Az észtek készek fegyveresen is harcolni, a sorkötelezettség hasznos dolog, Oroszországnak pedig nem lehet engedni – mondja lapunknak Laura Toodu. Az észt védelmi minisztérium politikai tanácsadója, aki a budapesti Brain Bar előadója volt, leszögezi: „Mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy orosz támadás eshetőségére nem készülünk fel”.
Ön tartalékos katona. Ha Észtország háborúba keveredne, akár fegyveresen is harcolna?
Igen, a legrosszabb forgatókönyv esetén akár a frontvonalra is vezényelhetnek tartalékos katonaként.
A fegyveres kiképzésen AK-47-essel lőtt, az van rendszeresítve az észt hadseregben is?
Az is. De én Galil típusú automata géppuskára kaptam kiképzést.
Kötelező sorkatonai szolgálat van Észtországban, de nőket nem soroznak. Önkéntes alapon vonult be?
Igen,
A nyolc hónapos alapkiképzést minden sorköteles megkapja, aztán utána döntenek arról, ki hova kerül a szolgálati idejére. Én a kommunikációs területre kerültem, így ha háború törne ki, akkor engem valószínűleg első körben a katonai parancsnokság kommunikációs részlegéhez vezényelnének. Mivel jelenleg a honvédelmi minisztériumban dolgozom, feltételezem, háborús időben is itt alkalmaznának, kommunikációs feladatokra a már meglévő posztomon.
Laura Toodu
Készen állna pszichikailag, fizikailag egy fegyveres helyzetre is? A sorköteles észt fiatalok többsége készen áll hazáját megvédeni?
A saját nevemben mindenképpen igennel tudok válaszolni. Nem véletlen, hogy a védelmi szektorban helyezkedtem el. A nemzedékemről pedig azt tudom mondani, hogy az Ukrajna elleni orosz támadás észhez térítette a fiatalokat; van egy fellángolás, hogy a legrosszabb esetben akár fegyverrel is meg kell tudnunk védeni magunkat.
Erről egyébként készültek konkrét mérések, közvélemény-kutatások is, és ezek valóban azt mutatják, hogy az észtek készek fegyveresen is harcolni. A barátaim körében totál ugyanez a hozzáállás, ezt érzékelem tehát személyesen is.
A védelmi minisztériumban reális opcióként értékelik azt, hogy Észtországot is támadás érheti, ha az ukrajnai helyzet eszkalálódik?
Minden opciót kiértékelünk, ez a forgatókönyv is az asztalon van. Jelen pillanatban Észtország nem áll közvetlen orosz fenyegetés alatt, de az ukrajnai orosz beavatkozás intő jel.
Éppen ezért támogatjuk teljes mellszélességgel Ukrajnát, ezért szállítunk még fegyvereket, hadi felszereléseket is számukra, hogy helyre tudják állítani területi integritásukat, Oroszország pedig az eredeti államhatárai közé húzódjon vissza. Ukrajna az ukránoké. Ők most a demokratikus világ frontvonalán harcolnak, és számunkra is tétje van a harcuknak.
A balti államok lehetnek a következők – mondta előbb. De ezek az államok EU- és NATO-tagok. A kollektív védelem elve alapján Oroszország minden NATO-tagállammal, így az Egyesült Államokkal is háborúba keveredne, ha önöket megtámadná. Nem túl észszerű.
Jó lenne ilyen optimistán értelmezni a helyzetet, de attól tartok, ez nem ilyen egyszerű. Mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy erre az eshetőségre nem készülünk. Oroszország a háború előtt világosan jelezte, hogy a néhai Szovjetunió egykori tagállamai fölötti valós befolyást vissza akarja szerezni, illetve követeléseiben konkrét
Észtország akkor még nem volt NATO-tagállam.
Laura Toodu a budapesti Brain Bar rendezvényén beszél szeptember 30-án
Önök tehát ezt a fenyegetést szó szerint veszik, és most is érvényesnek értékelik?
Hát persze. Moszkva ezt mondta ki.
Eszerint Magyarország is veszélyben lehet? Hiszen mi is 1997 után csatlakoztunk a NATO-hoz.
Nem tudhatjuk, és nem is zárhatjuk ki. Ha az ukrajnai háborúból az oroszok győztesen jönnek ki, akkor úgy értékelhetik, hogy büntetlenül végig tudták vinni, és így akár vérszemet kaphatnak további agressziók végrehajtásához. Éppen ezért Észtország számára kiemelt fontosságú, hogy a NATO elrettentő képessége megmaradjon. A madridi csúcstalálkozón hozott döntéseket át kell ültetni a gyakorlatba,
ezzel Oroszországnak: egy NATO-tagállam megtámadására tett bármely kísérlet zsákutcába viszi Oroszországot, ez esetben teljes kudarcra lesz ítélve.
Vannak szakértők, akik azt mondják, hogy az ukrajnai háború akkor fog elmérgesedni, ha az oroszok meggyengülnek: ekkor ugyanis a legveszélyesebb fegyverekhez kényszerülnek nyúlni. Ha viszont megegyeznének, akár ukrán területvesztések árán is, hamarabb eljöhetne a béke – mondják.
Mi, észtek ezt máshogy látjuk.
Ukrajna területének 20 százaléka jelenleg orosz megszállás alatt áll. Ha ezt a helyzetet bebetonozná egy békeegyezmény, mi tudjuk, milyen emberi jogi és egyéb viszonyok lennének ezeken a területeken. Az erőszakos területfoglalás tehát nem egyezség tárgya – ez törvénytelen.
Honvédelem. Ön szerint eljöhet az idő, hogy e kor biztonsági fenyegetései miatt lassan elkezdhetnek a sorkatonai kötelezettség visszaállításán gondolkodni az európai államok?
Nem beszélhetek más országok nevében, de a saját szempontunkból azt kell mondanom, hogy
A legköltséghatékonyabb, a legnagyobb biztonságot generáló intézmény.
Mivel az észt népesség kicsi, csak kis számú profi hadsereg fenntartása lehet gazdaságos, ez viszont így nem lehet túl hatékony. A sorköteles szolgálat 8-11 hónapos intervallumot jelent – ez alatt egy hasznos kiképzést kap mindenki, majd tartalékosként időről időre egy utólagos képzést is. Ez alapból a népegészségügyi adatokat is javítja. De ez a rendszer innovációs szempontból a hadseregnek is jót tesz, hiszen rengeteg tehetséges fiatal hozza be a tudását a hadseregbe, és ezt a hadsereg hasznosítja is. A kibervédelem terén például óriási fejlesztések történtek az utóbbi időben az észt katonaságnál. Ez tehát az észt tapasztalat, de természetesen erről a kérdésről minden ország maga dönt. Azt kell kikalkulálni, hogy melyik rendszer tud hatékonyabb hadsereget biztosítani. Lettország például éppen ezekben az időkben készül visszatérni a sorkatonai kötelezettséghez.
Az orosz kisebbséghez tartozó észt állampolgárokat is besoroznak, gondolom.
Igen.
Extrém esetben egy oroszok elleni háborúban nekik saját testvéreik ellen kellene harcolniuk.
Szintén megbízható felmérésekből azt látjuk, hogy
Azok körében lehet tapasztalni az orosz beavatkozás támogatását, akik nemzeti identitásukban már eleve csak orosznak tartják magukat, és politikai nézeteik is közel állnak a Kremléhez. Az észtországi oroszok csak oroszul beszélő, vagyis kisebbségi részének a többsége, 58 százaléka nem szimpatizál ezzel az üggyel.
De ezek szerint a kisebbség kisebbségének 42 százaléka pedig igen.
Akik ezt nyíltan kimondják, az csupán 22 százalékuk – és van 20 százalék, akik nem nyilatkoznak. A 22 százalék az, akik eleve nem tartják magukat észtországi orosznak. Csak oroszul hajlandók beszélni, csak orosz hírforrásokból szereznek információkat, és ők azok, akiket közvetlenül éri el az orosz propaganda. Ez az a csoport, ahol az további integrációnak fontos szerepe lehet. Ugyanakkor nemzetbiztonsági szempontból a dezinformációnak, az állami propagandának utat kellett állnunk, így az orosz tévék nem foghatóak Észtországban.
Ezt ők könnyen felfoghatják a kisebbségi jogaik csorbításaként.
Igen, de ez háborús helyzetben elkerülhetetlen.
Az észtországi oroszok többsége azonban a többségi társadalommal van, és nem támogatja a putyini háborút.
Az orosz kisebbség számára makulátlanul biztosítja a kollektív jogokat Észtország? Mindent, amit az uniós sztenderdek megkívánnak?
Igen, minden nemzetiségi jogot biztosít számukra Észtország. Egyébként – visszatérve a hadsereg kérdésére – az észt hadseregben kiválóan érvényesül a szolidaritás, a jogegyenlőség, ott észt és orosz egy cél érdekében működik együtt.
Beszéljünk még az energiaválságról, ez a legsúlyosabb ügy most Európában. Észtország is függésben van Oroszországtól e téren. Hogyan oldja meg a tallinni kormány a diverzifikációt?
Ez a téma nem tartozik a szakterületeim közé, de annyit tudok mondani, hogy a kormány támogatja a családokat, a vállalkozásokat, és folyamatosan elemzi, milyen alternatív forrásokból tudja beszerezni a szükséges energiahordozókat.
Végül: ön szerint ki nyerheti meg az ukrajnai háborút?
Ebben a háborúban nem szabad kompromisszumot kötni Oroszországgal. Azt tudjuk, hogy a mozgósítás növeli az orosz hadsereg ütőképességét, éppen ezért mindent meg kell tennünk, hogy segítsük Ukrajnát, hogy meg tudja nyerni ezt a háborút.
De ki fogja megnyerni?
Nézze, az oroszokat soha nem szabad alábecsülni. Még ha azt is látjuk, hogy a képességeik nem olyan erősek, mint azt korábban gondoltuk, és a háború ezt a képességüket amortizálja is. Az alábecsülésük óriási stratégiai hiba lenne, ezért mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna kerüljön ki győztesen ebből a háborúból.
A harcok ebbe az irányba mutatnak, és ennek kell megvalósulnia. Nincs más opció.
Fotók: Ficsor Márton, Brain Bar
Keith Self texasi republikánus képviselő élesen bírálta a Biden-kormányzat Ukrajna politikáját.
Gombamód szaporodnak az ukrán fegyvergyárak, ám a kívülről aranybányának tűnő vállalkozások napi gondokkal küszködnek. A legfőbb ellenség a bürokrácia és az alulfinanszírozás.
A Pekingben tárgyaló amerikai külügyminiszter figyelmeztette Kínát, hogy ne támogassa háborújában Oroszországot.
Amerikai, brit és francia nagy hatótávolságú rakéták vannak már az ukrán hadseregnél, ezekkel mélyen az orosz vonalak mögött tudnak pusztítást véghez vinni.
Bő 80 százalékkal több autót gyártanak az oroszok, mint a tavalyi évben.
Az antifák a mostani „kulturális elit” rohamosztagosai lettek a világhírű szociológus szerint.
Eláruljuk, az égvilágon semmi. No de akkor mégis, miért nem értékesítői állást hirdetnek a cégek? Ennek jártunk most utána egy szakértő segítségével.
