Dollármilliókat vernek el az emberek látszólag értéktelen digitális rajzocskákra
2021. április 29. 14:51
Azzal a gondolattal mára már talán mindenki megbarátkozott, hogy a különböző blokklánc-alapú kripto-fizetőeszközök megkerülhetetlenek a mai világunkban. Azonban amint elkezdte a szélesebb társadalom is kapizsgálni, hogy mi is ez a bitcoin-mánia, máris itt az újabb kripto-őrület. Dollármilliók cserélnek gazdát az NFT-kereskedelemben, a jelenség pedig már Magyarországon is felütötte a fejét. Elmagyarázzuk, miről van szó!
2021. április 29. 14:51
p
4
1
6
Mentés
Március 11-én 69 millió dollárért árverezett el a Christie's aukciós egy digitális műalkotást. Március 22-én egy „szerencsés” befektető mintegy 3 millió dollárt fizetett ki Jack Dorsey Twitter-vezérigazgató első Twitter-bejegyzéséért. Sőt, már Magyarországon is találunk minderre példát: március 9-én több mint félmilló forintot adtak Weiler Péter Bitcoin bánya az Alföldön című digitális képéért. Ezeket a híreket olvasva szinte mindenkiben egy kérdés fogalmazódik meg:
Mégis miért költ valaki kész vagyonokat olyan digitális fájlokra, melyek szabadon elérhetők és ingyenes lemásolhatók bárki által?
S bizonyos szempontból nézve igaza is van a kétkedőknek: ezek az akotások valóban mindenki számára szabadon elérhetők. Itt van például a 69 millió dollárt érő műalkotás, amit pár kattintással bárki lementhet a saját számítógépére is, s mégcsak nem is sért vele semmilyen jogszabályt sem.
De a fentebb említett Twitter-bejegyzés is korlátlanul hozzáférhető, valaki mégis komoly összeget fizetett érte.
Ahhoz, hogy megérthessük, miért fektetnek egyesek mégis elképesztő pénzeket mindebbe, el kell merülnünk a blokkláncok és az NFT-k világában.
A kérdés, ami egyidős a számítógépekkel: lehet bármi is egyedi a digitális térben?
A mostanában rendkívül sokat emlegetett NFT rövidítés feloldása:
non-fungible token.
.
Magyarra ez leginkább nem helyettesíthető tokenként fordítható, ez azonban nem visz közelebb a megfejtéshez. Az NFT alapvetése abban rejlik, hogy az ilyen tokenek segítségével egy digitális tárgyról is bizonyítható annak eredetisége. Úgy kell ezt elképzelni, mint a fájlok egyfajta egyedi aláírását: lényegében minden fájlhoz generálható egy egyedi azonosító, ami ahhoz, és csak ahhoz tartozik.
Ahhoz persze, hogy ezt az egyediséget bizonyítani tudjuk a többi felhasználó előtt, nem elég, ha a csak a saját számítógépünk ismeri az adott fájlhoz tartozó NFT-t. Itt jön be a képbe a blokklánc-technológia. Ennek lényege az, hogy a számítógépek decentralizált hálózata folyamatosan figyelemmel kíséri az adott blokkláncon futó összes tranzakciót. Ez a rendszer a kriptovaluták esetében már bizonyította, hogy teljes mértékben működőképes, és megbízhatóan számon tudja tartani az egyes kriptopénztárcák közt létrejövő tranzakciókat. Innen pedig már nem is olyan nagy lépés annak megugrása, hogy a blokklánc ne csak magát a kriptopénz áramlását kövesse nyomon, hanem azt is, hogy ennek során milyen javak cserélnek gazdát – ennek eszköze pedig az NFT-technológia. Az adott blokklánc ugyanis képes nyomon követni az egyes NFT-k adás-vételét is, így pedig
a decentralizált hálózat folyamatosan számon tartja, hogy az egyedi NFT éppen melyik felhasználó birtokában van.
Első olvasatra nem talán nem is tűnik mindez olyan forradalmi újításnak. Ugyanakkor érdemes belegondolni, hogy mindez egy évtizedes problémára kínál megoldást. Ahogy ugyanis a szellemi termékek mindinkább átkerültek a digitális térbe, az alkotóknak komoly kihívást jelentett, hogy mégis hogyan szerezzenek bevételt olyan termékek által, melyek lényegében végtelen alkalommal bárki által sokszorosíthatók, az pedig megmondhatatlan, hogy melyik az eredeti fájl. Ebben hozott az NFT forradalmi változást: az ilyen tokenek egyediek, a blokklánc pedig biztosítja a hamisíthatatlanságot is. Ezzel pedig a digitális alkotások eredetisége is bizonyíthatóvá vált.
Elon Musknak természetesen ehhez is hozzá kellett szólnia
Nem telt el sok idő az NFT-biznisz berobbanása óta, amikor a lelkesen twitterező Tesla-mogul úgy gondolta, erre a vonatra neki is fel kell szállnia. Éppen ezért kiírta a Twitter-oldalára, hogy egy NFT-ről szóló technoszámot NFT-ként akar eladni. Jöttek is szépen az ajánlatok, az ár már több mint egymillió dollár fölé kúszott, amikor Musk bejelentette, mégsem kívánja eladni a dal NFT-jét.
Actually, doesn’t feel quite right selling this. Will pass.
Nem telt el sok idő az NFT-biznisz berobbanása óta, amikor a lelkesen twitterező Tesla-mogul úgy gondolta, erre a vonatra neki is fel kell szállnia. Éppen ezért kiírta a Twitter-oldalára, hogy egy NFT-ről szóló technoszámot NFT-ként akar eladni. Jöttek is szépen az ajánlatok, az ár már több mint egymillió dollár fölé kúszott, amikor Musk bejelentette, mégsem kívánja eladni a dal NFT-jét.
Kriptocicák gerjesztették az újabb kriptoőrületet
Bár az NFT technológia története egészen 2014-ig nyúlik vissza, az első igazi áttörésre 2017-ig kellett várni. Ekkor hozta ugyanis létre az Axiom Zen vállalat a CryptoKitties elnevezésű játékot, ami röviden időn belül szinte felrobbantotta az internetet. Egy szinte faék-egyszerűségű ötletről van szó:
a játékosok aranyosan megrajzolt digitális cicákat vásárolhatnak maguknak, amiket aztán tovább is tenyészthetnek.
Így pedig az ötvenezer nulladik generációs cicából létrejöhet a többi generáció is, melyek kinézetét a szülő-cicák digitális génjei határozzák meg. Az újabb és újabb kinézetű cicákkal pedig kereskedni is lehet, és az NFT-technológia alkalmazásának hála biztosított, hogy egy cicának csakis egy jogos tulajdonosa legyen.
Az persze itt is felmerülhet kérdésként, hogy
mégis miért fizetnének az emberek olyan grafikákért, melyeket néhány kattintással maguk is letölthetnek.
Az erre való válaszkeresés minden bizonnyal hosszú gazdaságpszichológiai tanulmányok sorát hívja majd életre, de az élet igazolta, hogy ez egy működőképes modell. Az NFT-mánia arra világít rá, hogy az emberek egyszerűen úgy vannak behuzalozva, hogy ha valamilyen módon bizonyítani tudják, hogy egy digitális kép eredetije az övék, akkor hajlandóak ezért fizetni, s nem szimplán letölteni az ingyenes (ugyanakkor az NFT szempontjából nem eredeti) képeket. Ezt alátámasztja, hogy
a platform első évében a felhasználók mintegy 23 millió dollárt költöttek el a kriptocica-kereskedelemben.
a kriptocica-kereskedelemben.
Ami egyedi, az sokat is ér
Azt látjuk tehát, hogy az NFT-k újítása abban rejlik, hogy sikeresen ültették át azt a fajta egyediséget, amit a fizikai világban magától értetődőnek veszünk, a digitális térbe. Így pedig talán nem is meglepő, hogy a technológia elterjedésével berobbant a digitális műalkotások piaca is. Aki birtokolja az egyedi tokent, az bizonyítani tudja, hogy ő bizony az eredeti digitális műalkotással rendelkezik. Így pedig hiába tölti le bárki más ugyanazt a fájlt az internetről, az az NFT nélkül nem lesz más, mint egy ócska hamisítvány, ami bár az eredetivel megegyezően néz ki, mégsincs komoly értéke.
Ez a piaci logika természetesen nem újkeletű: a hagyományos műtárgypiac is lényegében ezen gondolatok mentén működik.
Az a műalkotás, amiről bizonyítható, hogy egy neves festő készítette nagyságrendekkel többet érhet mint az, aminek kétes az eredetisége. Gondoljunk csak bele: hiába másolná le ecsetvonásról ecsetvonásra például a Mona Lisát egy élelmes művész, az elkészült alkotásért szinte semmi pénzt nem remélhetne. Az eredeti ugyanis köztudottan nem az ő alkotása, hanem a Louvre-ban van kiállítva.
Az egyébként, hogy egy tárgy eredeti-e, a digitális térben sokkal gyorsabban és megbízhatóbban megállapítható, mint a fizikai világban. Amíg ugyanis a szakértők éveken keresztül is vitatkozhatnak rajta, hogy egy adott festmény vagy szobor alkotója pontosan ki lehet, s ennek fényében mennyit ér a műalkotás, addig az online térben a decentralizált számítógépek garmadája egy szempillantás alatt képes ebben a kérdésben döntést hozni – feltéve, hogy az alkotáshoz NFT is tartozik.
Ennek kapcsán ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy – az emberi természetből fakadóan –
az NFT is magában hordozza a csalás lehetőségét.
Gondoljunk csak bele: az évek óta az interneten keringő képekre voltaképp bárki rámondhatja, hogy azt ő készítette. S ha elég meggyőzően adja elő magát, akkor egy NFT-t generálva a saját példányához el is adhatja az alkotást egy megtévesztett vásárlónak – ebből a tranzakcióból a tényleges alkotó pedig jó eséllyel semmit nem fog látni. Ez a gyengeség hosszútávon persze kiküszöbölhető azzal, ha minden alkotó, aki anyagilag is szeretne profitálni a művéből, rögtön NFT-vel együtt bocsátja azt áruba.
A jövőben mindent NFT-vel fogunk hitelesíteni?
Bár az NFT még gyerekcipőben jár, már most is láthatunk olyan próbálkozásokat, melyek az online téren kívül próbálnák meg alkalmazni az új technológiát a termékek eredetiségének hitelesítésére.
Ez az ötlet a Nike érdeklődését már 2019 végén felkeltette, s gyorsan be is jegyeztettek egy szabadalmat az általuk csak CryptoKicks-nek nevezett technológiára.
az általuk csak nek nevezett technológiára.
Ennek lényege, hogy minden cipővásárlásnál nem csak a cipőt kapná meg a vásárló, hanem a hozzá tartozó NFT-t is, a tranzakciót pedig természetesen blokklánc alapon hitelesítenék. Így a vásárló minden kétséget kizárólag igazolni tudja, hogy cipője eredeti Nike-gyártmány, mely a gyakran státuszszimbólumként funkcionáló lábbelik értékét tovább növelheti majd.
Amiről kevés szó esik: az NFT-őrület csak a ront a klímaválságon
Amikor akár a kriptovalutákról, akár az NFT-ről esik szó, sokan hajlamosak az elméleti működés tárgyalásánál megállni. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ahhoz, hogy ezen digitális infrastruktúrák működhessenek, szinte felfoghatatlan mennyiségű számítógép együttműködésére van szükség. Ezek pedig elképesztő mennyiségű áramot fogyasztanak: az Ethereum blokklánc-hálózata (melyen a legtöbb NFT-kereskedelem zajlik) például évente nagyjából 33 terawattóra energiát fogyaszt, mely kb. háromnegyede Magyarország éves energiafogyasztásának. S mivel a világ energiatermelése nagyrészt még mindig fosszilis alapokon nyugszik, így a decentralizált hálózat üzemeltetése is hozzájárul a klímaválság fokozásához. Így pedig hiába tűnik úgy, hogy az NFT kapcsán minden a digitális világban történik, valójában mégis komoly, a mindennapi életünket is befolyásoló hatásai vannak ennek a történetnek.
Amikor akár a kriptovalutákról, akár az NFT-ről esik szó, sokan hajlamosak az elméleti működés tárgyalásánál megállni. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ahhoz, hogy ezen digitális infrastruktúrák működhessenek, szinte felfoghatatlan mennyiségű számítógép együttműködésére van szükség. Ezek pedig elképesztő mennyiségű áramot fogyasztanak: az Ethereum blokklánc-hálózata (melyen a legtöbb NFT-kereskedelem zajlik) például évente nagyjából 33 terawattóra energiát , mely kb. háromnegyede Magyarország éves energiafogyasztásának. S mivel a világ energiatermelése nagyrészt még mindig fosszilis alapokon nyugszik, így a decentralizált hálózat üzemeltetése is hozzájárul a klímaválság fokozásához. Így pedig hiába tűnik úgy, hogy az NFT kapcsán minden a digitális világban történik, valójában mégis komoly, a mindennapi életünket is befolyásoló hatásai vannak ennek a történetnek.
Címlap: Unsplash, cryptokitties.co, saját szerkesztés
Kapkodás és bizarr helyi ötletek bizonyítják, hogy az Európai Bizottság 2021 februárjában közzétett, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégiája megbukott.
Egy Amerikában megjelent tanulmány szerint az óceánok emelkedő hőmérséklete és a víz sótartalma javíthatja a tengeralattjárók lopakodóképességét. A klímaváltozás következményeit modellezve amerikai kutatók azt tapasztalták, hogy az atommeghajtású és nukleáris fegyvereket hordozó tengeralattjárók felderítési képessége jelentősen romlik, egyes esetekben akár ötven százalékkal is. Ez pedig azt jelenti, hogy a támadó hajók jobban megközelíthetik a célpontjukat.
Az Európai Bizottság úgy vélte, jó ötlet lesz megmutatni Európának, hogy a gonosz Elon Musk platformján, az X-en kívül van más alternatíva. Létre is hozták az oldalt – amelyre két év alatt mindössze negyvenen regisztráltak. Az égést Brüsszelben sikerként kommunikálták, majd gyorsan lehúzták a rolót.
Mark Galeotti szerint az Orosz Föderáció államfője megváltoztatta kormányát, egyesítette az ország védelmi és polgári gazdaságát, hogy állandóan mozgósított állammá váljon.
Leonore Gewessler energiaügyi miniszter a történelmi kudarcokról és a Gazprommal kötött átláthatatlan ügyletekről is beszélt a Zeit Online-nak.
p
0
2
167
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 6 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
figyelő4322
2021. július 22. 12:07
Ezekre lehet bonyolult és egyszerű magyarázatot is adni.
A szerző érintőlegesen megemlíti a bonyolultabb magyarázatokat, de nem megy mélyebben bele.
Az egyszerű magyarázat: az emberi hülyeség szinte határtalan. Mindeg generációban van néhány felkapott, divatos dolog, amiben egyesek nagy pénzeket csinálnak, a többi meg a végén veszít, esetleg csak bámul, mint az ecceri ember a moziban.
A bitcoin és az NFT típusú "bubble", vagyis buborék sem fog örökké tartani. De ha mégis, akkor anarchia lesz a világban, mert a kormányok, államok csődöt mondtak.
Ha akármelyik ezek közül bekövetkezik, akkor az emberiség legalább 95%-a beroggyan, tönkre megy.
Ezt viszont még talán a legostobább kormány sem engedheti meg magának.
Mivel ezeknek a virtuális semmiknek az előállítása egyre több számítógépkapacitást, elektromos áramot, valós erőforrást igényelnek így igen rossz hatással vannak a valós gazdaságra.
Régebben folyamatosan estek a számítógépárak, ma már nem, hála a "bitcoinbányászatnak".
Egyre több semmitérő hülyeségre kell egyre több számítógépkapacitás és elektromos áram.