Vízkereszt ünnepének margójára

„De mire is készülünk, mit is ünneplünk ekkor?

Epifánia, az Isten Fiának megjelenése, Isten eljötte, a testté lett Ige isteni dicsőségének felragyogása. Azaz arra való emlékezés, hogy Isten Krisztust kinyilatkoztatta a három királynak, azaz a pogányoknak, vagyis minden népnek. Krisztus mindenkihez eljött, még hozzánk is. Megszűnt a különbség. Isten előtt mindenki egyenlő. Úgy, ahogy Pál apostol is írja: „nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő; mert mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28)

Teofánia, azaz a Szentháromság kinyilatkoztatása. Annak ünneplése, amit senki sem, még Keresztelő János sem értett. Jézus megkeresztelkedése, az emberré válás nemcsak testi, de lelki megfogalmazódása. Ennél a misztériumnál találkozunk legtisztábban a Szentháromság képével. Jézus megkeresztelkedésénél jelen van egyszerre az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Bethfánia, a kánaáni menyegzőre, Jézus első csodájára való emlékezés. Ekkor Jézus a vizet borrá változtatta, mellyel megmutatta dicsőségét, hogy „az Úr hatalma volt ővele.” (Lk 5,17)

E hármas ünnep nem más, mint a kinyilatkoztatás ünnepe.”