Kijevben megőrültek? Egy ukrán tisztviselő pedzegeti, hogy amerikai rakétákkal lőjenek oroszországi célpontokra
Ennél is rosszabb hír, hogy az amerikaiak nem zárkóznak el az ötlettől.
Szép allegóriája lenne az új évbe érkezésnek, hogy a mögöttünk hagyott havas úton tisztán látszanak lábnyomaink, az előttünk álló ösvények pedig a hófehér ismeretlenjében rejlenek. Csakhogy eddig hó sem hullott, sőt talán az egyik legenyhébb karácsonyt élhettük át.
Ha a téli tájak nem kísérik is az új esztendő misztériumát, azért a megszokott újévi elhatározásokról ne mondjunk le! Engedjék meg, hogy három – ha nem is fogadalmat – sorsjobbító kívánságot e hasábokon is megfogalmazzak. Ha világunk fordulataira, erre a teremtéstől velünk zajló emberiségdrámára gondolunk, több száz vágyunk, reményünk, óhajunk lehetne. Most mégis érjük be hárommal, amiket vállalt elfogultsággal nemzetünk szemszögéből tekintek.
Az élni akarás örök parancsa diktálja az elsőt: érjen véget a szomszédunkban zajló esztelenség! Nem csupán azért, mert a beláthatatlan messzeségbe nyúló háború hullámverése már mindennapi életünk törékeny partjait mossa: elég a dacból meghozott szankciókra, a lehetetlen energiaárakra és a megosztó dezinformációs cunamira gondolni. Hanem azért is, mert a háború kárpátaljai nemzetrészünket, százötvenezer honfitársunkat kilátástalan helyzetbe taszította. Ők fény, fűtés és biztos megélhetés nélkül tartanak ki az egyre kétségbeejtőbb körülmények között. Magam is jártam a villanytalan Beregszászban, ahol a helyiek példát mutattak helytállásból, az összefogás erejéből. Most még ez sikerülhet, most még van erő az élet fenntartására, de a sötét időszak elhúzódása bizonytalanná teszi a jövőt. Magyarország,
Az idei év hozza hát el ezt a kegyelmi pillanatot!