Az USA azonban egyelőre hallani sem akar fegyverszünetről, és úgy préseli ki magából az újabb és újabb fegyverszállítmányokat Ukrajna számára, úgy ostorozza Kijevet a harcok folytatására, mintha látná az események számára legelőnyösebb végét. Pedig Vietnámban ugyanebbe a hibába esett. Washington akkor is tudta, hogy értelmetlenség folytatni azt, amit elkezdett, ennek ellenére elment a falig, és csak akkor vonta ki csapatait, amikor már minden oldalról nyomás érte a kormányzatot a konfliktus befejezése érdekében.
De mi motiválja az USA-t arra, hogy rövidnek szánt háborúit éveken, évtizedeken keresztül folytassa?
A Concorde-effektus
Az USA elhúzódó háborúinak okát sok közgazdász az „elsüllyedt költségek csapdájával”, népszerűbb nevén a Concorde-effektussal magyarázza – nem kizárólagos okként, de olyan jelenségként, amely nagyban befolyásolja a döntéshozókat egy-egy konfliktus hosszú elnyújtásában.
A kifejezés azt a gazdasági-pszichológiai folyamatot jelenti, amely során a vezetők (legyenek vállalati vagy politikai döntéshozók) pusztán azért folytatnak egy jól láthatóan nagy károkkal fenyegető folyamatot, mert előzőleg már túl sok pénzt és erőforrást öltek bele. A jelenség nem véletlenül kapta a nevét, annak idején a Concorde-projekt erőszakos folytatása és hatalmas beruházásai végül a legrosszabb forgatókönyvet valósították meg.
A Concorde-effektusnak törvényszerűen és mindig ugyanaz a tanulsága: az elsüllyedt költségek nem befolyásolhatják a következő stratégiai lépéseket, mert annak visszafordíthatatlan és rendkívül súlyos következményei lesznek, amelyek a teljes összeomláshoz vezethetnek.
A kifejezés kiválóan alkalmazható az USA elhúzódó háborúi esetében. A politikusok hajlamosak a végtelenségig nyújtani és eszkalálni a háborúkat pusztán azért, mert az addigi katonai befektetések túl magasak már ahhoz, hogy beismerjék tévedésüket, így hatalmuk és pozíciójuk megingathatatlansága érdekében még több erőforrást biztosítanak a konfliktus elnyújtása és a győzelem reménytelen eléréséért.
Amerika proxyháborúi esetében ez fokozottan igaz: a mostani például klasszikus példája annak, hogyan lehet egy olyan háborút az eszkaláció felé elvinni, ahol az ellenfél atomhatalmi státusza, humán erőforrásainak kimeríthetetlensége és gazdasági rezisztenciája egyértelműen lehetetlenné teszi a gyors eredmények elérését.