Szabadság, légtérzár, nemzeti együttműködés

„Reng a föld az araboknál, Európa pedig véget nem érő vitába kezdett a légtérzárról, hogy akkor kell-e vagy sem, ha igen, akkor ENSZ-keretben vagy anélkül, meg hogy most mi is van? Hát, forradalom, az van. Valószínűleg könnyebb eltávolítani egy ma már kétes értékű fotót a Justus Lipsius épületből, mint végre észrevenni, hogy a tegnapi és a tegnapelőtti status quo, a kétes értékű "stabilitás" elmúlt, most ma van, helyzet van, jó reggelt.(...)

A szabadság- és demokrácia-export természetesen nem elsősorban katonai beavatkozást jelent (ellenben nagyon fontos, hogy ne is zárjuk ki eleve, különben nincs, ami nyomatékosítsa az elvárásainkat). A repülőgépekről civilekre lövető elmebeteg rezsim megfékezése ezekben a napokban, rövid távon, elengedhetetlen, de alapvetően nem erről van szó, hanem a megkerülhetetlen rendszerváltás intézményesítéséről. A katonai akció melletti/mögötti politikai stratégia megtervezéséről. Nemzetépítésről, hosszú távon. A demokratikus, világi politikai ellenzék konkrét támogatásáról, képzésről, tanfolyamokról, ösztöndíjakról, mindarról, ami még szükséges, kell, éspedig most: civil társadalmi tréningek, laptopok és fénymásolók, internet-kávézók, mobilszolgáltatók, szabad vállalkozás, mikrohitelek, közigazgatási és rendőrségi reform, egyéni jogok, női és kisebbségi jogok, önkormányzatiság, önszerveződés, sajtószabadság, kábeltévé, joguralom, még több szabad vállalkozás.  

Ha mindez abszurd, liberál-imperialista rémálomnak tűnik, akkor hogy hangzik ez: »a Nyugat 2011 tavaszán magára hagyta az arab forradalmakat, így törvényszerűen a legszervezettebb erő, radikális iszlamizmus nyert teret mindenhol«. Amerika eddig évi közel 2 milliárd dollárral támogatta Mubarakot, amiért az elhitette vele, hogy ha nem ő kormányoz, akkor jön Juszuf al-Karadavi és a Muszlim Testvériség. Amerika és Európa ugyanezt az összeget, sőt még többet, összedobhatna esetleg a fenti célokra is - ha másért nem is, hát merő önzésből. Nincs abban az égvilágon semmi rossz.”