Néhány napja volt május 9-e, Európa napja. Nagy zajt nem csapott az ünnep, igaz, így a háború árnyékában sok vigasságra nincs is ok.
Nyitókép: A világháborúban romba dőlt Vilmos császár emléktemplom Berlinben
Fotó: Shutterstock
1945-ben ezen a napon fejeződött be Európában a második világháború, és 1950-ben ezen a napon ismertette Robert Schuman francia külügyminiszter az elképzelését, amely egy nagyszabású együttműködési terv a kontinens tartós békéjének megteremtésére. A Schuman-terv az Európai Unió egyik előképe, ezért is lett május 9-e Európa napja.
A két pusztító világháború után, melyben európai emberek tízmilliói vesztek oda, elemi erővel tört fel a béke iránti vágy. A mérhetetlen anyagi, erkölcsi és szellemi pusztítás után a legnagyobb hatású nyugat-európai politikusok a béke megteremtésének lehetőségét Európának a keresztény gyökereihez való visszatérésében látták. A formálódó együttműködésnek is ez lett az alapja: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”.
A honvédelmi miniszter arra kért minden magyart, hogy arra a pártra szavazzon, „amelyiknek az egyetlen és legvilágosabb üzenete a béke, ez pedig a Fidesz”.
Manfred Weber soha nem mondott olyat, hogy legyen európai sorkötelezettség.
Nekünk is mocskos, a közbiztonságot lassan hírből sem ismerő, állandó terrorveszéllyel terhelt kuplerájt kellene csinálnunk a hazánkból.
„Létfontosságú választás előtt állunk és a háborúpártiak a gyengéket bedarálják” – mondta a Fidesz-KDNP kommunikációs igazgatója.
Nem csak, hogy létezik ez a Weber-terv, de évek óta dédelgetik, ízlelgetik, formálgatják.
A publicista abban is bízik, hogy talán majd „Nyugaton is eljutnak oda, hogy tartanak egy ehhez hasonló menetet.”
Hamarosan elfogy az ukrán hadköteles korú utánpótlás.
Köszönöm Karácsony Gergelynek és Vitézy Dávidnak, hogy megmutatták, hogyan kell vitatkozni.
