„Mi forog kockán? Mi a választások tétje? Ha patetikusak vagyunk, akkor az egész magyar jövő. Ha pragmatikusak igyekszünk lenni, akkor az ország talpon maradása, gazdasági megerősödése. A szavazólajstrom szerint a jelenleg kormányzó jobboldal és a baloldali alkalmi összefogás felől döntünk, de valójában a lassú gyarapodás vagy a gyors elszegényedés közt választunk. Most döntjük el, hogy további bizalmat szavazunk-e egy korántsem tökéletes, de kormányzásképes, jövőképpel bíró, elképzeléseit, ígéreteit a lehetőségek függvényében valóra váltó politikai erőnek, vagy dühtől, alaktalan szemrehányástól vezérelve, s némileg hazardírozva ismét hatalomba emelünk egy a revánsvágynál tovább nemigen jutó alkalmi pártszövetséget. Olyan társulatot, akik miatt 2008-ban az államcsőd határára kerültünk, akik eladósítva az országot hatalmas hitelt vettek föl, de a visszafizetést gondosan az Orbán-kormányra hagyták. (»Főúr, ő fizet!« – mutathatott volna 2009-ben, bukása évében Gyurcsány Ferenc Orbán Viktorra.)
Tavaly nyár végén a hírekből megtudhattuk, hogy a kormány idő előtt visszafizette az IMF-hitelt. De ez így pontatlan. A szocialista kormány által fölvett hitelt mi tízmillióan fizettük vissza. Mi, helyünkön maradt, panaszaikkal külföldre sosem rohangáló, nem fanyalgó, nem nyafogó, hanem a családunkért és a hazánkért itthon dolgozó magyar állampolgárok. Ezt a hatalmas terhet letettük végre. Akik a baloldalra szavaznak, azok visszateszik a vállunkra. Mert csak most vagyunk azon a szinten, hogy már nem nyomja a hátunkat a mások által ránk rakott súly, most indulnánk meg azon az úton, ahol a jelzőtáblák a jól érzékelhető eredmények. (...)
Az Orbán-kormány hatalmas iramot diktált önmagának. Versenyt futott az idővel. Nem dönthetett másképp: egy országban, amely a csőd szélére került, és stagnál a fejlődésben, az igazi kockázat a kockázatvállalás teljes mellőzése. A gazdaemberre hasonlított, aki nyolc évig egy nagyvárosi lakás szuterénjában kényszerült élni, de utána megváltozott az élete, és ismét hatalmas területen gazdálkodhat. Elvetett gyorsan, amit csak tudott, ha volt rá ideje, energiája, öntözött, máskor az esőre bízta, megered-e valamely intézkedés gyökere. Ha új lehetőséget kap, most majd körbejárhat, fölmérheti, mi az, ami meggyökeresedett, mi az, ami helyett másik növényt kell ültetnie, hol maradt el a metszés, mi kíván átültetést, hozzáértőbb gondozást.”