Hasonló ferdítésnek esett áldozatául a büntető ügyszak is, amelyre vonatkozóan Halmaiék azt állították, hogy ott az ügyész teljhatalmat kapott, és a rendkívüli jogrendnek köszönhetően önkényesen tehet meg bármit, amit jónak lát. A valóság ezzel szemben az, hogy az ügyész bizonyos eljárási cselekményeket akkor halaszthat el, ha az adott cselekmény végrehajtása egyébként járványügyi kockázattal járna.
Az Alkotmánybíróság működésével kapcsolatban Halmai szintén alaptalan aggályokat közölt kész tényként. A blogbejegyzésben az olvasható, hogy "az Alkotmánybíróság hiába működik tovább, ha az alsóbb szintű bíróságokat bezárták, vagy ezek működése súlyos korlátozás alá esik." Nos, ahogy azt Karsaitól is megtudhattuk, az Alkotmánybírósághoz továbbra is érkeznek be kérelmek (tehát a bíróságok működnek), ezek közül azonban – legalábbis mostanáig – egyik sem érintette a rendkívüli jogrend idején hozott jogszabályokat.
A járványügyi védekezés lényege, hogy bizonyos alapjogok időlegesen korlátozás alá esnek más kitüntetett jelentőségű alapjogok érvényesülése érdekében.
Ha tehát az Alkotmánybírósághoz be is érkezik olyan kérelem, amely alapjogi sérelem kapcsán születik, azt az Alkotmánybíróság minden valószínűség szerint el fogja tudni bírálni
– erre a következtetésre jut Karsai is.
Karsai végül arra a következtetésre jut, hogy van helye a különleges jogrendi intézkedések alkotmányosságáról vitázni, azonban,
ha valaki kritikát fogalmaz meg a Kormány intézkedései kapcsán, azt szigorúan a tényekhez ragaszkodva tegye.
Ha pedig valaki ezt elmulasztja – márpedig a Halmai-féle bejegyzés nyilvánvalóan elmulasztotta – az csak a közvélemény előtt zajló vita színvonalát rontja.
Karsai Dániel gyakorló ügyvéd, szakterülete az alapjogi védelem, ennek kapcsán pedig a peres képviselet.
Halmai Gábor egyetemi oktató, az összehasonlító alkotmányjog és a nemzetközi emberi jogok doktora.
Kim Lane Scheppele, az eredeti blogbejegyzés társszerzője az amerikai Princeton University professzora.