Aki azt kérdi, hogy kellenek-e a templomfelújítások, szükség van-e egyáltalán templomokra e modern és felvilágosodott világban, az képzelje el a saját faluját, városát templomok nélkül.
Az első magyar király kapcsán mindannyian megtanultuk, hogy templomokat építtetett, püspökségeket és apátságokat alapított, s hogy államalapító munkájának megmaradásunk szempontjából, ha lehet, még fontosabb része volt mindez, mint a közigazgatás alapjait képező vármegyerendszer kialakítása. Szent István nem rövid távon gondolkodott, ha így tett volna, alkalmazkodik a magyarok pogány világnézeti mainstreamjéhez, és nem hirdeti a keresztény tanokat. De őt igazi államférfiként, hitből élő keresztényként a magyar nemzet hosszú távú megmaradásának célja vezérelte, ez lebegett a szeme előtt, amikor – akár a korabeli magyarok ellenében is – véghez vitte akaratát.
Ma, ezer évvel később, mintegy tíz év alatt egy hasonlóan pogány korban Kárpát-medence-szerte több mint 3000 templom újult meg, és több mint 130 Istennek szentelt ház épült. Ez folytatódik idén, amikor 25 milliárd forintot különít el a magyar állam a Gazdaságvédelmi Alapból, s ennek köszönhetően újabb 1800 templom újul meg, köztük 1400 az anyaországban, 400 pedig a határon túl. Pénzkidobás mindez, vagy a legfontosabb befektetés a jövőbe, a közösségbe és az emberi lélekbe?
A kormányzati döntést rögzítő tavaszi hírrel kapcsolatban ilyesmiket olvashattunk a magyar média – alapállás szerint kormányellenes – cikkeiben: képmutatás, lopás, aljasság, farizeus, sátánfajzatok. A közösségi média platformjain pedig efféle állítások hangzottak el: „nincs ennél haszontalanabb dolog, mert a felújított templomok nem termelnek pénzt”, „az emberek kapjanak pénzt, ne templomokat meszeljenek”, „ha a keresztény egyházak kicsit is komolyan vennék a Bibliát, vissza kellene a pénzt utasítaniuk”, „ez az egész istentelen, antikrisztusi, ördögi és sátáni cselekedet, csak az emberek megtévesztése, a lelkiismereti elnyomás és a leuralás a cél”.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán. Kacsoh Dániel írása.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Új mozgósítási törvény lép életbe, aki teheti elmenekül, aki nem, az bujkál.
Finoman fogalmazva kilóg az a bizonyos lóláb.
