Tényleg bepánikolt Csányi Sándor?

„Normális ember – legyen nagy- vagy kisbefektető, kezelje a saját pénzét vagy másokét – ha áremelkedést vár vesz, ha meg árcsökkenést, akkor elad. Nagy baj van, amikor nem ez a várakozás, hanem mögöttes szándékok, hatalmi célok, a »politika primátusa« vezérli a döntések tömegét.

A tőkésnek lehetnek személyes, vagy politikai preferenciái, hatalmi szempontjai. Támogathat ügyeket, mozgalmakat, kormányokat. Akár saját vagyona, pozíciói terhére is. Többnyire átmenetileg teszi, a pénzből hatalom, hatalomból pénz kovácsolásának folyamatában. A tőke viszont személytelen. Arra áramlik, ahol nagyobb hozamot, alacsonyabb kockázatokat remél. Ez a hely ma nem a hazai bankipar.

Nehéz a népszerűségre törekvő politikus dolga, amikor a hatalom és a pénz heveny konfliktusáról kell szólania. Választói, szavazói utálják mindkettőt. Pártja viszont kormányozni szeretne, és a voluntarista, mindent a politika primátusának alárendelő gazdaság- és társadalompolitika korrekcióját, a szabad piacgazdaság helyreállítását ígéri. A romantikus antikapitalizmus csábításának engedve, fogalomrendszerében gondolkodva, nehéz lesz.”