A jegybank elnökének nem az a dolga, hogy a miniszterelnök szeresse.
„A jegybank elnökének nem az a dolga, hogy a miniszterelnök szeresse. Hiszen egyik legfontosabb ellensúlyként szolgál a fékek és ellensúlyok rendszerében. Kiegyenlítendő a mindenkori kormány hajlamát arra, hogy – a jelen vagy a jövő adófizetői terhére – túlterhelje a költségvetést. Amely hajlam nem abból származik, hogy a mindenkori kormány a jegybanknál szakmailag vagy morálisan felkészületlenebb lenne, hanem a képviseleti demokrácia természetéből és érdekviszonyaiból. A legkülönfélébb, ám mind pénzt kérő társadalmi csoportok állandó nyomása alatt működő kormány ugyanis az újraválasztás esélyével tartozik az őt létrehozó politikai vállalkozásnak, a pártnak. A pénzt kérő társadalmi csoportok pedig, legyenek akár »egyszerű« választók, akár a kormányt közvetlenebbül támogató üzleti körök, vagy véleményformáló tudósok, művészek, értelmiségiek stb., ritkán vannak tudatában: a kormány támogatásának forrása saját és más adófizetők aktuális, vagy jövőbeni befizetései. Vagy, ha mégis emlékeznek az állampolgári alapismeretek órákon tanultakra, kevéssé érdekeltek, hogy ezt figyelembe is vegyék.
A nyugati világra a 60-80-as években jellemző, aktív, magas inflációval járó gazdaságpolitikák látványos sikertelensége után megerősödött a jegybankok hagyományos »ellensúly« szerepe, autonómiája és a monetáris szigora iránti igény. Ezt a konszenzust azonban megtörte a 2008-as válság kezelésének kényszere. Az elv – amely szerint a jegybank monetáris politikája csak addig támogathatja a kormány gazdaságpolitikáját, ameddig az nem veszélyezteti a nemzeti valuta értékállóságát, az árstabilitást – fellazult. S bár az államháztartás jegybanki finanszírozása (államkötvények költségvetési kiadásokat növelő vásárlása) változatlanul főbűnnek számít, a nemzeti központi bankok, s végül az euró kibocsátója, az Európai Központi Bank is rákényszerült, hogy éljen a gazdaság ösztönzésének (legalább a zsugorodás fékezésének) két, nem konvencionális eszközével. A kamatok és elvárt hozamok lefelé történő korrekciójára irányuló jegybanki kamatcsökkentéssel és a »QE«-vel (a mennyiségi könnyítéssel), amelynek során a központi bank egyre enyhébb szigorral definiált értékpapírok befogadása ellenében nyújt a bankoknak likviditást bővítő és a remények szerint keresletélénkítő refinanszírozást.”
„A német feldolgozóipar zsugorodik, eközben a hozzá kapcsolódó magyar bővül – ez élesen mutatja, hogy a magyar konnektivitási stratégia működik” – mondja lapunknak az ír közgazdász, a Magyar Külügyi Intézet vendégkutatója. Kifizetődő közvetítő államnak lenni a Kelet és a Nyugat között? Milyen mozgástere lesz Magyarországnak a multipoláris világrendben? Interjúnk.
Megbecsülésre méltó, világszerte irigyelt regionális integráció részei lettünk, de van még mit elfoglalni. Brüsszelt, vagy legalább a méltó helyünket benne. Kohán Mátyás írása.
Nem lettünk még szegényebbek náluk, bármit is ír vagy sugall a balos sajtó. Nézzük, mi maradt ki az elemzésükből!
Suppan Gergely, a Nemzetgazdasági Minisztérium vezető közgazdásza kijelentette, „gyorsulhat a gazdasági növekedés”.
Márciusban ismét növekedett a vendégéjszakák száma Magyarország minden régiójában. A turizmust jellemzően az Európából érkező vendégek hajtották, de érdemben nőtt a belföldi vendégéjszakák száma is. Ezek a tendenciák hozzájárulnak a magyar gazdaság növekedéséhez.
Matolcsy György után a kamarai elnöknél járt a gazdasági miniszter, aki szerint változhat a vállalkozások besorolása.
A dortmundi együttes kiváló védekezéssel és Nicklas Füllkrug góljával legyőzte francia ellenfelét, egy az eredmény ellenére kifejezetten izgalmas mérkőzésen.
A baleset következtében az autópálya mindkét forgalmi sávját a belváros irányába lezárták.
