Az ezer éve működő japán vállalatok nem üldözik a profitot
2019. december 16. 21:23
Lehetséges, hogy a gazdaság ne uralja, hanem szolgálja a társadalmat? Lehet a vállalat a nemzeti közösség és kultúra intézményesült formája? Élhet a nemzet nyelve mellett vállalataiban is? Összefonódhat a család és az üzlet? Felnőtt embereket fogadnak örökbe a japán cégvezérek, hogy biztosítsák a cég túlélését, ami számukra, a társadalmi felelősségvállalással együtt sokkal fontosabb, mint a profit.
2019. december 16. 21:23
p
0
0
8
Mentés
A több száz éves shinise vállalatok
Japánban találunk sokat a világ legöregebb vállalatai közül, erre külön kifejezés létezik az országban. Azokat a vállalatokat, amelyek több mint egy évszázada működnek, családon belül tartották a tulajdonjogot, és ugyanazon iparágban kereskednek, mint amelyben kezdtek, a shinise névvel illetik.
A legnagyobb arányban Kiotóban, Japán ősi városában találunk shinise (azaz nagy múltra visszatekintő) cégeket. Olyan hagyományos ágazatokban működnek, mint például a sörfőzés, az édesipar és a kézművesipar. A Gekkeikan társaság például közel 400 éve gyárt szakét és a céget az
Okura család 14 egymást követő generációja irányította.
A Sasaya Iori nevű vállalat pedig már 303 éve készít és értékesít édességet, gyakorlatilag Kiotó 300 éves édességboltja.
A The Conversation interjút készített ezen vállalkozások vezetőivel, hogy megérthessék a nagy múltú cégek kapcsolatát a helyi közösségekkel. Az interjúk során a kutatók megállapították, hogy a siker egyik kulcseleme a magas társadalmi pozíció megőrzése egy olyan változó üzleti környezetben, amelyet a tradicionális értékek és gyakorlatok elvesztése jellemez. Japán nyugati irányváltása következtében nagyon megváltozott a fogyasztói ízlés, valamint ennek hatására nagyobb lett a nemzetközileg működő vállalatok versenye, amely megnehezítette a nagy múltú vállalatok működését.
A shinise cégek sikere és magas társadalmi pozíciója a tradíciókon alapul. E vállalatok a hagyományos japán kézműves termékek előállítása és értékesítése mellett a helyi közösség értékeit is megtestesítik. Ennek során
a shinise cégek olyanok, mint a helyi hagyományok védelmezői.
Kulturális szempontból Japánban a hagyomány tisztelete nagyon fontos és ez adja meg a hagyományokat követő, japán értékeket képviselő helyi cégeknek a fennmaradáshoz szükséges társadalmi elfogadottságot, legitimációt.
A shinise cégek erősen beágyazódtak abba a közösségbe, ahol székhellyel rendelkeznek. A családi tulajdon és a termékek minőségének fenntartása mellett sok interjúalany hangsúlyozta elkötelezettségét a közösség jóléte iránt. Egy kiotói önkormányzat képviselője szerint a shinise cégek tulajdonosainak legtöbbje tett valamit a helyi közösség érdekében, például támogatta a város híres Gion fesztiválját. A japán cégek tehát szinte a nyugati protestáns etika szellemiségét testesítik meg, azon vállalkozó ideáltípusát, aki helyi környezetben, közösségi érdekben és társadalmi felelősségvállalásban gondolkodik.
Hosszú távú gondolkodás
A cégek tündöklésének oka, hogy hosszú távra terveznek előre, de közben nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományokra is. Ez tükröződik felépítésükben – erősítette meg a 128 éves, művészeti könyveket kiadó Unsoudou vállalat elnöke. „Általában egy cégnél az ügyvezető igazgató kettő, maximum négy évig tölti be posztját, akinek feladata, hogy kielégítse a részvényesek elvárásait abban a rövid időszakban. Mi nem vagyunk a részvénypiacon.
Nem akarunk rövid távon profitot szerezni”
– mutatott rá korunk pénzpiacainak rövid távú, azonnali profitéhségére a cégvezető, ami azonban nem feltétlenül a társadalmi fenntarthatóság érdekét szolgálja.
Ezenkívül a shinise cégek óvatosak az eredeti fókuszuktól való eltéréssel és folyamatosan
azon dolgoznak, hogy egyensúlyba hozzák az innovációt a hagyománnyal.
