Cikkajánló: nyakunkon az „igazság utáni kor”

2020. augusztus 03. 17:52

Alison Gibbons esszéjében a posztmodern korszak végét követő társadalomelméleti átmenet korszakáról ír, amelyet a szerző az „igazság utáni időszakként” aposztrofál. 

2020. augusztus 03. 17:52
null

A politikai posztmodern bukása az 1980-as évek második felétől időről időre felvetődik a politikatudomány területén. Ezt a korszakot a világ ontológiai fókuszú (tehát a társadalom működésének az általános igazságok feltárásán keresztüli) értelmezése jellemzi, kiegészítve azzal, hogy a posztmodern idején minden egyes feltárt feltételezés újabb és újabb ellenérveket kreált maga ellen (a filozófia ezt a kettősséget ontológiai kételynek nevezi). 

Csakhogy – ahogy erre Alison Gibbons esszéjében rámutat – a posztmodernizmus mára kifulladni látszik: miközben korábban az irányzat következetesen elutasított mindenfajta grandiózus narratívát (legyen az vallási vagy politikai jellegű), napjaink posztmodern ideológusai mintha épp ezekkel keresnék a kapcsolódási pontokat, például az alternatív történelemértelmezés útján. 

Mindehhez – mutat rá a Sheffield Hallam University oktatója –

ideológiai kapaszkodóként ma olyan társadalomelméleti irányzatok szolgálnak, mint a gender-elmélet, vagy a feminizmus.

A klasszikus értelemben vett posztmodern korszaka tehát politikai értelemben is lezárult, s jelenleg a társadalmak újfajta, jelenleg még nem megfelelően azonosítható logikák mentén szerveződnek újra.

Gibbons kitér arra is, hogy a „posztmodern halálának” pontos időpontja tekintetében a társadalomelmélet megosztott. Egyes gondolkodók – például Neil Brooks vagy Robin van den Akker – a berlini fal leomlását, míg mások az ezredfordulót, vagy az ikertornyokat ért terrortámadást (ennek kapcsán pedig a terrorizmus ellen megfogalmazott katonai doktrína létrejöttét) tekintik mérföldkőnek. 

Ebből Gibbons számára az következik, hogy bármelyik időpontról is legyen szó,

mindenképp ok-okozati összefüggés lehet a között, hogy az emberiség felismerte a globális kapitalizmus (és a neoliberális társadalomszervezési projekt) hátulütőit, és a posztmodern korszak vége között. 

Ez a felismerés az emberekre kiábrándítóan hatott, a csüggedtség pedig a politikai jobb és a baloldal szélsőségei irányába terelte a szavazókat, összességében azt eredményezve, hogy a világ nyugati része kiszámíthatatlan végkimenetelű játszmák helyszínévé vált.

Gibbons esszéjének egyik fő állítása, hogy a posztmodernt követő évek az „igazság utáni” – „post-truth” – korszak kifejezéssel illethetők, amelynek kezdete 2016-ra tehető (ebben az évben győzött ugyanis Donald Trump az amerikai elnökválasztáson, mint ahogy 2016-ban vette kezdetét a Brexit-kampány is). 

Gibbons ezt a következőképpen vezeti le: miközben a modernizmus egy, az univerzális igazságokra épülő utópiát hozott volna az emberiség számára, a posztmodernizmus pedig ennek antitézisét hirdette –

az „igazság utáni” korszak pedig nem más, mint a posztmodern projekt következetes végrehajtásának eredménye. 

Pontosan emiatt Gibbons úgy véli, hogy ma minden korábbinál nagyobb szükség van a világ jelenlegi működését és folyamatait jóhiszeműen, elemző szemmel vizsgáló irányzatokra.

Dobozi Gergely

Kapcsolódó cikkek

Összesen 6 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
T. Péter
2020. augusztus 19. 23:12
Gibbons esszéjének egyik fő állítása, hogy a posztmodernt követő évek az igazság utáni -- post-truth -- korszak kifejezéssel illethetők, amelynek kezdete 2016-ra tehető (ebben az évben győzött ugyanis Donald Trump az amerikai elnökválasztáson, mint ahogy 2016-ban vette kezdetét a Brexit-kampány is). Hát, el kellett volna olvasni az eredetit, mi? 1. Nem Gibbons vezeti be a fogalmat. 2. Szó nincs róla, hogy kezdete 2016-ra tehető (2016-ra már annyira elterjedt a kifejezés, hogy az Oxford akkor tette meg az év szavának). 3. Aranyos, ha úgy gondoljátok, hogy Trump nyerésének köszönhető (ez nem valami hatalmas dicséret). 4. Egyetlen bekezdést szán az egésznek, a legkevésbé sem nevezi el így, és a legkevésbé sem egyik fő állítása, sőt, meg sem fogalmaz semmi hasonló állítást. Másképpen SEM nevezi el, semmi pozitív állítást nem tesz erről, csak éppen felsorol vagy féltucat szót, hogy mikkel próbálkoztak mások, anélkül, hogy ő maga bármelyik mellett letenné a voksát.
Akitlosz
2020. augusztus 19. 23:10
"Cikkajánló: nyakunkon az igazság utáni kor" 1490. óta.
matykox
2020. augusztus 13. 22:24
EZ egy köldöknézegető marhaságnak tűnik a-tól z-ig. Nincs valami értelmes javaslatuk?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik