A Gagaverzum tágulása

„A futuristák multimédiás művészet-szintézise, heroikus univerzalizmusa és voluntarista esztétikai felfogása méltó párját leli meg egy évszázad múlva Gagában, aki szintén egységes alkotásban fejezi ki korát, méghozzá provokatív, nonkonformista, agresszív és önkényes módon. S amint a XIX. század végének nietzschei pillanatában a futurizmus a kor ellenkultúrájaként a kultúra felbomlását és valami újjal való helyettesítését fogalmazta meg, a világháború előérzetével, a gépkorszak sebességével, a mozgókép vizuális felsőbbrendűségével és a zörejek kakofóniájával, a kulturális és anyagi katasztrófa sejtelmével; úgy Gaga is hasonlóképpen jár el, ötvözve számos formanyelvet és öntudatosan osztva meg a jövőre vonatkozó, zavaros üzenetet. Gaga valódi neofuturista tette mégis abban áll, hogy a mai kor kulturális lenyomataként viselkedik, vagyis önmaga a hegeli Zeitgeist aktuális változatának audiovizuális manifesztációja.

Ha technikailag és az életmű jövőre irányultságának tekintetében a futurizmussal vonunk párhuzamot, akkor kézenfekvőnek látszik, hogy a viselkedés, a képi világ és a tartalom tekintetében a szürrealizmus legnagyobb alakjával, Salvador Dalíval állítsuk párhuzamba Gagát. Érdekes momentum például, hogy mindkettejüknél visszatérő motívum a tojásból, burokból és vízből való születési bizarr rituáléja. Gaga számos produkciójában látunk ilyet, a klipektől és a színpadi show-kon át a díjátadókon való megjelenésig. A spanyol festő az ’50-es évek végén fehér karfiolokkal telerakott nyitott Rolls-Royce-szal érkezett párizsi előadására, Rómában hatalmas kocka-tojásból ugrott elő, Barcelonába tervezett bikaviadala megkoronázását úgy képzelte el, hogy egy mesterségesen épített hegyen meztelenül tör ki egy tojásból, New Yorkban pedig aranyszkafanderben lépett partra, egy átlátszó gömbben gurulva. Dalí változatos, szálanként katalogizált, védjegyévé vált égnek álló bajusza is visszhangra talál Gaga állandó, egyedi napszemüveg-frizura kombinációiban. (...)

Lady Gaga nem azért korunk legnagyobb jelensége, mert a legismertebb előadóművész, hanem mert az egyetlen, aki átfogó képet képes alkotni a minket körülvevő világról. Sokkal inkább baljós előfutár, mintsem a szórakoztatóipar véletlenszerű, mulandó terméke. Gaga a nagy jós-filozófusok nyomában járó morálon inneni és túli alkotó, aki a Dalí-féle »mágikus tömörség« segítségével tölti meg a poszt-posztmodern szürreál kötöttségektől mentesen készülő szakadozó vásznait. A gagaizmus kiteljesedése elárulja civilizációnk ezerszer leplezni igyekezett titkát, vagyis, hogy a modernitástól szabadulni képtelen ember válsága kibontakozóban van, és nincs senki, aki visszafordíthatná a folyamatot.”