Autoritás

„A legújabb termés a Magyar Éremkibocsátó Intézet. Minisztériumi kisfilmeknél komorabb, szigorú televíziós reklám (pardon, közlemény), titkosított nyomatú borítékba helyezett befűzések a lapokban, meg persze maga a »pénzverés« is nagyon hivatalos dolog. Épp csak címeres körpecsétjük nincsen – valószínűleg csak azért, mert nem lehet.

Amennyire a magyar közbeszédből – és különböző felmérésekből – következtetni lehet, a magyar ember nem igazán kedveli a hatóságokat, hivatalokat. Kivételt képeznek a postások, ők régóta a megbízhatóság szobrai nálunk. Talán nem is meglepő, hogy az összes fenti példa mögött nemzetközi vállalkozás áll. (...)

Ami még érdekelne, az a márkák célcsoportja. Hipotézisem szerint az F-skálán magas pontszámra érdemes, tipikus kispolgárságról beszélünk, akiknek a hivatalok mégis valami pozitív üzenetet hordoznak. A forgalmazott áruk jellege – könnyen emészthető tájékozottság és műveltség, mások által válogatott, sorozatgyártott gyűjtemény, jó ár-érték arányú kolbász – szintén ebbe az irányba mutat. Abban azért reménykedem, hogy pusztán a hivatalosság látszata nem sok potenciális ügyfelet téveszt meg, és tájékozott fogyasztóként képesek józanul felmérni, érdemes-e elfogadniuk az adott ajánlatot. Addig is érdekes színfoltok maradnak ezek a cégek a márkák nagy térképén.”