A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata hetilapunkban
Mennyi? Több mint négyezer-négyszáz forint? Azt hiszem, akkor tört el bennem valami, amikor a bevásárlás után az összegen hüledezve észrevettem, hogy ennyibe került a fél körívnyi egyszerű, ipari, ömlesztett trappista sajt, amit gyermekeim nagy kedvvel majszolnak nap mint nap. Semmi kézműves-luxusgasztronómia, csak egy csomag trappista egy minőségi éttermi ebéd áráért. Talán háromszor annyiért, mint egy-két éve. Normális? Rájöttem, hogy utána kell olvasnom az infláció elméletének,
mert nehéz meghúzni a határt a válságok miatti indokolható drágulás és a szabad rablás között.
Megterhelő korban élünk: a mindennapos apró bosszúságoktól, hétköznapi életmódunk extrém megdrágulásától kezdve a globális válságfolyamatokig nyomasztó gondolataink támadhatnak nap mint nap. „It’s not dark yet”, még nincs sötétség, énekelte negyed évszázada, már akkor is öregen Bob Dylan, de kilátásaink borúsabbak lehetnek, mint bármikor a második évezredben, beleértve a végül megfékezhetőnek bizonyuló 2008-as pénzügyi válság mélypontjait is.
Bob Dylan - Not Dark Yet
Vallásosan vagy vallástalanul is eszünkbe juthatnak a bibliai csapások történetei. A covidjárvány hullámai. A kontinentális léptékű aszály. A víz- és élelmiszerhiány jelenségei a harmadik világtól az elsőig. Gazdaságunk, iparunk kis- és nagyvállalkozásaink megrendülése, összeomlása az ellátási láncok megszakadozása miatt. Az energiaköltségek elszabadulása. A háború maga. S annak értelmetlensége és kilátástalansága.
Nem erről volt szó egy-két-három évtizede, amikor a vég nélkül globalizálódó világ végtelen gazdasági növekedéséről, fokozódó jólétéről s minden határok leomlásáról énekeltek a csábító szirénhangok.
Ám akkoriban is voltak figyelmeztető, aggódó, finoman vagy keményen kritikus hangok mind jobbról, mind balról,
amelyek a végtelennek hitt növekedés lehetetlenségéről és a globalizáció fejlett és fejletlen világrészeket egyaránt érintő hátulütőiről beszéltek.
De hol van akkor az arany középút? Létezik olyan? Itt állunk, és nem mondhatunk mást: a több szabadság jobb, mint a több kényszerkorlátozás; az emberi és közösségi szabadság védelmének útja jobb, mint a beszűkülés és a bezárkózás zsákutcája. De egyik irány sem tud végletes lenni.