Már nem lehet a pofánkba hazudni

„Vicsorgó gyűlölettel vetette magát A Dal című tehetségkutató műsor győztesére a mentális pestisért felelős kultúrterroristák derékhada Hajdú Pétertől Schobert Norbertig. Tajtékozva értetlenkedtek affölött, hogy a kereskedelmi televíziózást megjárt spanjaik és üzletfeleik hogyan veszíthették el a közönségszavazást egy olyan figurával szemben, akiről még nem készült egyetlen Fókusz-riport sem, akit nem Lakatos Márk vagy valamelyik másik stylist-haverjuk öltöztet, aki a létezését nem a bulvármédiának köszönheti, akinek a szövegét meg a zenéjét nem valamelyik pénzes producer rendelte be és gyártatta le. (...)

Azok merészelik minősítgetni a nézők ízlését, akik mindennemű gusztustalanságot, hazugságot, mocsokságot, ordenáréságot és alávalóságot képesek voltak már a képernyőre okádni az aznapi nézettségért. Most nyilvánosan bömbölnek, mert megijedtek attól, hogy egy olyan országban és kulturális közegben, ahol ez a csávó nyeri a közönségszavazást, nekik előbb-utóbb nem lesz helyük. Ezért gyalázzák minden rendelkezésükre álló fórumon, és ezért fognak a jövőben is mindent elkövetni, hogy az autonóm előadók, a létező teljesítménnyel és közléssel bíró kulturális teljesítmények még annyi lehetőséget se kapjanak, amennyit eddig. Ennek a ByeAlex nevű előadónak az egyszerű kis dalocskája - aminek a szövege épp olyan egyszerű, mint a zenéje - biztos, hogy nem egy kulturális mérföldkő, amire öt vagy tíz év távlatából emlékezni fogunk. Ennél számtalan jobb, erősebb, progresszívebb produkció van országszerte garázsokban, underground koncerteken vagy a Viva TV szemetesládájában. Mostantól viszont már nem lehet a pofánkba hazudni azt, hogy Magyarországon csak a szervetlen műanyag hulladékra és Hajdú Péter negédességből vérszomjba átcsapó bárgyú alkalmatlanságára van igény.”