Rémisztő plasztik-jakobinus színdarab

„Ahogy gondolkodtam az ügyön, arra jutottam, hogy a megfejtés szerencsére prózaibb. Ugyanis rájöttem, hogy a baloldali ellenzék jelenleg olyan gyenge, hogy még egy tisztességes vudu szertartásra sem telik tőlük. Lánczos Vera is azért beszél »üzenetről«, azért látja »egyáltalán nem erőszakosnak« az akciót, mert érzi: a dolog inkább színház, annak is erőtlen. Színház, nem pedig éles politika, mint amikor Hamlet mászkál a színpadon egy koponyával a kezében. Ha haladt volna tovább ezen a nyomon, akkor ő is felfedezhette volna: itt politikai pszichoterápiáról van szó. Adott az ellenzék számára egy elég rettentő helyzet. A rettentő helyzetből kiút nem látszik, ezért a helyzet javulása érdekében az egyén védekező stratégiát alkalmaz. Például ilyen a projekció:

»A pszichoanalízisben az az eljárás, amelynek kapcsán valaki egy másik személynek tulajdonítja saját hibáit vagy kívánságait; ez a bűntudat vagy más hasonló érzések kifejeződéseként értékelhető és az elhárító mechanizmusok közé sorolandó.«

Nem biztos, hogy pont ez történt, de az biztos, hogy valami hasonló. A lényeg: saját valóságos gyengeségük terapikus erősítése. Még saját hibáikat is (nem tudatosan) Orbánra vetítették, így a kudarcukért is Orbán lesz a felelős.”