generál egy harmadikat. Addig próbálkozik, amíg az új kép stílusa és tartalma nagyjából megegyezik az általunk megadottakkal. Az egész folyamat nem tart tovább tíz percnél.

A DeepArt honlapon látható képek tanúsítják: a végeredmény meglepően jó minőségű, és a rendszer folyamatos tanulásával csak javulni fog.

Bárki letesztelheti – magunkról és egy kedvenc festményről kell feltölteni képet, aztán e-mailben megkapjuk kubista, impresszionista, akármilyen önmagunkat. A rendszer opcióként felajánlja, hogy 1,99 euróért 15 másodperc alatt, különben elvileg napokig várhatunk.

A DeepDream és a DeepArt, de kisebb mértékben AARON és a Painting Fool is szépen példázzák, hogy a programok egyre pontosabban másolnak, pluszt adnak az eredetihez, különös világokat varázsolnak kijelzőinkre. Egyedi stílust viszont még nem teremtettek, csak utánoznak.

A valódi kreativitás sokkal nagyobb kihívás, az MI egyik legnagyobb kihívása, amire egyelőre várni kell.
 

Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egy kis LSD-t neki, hadd szóljon.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés