Geopolitikai szakértő: nincs technológiánk a „zöld átálláshoz”, ami gazdaságilag is borzasztó döntés

Alkalmatlan a technológia a globális zöld átálláshoz

Az első számú és talán legfontosabb probléma a „zöld átallással” kapcsolatban a technológiai alkalmatlanság Zeihan szerint. Érvét néhány térképpel igyekezte alátámasztani a Stratfor geopolitikai tanácsadó korábbi munkatársa.

Az alábbi térképen az átlagos évi napsugárzás látható és a piros színnel jelölt térségekben a napenergia használata nemcsak tökéletes környezetileg, de gazdasági értelemben is nagyon jó döntés, magyarázza Zeihan.

A geopolitikus szerint a narancssárga mezőkben már nem jó döntés gazdaságilag a napenergiába befektetni, míg a zöld mezőkben soha nem fognak annyi áramot termelni, hogy kifizessék azt a „szénadósságot”, amely a panelek megépítéséhez volt szükséges.

Zeihan hozzáteszi, hogy hasonló a helyzet a szélenergiával is, ami a második térképen látható.  

Az elemző a két térképet végül összevonta, így az alábbi térkép árulja, el hova és mennyire érdemes ezekbe az energiaforrásokba befektetni. Zeihan kiemeli, hogy ahol a kék szín észlelhető, ott szélenergiába, ahol pedig az enyhe zöld szín, ott pedig napenergiába érdemes befektetni, ahol viszont sötét zöld szín látható, ott mindkettőbe.

Ahogyan látszik, nagyon kevés hely a világon alkalmas mindkettő együttes alkalmazására, vagyis Zeihan szerint

De még ha próbálnánk „szállítani” is a „zöld” források által megtermelt energiát – teszi hozzá az amerikai geopolitikus – akkor is ezt 1000 mérföldnél (nagyjából 1600 kilométer) nagyobb távolságra nem lehetne megvalósítani, hiszen hatalmas (energia)veszteség keletkezne. Másként fogalmazva, a jelenlegi technológia alkalmatlan arra, hogy egy ilyen átállást vezéreljen, derül ki Zeihan elemzéséből: a világ nagy részén nem lehet a megújulókat zöld módon alkalmazni, ahol viszont lehet, onnan nem lehet messzire szállítani és valószínűleg a tárolással is vannak problémák (tegyük hozzá, erre utal, hogy az elmúlt években előfordult, hogy Németországban ingyen volt az áram, most mégis energiaválság van).

Mindez a jövőben megváltozhat, a lítium-akkumulátorok fejlesztésével és hatékony alkalmazásával, ehhez viszont pár év eltelhet, hangsúlyozza Zeihan. Ez azért is van így a szakértő szerint, mivel jelenleg a lítium-akkumulátorok gyártása egy nagymértékben szenet kibocsátó – vagyis szennyező – procedúra.

szemlélteti egy példával a jelenlegi helyzetet Zeihan.

Visszatérve térképeire, hangsúlyozza, hogy egy hatékony lítium-akkumulátor kifejlesztése esetén, a térképeken megjelent narancssárga zónákban is érdemes lehet a napenergiával próbálkozni, de a zöld zónákban még akkor is több kárt okozna, mint jót.

„Ha nettó nulla célt akarunk elérni, akkor sem tehetünk úgy, mintha a matematika működne, amíg nincs jobb akkumulátorrendszerünk”, hangsúlyozza Zeihan.

Gazdaságilag sem éri meg a zöld technológia

A második alapvető probléma, ami miatt jelenleg nem alkalmazható a megújuló energiaforrásokra való áttérés, gazdasági eredetű. Zeihan szerint, amikor „zöld átállásról” van szó, érdemes komolyan venni a matematikát, azonban a klímatudósok sajnos rettenetesen rosszak matematikában.

A geopolitikus egy összehasonlítást mutat be egy földgázüzem és egy szélerőmű teljes életciklusának költségszerkezete között, amiből kiderül, hogy az első esetében a költségek nagyjából kétharmada üzemanyagra irányul és közel egyötöde az üzem felépítésére, vagyis nagyrészt az üzem működését szükséges finanszírozni. A második esetében viszont a költségek kétharmada irányul az infrastruktúra kiépítésére, ami Zeihan szerint azért jelenthet problémát, mivel egy idő után a tőke biztosítása igenis kérdéses lesz.

emeli ki.

Visszafordul a globalizáció, így szűkössé válik a tőke

A szakértő szerint, az utóbbi években történő gazdaságpolitikai irányváltoztatás a világgazdaság deglobalizálásával is együtt jár, ezáltal egyre nehezebbé válik a tőke mozgása nemzetközi szinten, ráadásul a technológiai szektor problémája az, hogy hatalmas mennyiségű képzett és együttműködőképes munkaerőre van szükség, amely ismét nehézzé válik egy kevésbé globalizált világban, teszi hozzá. Ezért is véli úgy, ha ilyen optimista kilátásai vannak a világnak a „zöld átállással” kapcsolatban, most lenne érdemes nagymértékben befektetni az illető, (egyelőre alkalmatlan) technológiákba.

Emellett még egy probléma felmerül: az amerikai elemző az első könyvében megjelent egyik térképét mutatja be, amelyen keresztül rámutat a világ geopolitikai és gazdasági viszonyaira.

Az alábbiakban látható globális stabilitási térképen a kék színnel azon országok láthatók, amelyek Zeihan szerint önállóan és sikeresen meg tudnak majd birkózni a következő években keletkező kihívásokkal, míg a zöld színnel jelölt országoknak még valamennyit le kellene tenni az asztalra e tekintetben, de gazdasági, társadalmi, illetve geopolitikai helyzetük nagyjából rendben van.

A nagyobb gondok a sárga, illetve a barna és piros színnel jelölt országokban találhatók, azzal a különbséggel, hogy a sárga mezőnybe tartozók (ide tartozik Magyarország is) valamilyen területen jól teljesítenek (pl. jó minőségű oktatás, önálló élelmiszer- vagy energiaellátás, jól kiképzett munkaerő), ezzel szemben a barna és piros színben szereplő államoknak szükségük lesz az Egyesült Államok erőteljes támogatására, amelyet nem tudnak helyettesíteni, hangsúlyozza Zeihan.       

– ennek ellenére a térképből kiderül, hogy világszerte nagyon kevés ilyen ország rendelkezik a megfelelő képeségekkel. Ráadásul, ha ezeket a tényezőket összevonjuk a technológiai alkalmatlansággal, szinte világossá válik, hogy a világ nem áll készen egy ilyen átállásra, összegez Zeihan.