Van humor a „diktatúrában” is

„A »bolondok adója« behajtóinak tévéreklámjában egy diplomaosztón (vagy kisdoktori átadón?) találjuk magunkat, ahol az egyik bizottsági tag egyszer csak felpattan, s elkezdi előtúrni a kemény munka gyümölcseit, majd a zsebéhez kap, s megnyugvással konstatálja, hogy az, ami igazán számít, a szelvény megvan. Hiszen kit érdekel a tisztességes előrejutás, a különböző tudományos fokozatok vagy egy esetleges diploma léte vagy nemléte, ha a mesés nyereménynek köszönhetően vár minket Hawaii?

Az élethez való nem éppen konstruktív hozzáállás adja a filmecske sava-borsát; nem államkötvényt, hosszú távú megtakarítást, hanem heti reményt árulnak, egy érzést, melynek köszönhetően a halandó, aki munkából kénytelen fenntartani magát és családját, legalább a következő húzásig eljátszhat a gondolattal, hogy pénzügyi gondjai egy csapásra megoldódnak. A lényeg, hogy legalább egy pillanatra megszabaduljunk a nyomasztó Schmitt-ügyes, gyurcsányos, sárga csekkes, ájemefes hétköznapoktól!”