Borra sör

„Szárazság máskor is volt. Az 1990-es évek 120 ezer hektárnyi szőlőterülete nem a szárazság miatt feleződött meg. A téeszek rossz tulajdonosi struktúrájú, tömegtermelésre berendezkedett mezőgazdasági üzemeit leváltották a tőkeszegény, zömmel csak az ingatlanban üzletet kereső, az ésszerű üzemméretet soha el nem érő kisbirtokok. A kisbirtokokat integrálni próbáló, a szőlőből megélni akaró vállalkozók kedvét mostanra elvették a borászati nagyüzemek által diktált, a szűkített termelési költségeket sem fedező felvásárlási árak, amelyek egy-egy palack bor önköltségéből sokszor a csomagolásnál is kevesebbet képviselnek és a szűnni nem akaró állami bürokrácia.

Divat félművelt körökben az EU-ra tolni a felelősséget. Pedig soha akkora támogatások nem kerültek az ágazatba, mint éppen az elmúlt hat-hét évben. Ezekből a támogatásokból a régi EU-országok a legjobb területeken megújították a szőlőültetvényeket, versenyképesebbé tették az ágazatot. Nálunk ágazati stratégia híján a támogatások nem a szőlőből, borból megélni akaró, abban embereket foglalkoztató vállalkozásokhoz, hanem a támogatások begyűjtésére specializálódott cégekhez kerülnek. Természetesen jogszerűen.

A napokban sokadszor próbálta elérni Molnár Péter, a Vindependent elnöke az agrárminisztériumban tartott értekezleten, hogy a jövőben az uniós szerkezetátalakítási támogatásokból több juthasson az első osztályú termőhelyekre, mint a fagyzugos, kockázatos másodosztályúakra. Vessünk véget a mindannyiunk pénzéből támogatott kivágás-újratelepítés-fagykár-kivágás ciklusoknak! Ebbe az igyekezetbe már Szepsy István bicskája is beletörött. Az EU-milliárdok vonzereje hatalmas. Előbb-utóbb azonban valaminek történni kell. Vagy tényleg sör kerül az áruházak boros polcaira.”