„Hálás vagyok az őseimnek, mert azzal foglalkozhatunk, amit ránk hagytak. Ha van üzleti lehetőség, nem utasítom el. Nem gondolom azonban, hogy minden lehetőség kihasználása a legjobb megoldás, mert ez csak egy része a hosszú történelmünknek. Fontos, hogy olyan vállalkozásokat alapítsunk, amelyek hosszú ideig élhetnek” – mondta el az Unsoudou elnöke.
Ez rávilágít arra a különbségre, hogy míg egy európai vagy amerikai vállalat vezetése alapvetően néhány évre tervez előre, miközben a profitot maximalizálja, addig ezek a japán cégek társadalmi stratégák:
tervezési fókuszukban a cég távoli jövője áll, ennek érdekében pedig örömmel lemondanak az azonnali profitokról.
A shinise vállalatok esetében a már meglévő hosszú távú kötelezettségvállalásaik megtartása a társadalom felé sokkal fontosabb, mint a rövid távú profit üldözése vagy a gyors növekedés elérése. Ha egy cégnek döntenie kell, hogy egy helyi alapítványt támogat, vagy új üzleti lépéseket tesz a profit növeléséért, első helyen a társadalmi kötelességeit elégíti ki.
Ezen kötelezettségvállalások révén a shinise cégek kulturális funkciót töltenek be, kulturális szereplővé válnak és segítik a kulturális erózió megelőzését a helyi közösségek szintjén.
A társadalom pedig a kultúra élő, gazdasági formába rendeződött zászlóvivőit nagyon komoly társadalmi elismeréssel és státusszal ismeri el,
ezzel a társadalom ellentételezi a piaci nyomást és elismeri a cég fáradozásait. Így tehát nem kizárólag a piac, hanem a társadalom felől is érkezik a vállalat számára a haszon, ami az immateriális vállalati érték egy részévé válik. Okos stratégiának tűnik ahhoz a társadalomhoz kapcsolni a vállalat sorsát, amely valószínűleg száz év múlva is működik majd, ahelyett, hogy néhány évente alapjaiban megváltozó piaci ciklusokra tenné fel a cég teljes létét.
20 ezernél is több olyan japán céget találunk, amely 100 évnél nagyobb múltra tekint vissza, sőt, 1000 évnél idősebb vállalatok is működnek még a japán gazdaságban. A kolostorokat építő Kongo Gumit 578-ban hozták létre és 14 évszázada létezik, a 718-tól működő Hoshi Ryokan fogadóként működik, a Sudo Honke pedig 1141-től kezdve szakét gyárt. Sok esetben hagyományos szolgáltatócégek ezek, a Yamanashi Prefecture például 1024 óta gyárt kiegészítőket és ruhákat buddhista oltárokhoz illetve szerzetesek számára. De jó példa a Sumitomo és a Mitsui japán bankok, amelyekből a nemzetközileg ismert SMBC bank alakult meg, ami Japán második legnagyobb bankja. A Nintendo pedig nem számítógépes játékokat, hanem játékkártyákat készített kezdetben, az 1800-as években.
. Sok esetben hagyományos szolgáltatócégek ezek, a Yamanashi Prefecture például 1024 óta gyárt kiegészítőket és ruhákat buddhista oltárokhoz illetve szerzetesek számára. De jó példa a Sumitomo és a Mitsui japán bankok, amelyekből a nemzetközileg ismert SMBC bank alakult meg, ami Japán második legnagyobb bankja. A Nintendo pedig nem számítógépes játékokat, hanem játékkártyákat készített kezdetben, az 1800-as években.
A siker sötét oldala
A brit-ausztrál portál azt is megállapította, hogy a sikernek létezik negatív, sötét oldala is. A megkérdezett 17 vállalat legalább fele szerint nagyon nehéz megőrizni a magas társadalmi státuszt, amely rengeteg problémával jár vállalati és családi szinten is. Hatalmas nyomás nehezedik a cégekre környezetükből, hogy ne essenek túlzásba az innovációval és inkább a hagyományt ápolják, a cégvezetőknek pedig
személyes áldozatokat is kellett vállalniuk a család és az üzleti folyamatosság fenntartása érdekében.
A japán shinise cégek csak hosszú távú áldozatokkal érhetik el a fenntartható, hosszú életet mind személyes, mind szervezeti szinten. E vállalatok tehát azért is élnek túl évszázadokig, mert ezt a célt tűzik ki maguk elé.
Az 1884-ben alapított édességgyártó, a Shioyoshiken alelnöke szerint a shinise cég maga a család. Az alelnök a céggel kapcsolatban a háztartás megörökléséről és továbbviteléről beszélt, ami nem is annyira meglepő, hiszen a görög oeconomia szó is eredetileg a háztartás irányítását, az otthoni napi gazdasági ügyek vitelét jelentette.
Normák, szokások és a jog biztosítja a folytonosságot
David Weinstein, a Columbia University szakértője szerint a családi cégek és gazdálkodás megőrzését segítette a primogenitúra elve, melynek köszönhetően az elsőszülött fiú vált a családi örökössé, egyben tartva így a vagyont. De mi történik, ha nincs elsőszülött fiú?
A japánok ilyenkor felnőttet fogadnak örökbe: ez egy olyan megoldás, amit épp a generációváltás megőrzéséért fejlesztettek ki.
2011-ben 81 ezer embert fogadtak örökbe Japánban, ennek több mint 90 százaléka felnőtt volt. Kutatások szerint az örökbefogadott cégvezetők még jót is tesznek az üzletnek és jobban teljesítenek, mint a vér szerinti utódok. Valódi gazdasági-kulturális vérfrissítés ez, amely a cég továbbélését segíti.
Szakértők szerint Japánban az üzlet nem a szabad piacon való szabad választásról szól, hanem a kötelességről és az elköteleződésről. A tulajdonosok preferenciái és értékrendszere jelenik meg döntéseikben, amely a vállalat hosszú távú működését tartja elsődleges szempontnak, hiszen ez az egyik olyan földi teljesítményünk, amit továbbadhatunk és amely évszázadokon át túlélhet minket.
A példákból úgy tűnik, a kapitalizmust sokkal többféleképpen lehet „csinálni”, mint ahogy azt általában elképzeljük.
Egy török bevándorló ellen tilos a negatív diszkrimináció, de egy keletnémetet nyugodtan kirekeszthetsz – mondja Katja Hoyer német történész, aki nagy sikerű könyvet írt az NDK történetéről.
Aki megjegyzést tenne arra, hogy azért nem egy ronda nőt kellett volna választani Júliának, az inkább meg se szólaljon, hiszen a rasszizmus mellé odatapasztják a testszégyenítést is bűnként.
p
2
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 8 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2019. december 29. 08:44
A cég túlélését profittal lehet biztosítani.
Ha nincsen profit, akkor nem él túl a cég sokáig.
Egy kis reemeny a mai gazdasagi vilagban. Elkepeszto (kozelrol) latni a nyugati cegek igenytelen, primitiv profithajszolasat. Semmi minoseg, csak a vasarlok atbaszasa jo marketinggel. sampon, szappan, szalami, sorolhatnam evekig, mind szemet, csak jol kell csomagolni.
Nem él túl sokáig. Aha. Te melyik cikket olvastad...?
Kongo Gumi kolostorépítő: alapítva 578-ban (1400 év)
Hoshi Ryokan fogadó: alapítva 718-ban (1300 év)
Sudo Honke szakégyártó: alapítva 1141-ben (900 év)
Yamanashi Prefecture: alapítva 1024-ben (1000 év)
Genda Shigyō ünnepi papíráruk: alapítva 771-ben (1250 év)
Stb. Vajon tényleg kizárólag csak a profit "konzerválta" ezeket a vállalatokat...? Érdemes lenne ezen elgondolkozni.
További olvasgatásra:
https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_oldest_companies
(A Körmöcbányai Pénzverde pl. 1328 óta üzemel.)
Igen. És egy cég ami a helyi közösség érdekeit igyekszik szolgálni, biztos a környezetét is védi megfelelöen. Ilyen a szép és hasznos tradició. Gondolom, ma már nem csak fiú, de alkalmas lányutódok is kerülnek az ilyen cégek élére. És remélem, az ilyen közösségekben nem divat az idösek bünözése, amiröl a múltkor olvastam itt.
Lehet, hogy a japánok mentalitása is alkalmas az ilyen folyamatok megörzésére, mert mondjuk a protestáns holland alapítású C&A cé se egészen így müködik.
Különben ma már nyugaton is müködnek cégek, amik a dolgozóik tulajdonában vannak és inkább a közjót mint a "mindenáron gyors profit" elvét követik.