Szeptember, újra.
A főhős (talán Seymournak hívták) elgurítja a golyót, és már a gurítás pillanatában tudja, hogy az bizony tökéletes lesz, és meg fogja nyerni vele a játékot. Ő is valamiféle mennyei pillanatként éli meg a helyzetet, élete egyetlen mennyei pillanataként. Ilyenkor mintha az egész univerzum rendjét látná át az ember.
Hajnalban indulunk a Hősök teréről Gesztre néhány kollégával, hogy bejárjuk a megújuló Tisza-kastélyt.
Könyvtár és kert. Ha ez a kettő megvan, olyan nagy baj már nem lehet.
A kertember talán még sohasem állt olyan jól az előkészületekkel, mint most, a szökőnap elmúltával, eddigi élete legmelegebb februárjának végén.
Az előadóművész álláspontja szerint „soha nem engedhetjük el azt a tényt, hogy Európához tartozunk, hiszen mindig is oda tartoztunk”.
Kövesse velünk a miniszterelnök péntek reggeli rádióinterjúját!