„A hely szelleme a keresztény templomépítészetben címmel Frédéric Debuyst írt egy meghatározó művet. A mai magyar kortárs templomépítészetben Ön szerint mit jelent a hely szelleme?
Olyannyira inspirált engem is ez a mű, hogy jó pár templomot meg is néztem azok közül, amelyre Azoknak a telkeknek a nagy része, amiket az önkormányzatok odaítéltek, nem voltak elég inspiratívak ahhoz, hogy a hely szelleme valóban hatott volna a tervezett templomra. Debuyst felhívja a figyelmet. Magyarországon ez bonyolult kérdés, ugyanis a rendszerváltást követően nagyon sok olyan templomépítés történt, ami azt a hiányt igyekezett pótolni, amit az előző rendszer nem engedett. Gondolok a volt szocialista lakótelepekre, például Káposztásmegyerre, Békásmegyerre, Újpalotára. Az ilyen helyeken a szakrális terek sokszor kényszerűségből származó helyszínre kerültek, azaz maradék telkekre. Ez nem azt jelenti, hogy a tervezők nem próbáltak megtenni mindent azért, hogy a helyhez igazodó templomot építsenek, vagy a helyet próbálják felemelni az épület segítségével, de ez nem mindig sikerült. Azoknak a telkeknek a nagy része, amiket az önkormányzatok odaítéltek, nem voltak elég inspiratívak ahhoz, hogy a hely szelleme valóban hatott volna a tervezett templomra.
Az evangélikus templomépítészetben azonban vannak nagyon jó példák is. Külföldi szakkönyvekben is szerepel Nagy Tamás építész dunaújvárosi temploma. Úgy érzem, hogy itt az építész sokkal inkább a protestantizmus történetéhez, mintsem a hely szelleméhez nyúlt vissza. Ennél a templomnál a szász erődtemplomok és a magyarországi téglaépítészet vonulatának egyesítése érvényesül. Ez tulajdonképpen teljesen elkülönül attól, ahova épült. Tudni kell, hogy Dunaújváros nagyon összetett, hiszen egy viszonylag új város, mely a második világháborút követő szocialista építészet különböző lenyomatait és a rendszerváltást követő posztmodern építészet összevisszaságát egyaránt ötvözi. Így nem a hely szelleme, hanem az építészeti minőség volt ennél a templomnál a mérvadó.
A Pazár Béla által Békásmegyerre tervezett templomnál is hasonlót érezhetünk mind a környezet tekintetében, mind a protestantizmus történetiségéhez való visszanyúlásban...
Ott is szigetként jelenik meg a templom, vagyis kevésbé a hely szelleme volt az inspiráló, mintsem a protestáns történetiség, a magtárra való visszautalás. A »sziget« megoldásra korábban is volt példa. Pápán és Győrött is Insula Lutherana, azaz evangélikus sziget keletkezett. A hely szellemét legerősebben a szentendrei templomunknál érzem. Ennél lehet arról beszélni, hogy a szentendreiség inspirálóan hatott a tervezőre.
Mit jelent az, hogy kortárs templomépítészet?
Én kortársnak az 1914 és a 2014 közötti időszakot tekintem. 1914-ben volt egy radikális szakítás a történeti építészet vonulatával, addig nagyon sokszor visszanyúltak a neogótikához, neorománhoz stb. Az első világháborút követően kezdtek megjelenni azok a templomok, amik már vasbetont, vagy vasat használtak, azaz eltérnek az elődöktől.
A kortárs templomépítészet nagyon sokszínű. Ön hogyan csoportosítaná ezeket?
Az egyik kategória a hagyományos plébániatemplomok. A másik a speciális célú zarándoktemplomok, temetőkápolnák, egyetemi- vagy diákkápolnák. Ezek sokkal nagyobb szabadságfokkal rendelkeznek, mint a gyülekezeti templomok. Az utolsó kategória most kezd igazából divatba jönni, az ökumenikus csendkápolnák. Ilyen például a finn fővárosban, annak is a legforgalmasabb részén épült, kehely formájú kápolna, ahová bárki bemehet, aki akar. Jó példa még az UNESCO párizsi épületében, több vallást is kiszolgáló csendkápolna, vagy a Czigány Tamás által Pannonhalmára, az erdő közepére tervezett zarándokkápolna. Ezeknél már olyan különleges megoldásokat is alkalmaznak, amiket nagyon nehéz rendszerbe foglalni.”
