Fekázhat Mészöly? Nem fekázhat?

Az ügy: Mészöly Géza (nem a XIX. századi festő, hanem a XXI. századi edző), a bajnokságban vergődő nagy múltú Újpest frissen kinevezett trénere, a diósgyőri győztes meccs után azt nyilatkozta a pályára lépő nigériai játékosával kapcsolatban, hogy „Nem szerettem én se játszani ilyen nagydarab feka ellen, aki megtartja a labdát és megcsúsztatja.” A szövegkörnyezetből nyilvánvaló a futballt kevésbé követők számára is, hogy a mester megdicsérte Franklin Saserét (ez a neve), a későbbi felhördülés tehát kizárólag a „feka” szó használata miatt következett be. Várható volt, hiszen tudjuk, mennyire fontosak a szavak (olykor megelőzik a tetteket), és mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy egyes kifejezések tabunak számítanak. Ezt a belső cenzúrát mindannyian használjuk, nem csak a médiában, hanem a nyilvános térben mindenütt. Vannak szavak (gondolatmenetek), amelyeket otthon, esetleg szűk baráti körben mondunk ki, és ezeket munkahelyen, tágabb közösségben, pláne az írott és elektronikus sajtóban nem használjuk. A trágárság ennek egy sajátos mellékterepe, mert azt illemből kerüljük, ellenben a tabuvá nyilvánított kifejezésekkel elsősorban egyfajta politikai-jogi fenyegetést vonhatunk magunkra.

Ilyen az afrikai őslakosság bőrszínének nyílt megnevezése: a magyar kultúrközegben semleges hangzású néger, vagy a csak bizonyos – nem a legfelső értelmiségi – körökben használt feka. Mivel nincs erre nézve hivatalos iránymutatás, az ember igyekszik megkerülni, hogy a szemmel láthatóan más rasszhoz tartozó embereket ez alapján azonosítsa be, mert ha mégis megteszi, azzal könnyen bűnbe eshet. Ugyanígy tabusították az utóbbi időben a cigány, zsidó, buzi, béna és más szavakat, amelyek helyett mesterségesen alkottak életszerűtlen vagy félreértésekhez vezetőket (roma, meleg, fogyatékkal élő). Ez olyan nevetséges helyzeteket is szült, mint amikor egy étlapra a polkorrekt jegyében valaki cigánypecsenye helyett romapecsenyét írt, vagy a testnevelés órán cigánykerék helyett romakereket hánytak a nebulók.

Miközben sokszor maguk a cigányok tiltakoznak a „roma” ellen, és úgy vettem észre, a „zsidó” szó egyre inkább elfogadottá válik (mentesen minden pejoratív hangulattól), az azonos neműek iránti vonzódásra nem sikerült normális kifejezést találnunk; a homoszexuális inkább orvosi szakszónak tűnik, a „meleg” a többség számára elfogadhatatlan, mert egy meghatározott fogalmunkra használt létező szót más jelentéstartományba utal, a többi pedig (meglehetősen gazdagon) mind negatív erejű, már-már szitokszó.

Mészöly Géza tehát darázsfészekbe nyúlt, szerintem kicsit direkt is, jelezve, valahogy mégis csak beszélnünk kell dolgokról, használva anyanyelvünk széles repertoárját.

A reakció: Az MLSZ rövid csend után eltiltotta egy hónapra Mészölyt, további két hónap felfüggesztettel megspékelve. A büntetés azt sugallja, hogy az edző bűnt követett el, amikor „fekának” nevezett egy színesbőrű játékost, viszont annak aránylag enyhe mértéke mindjárt relativizálja is. Vagyis azt jelzi – ami nagyjából az igazság –, hogy a nemzetközi szervezetek elvárásaira (UEFA, FIFA) tekintettel

A kényes helyzetekben sem sumákoló, és általában határozottan állást foglaló Orbán Viktor ezúttal a tréner mellé állt egy „Je suis Mészöly” kommenttel. Ez iránymutatás olyan szempontból is, hogy a miniszterelnök nap mint nap szembesül azzal, mikor kell egy nemzetközi szervezet nyomásgyakorlásának engedni, és melyek azok a kérdések, amikben nem engedhetünk. Ez ügyben, úgy tűnik, ő bevállalta volna az MLSZ helyében az UEFA rosszallását is.

A tanulság: Ne hagyjuk, hogy fogalmainkat, szavainkat elvegyék tőlünk vagy kívülről meghatározzák, miről mit mondhatunk. Természetesen kultúrember nem bánt meg másokat a származásuk miatt (Mészölynek ez egyáltalán nem volt a szándéka), gyűlöletet kelteni pedig nem csak bizonyos szavakkal lehet (sőt), hanem negédesen előadott szövegekkel is. A múltkor, a parlament ülését nézve, a DK-s és momentumos képviselők megnyilvánulásait hallgatva

pedig egyszer sem használták a „feka” szót.

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt