A környezeti externáliákról

2015. március 23. 17:55

Legyen költséges a környezet szennyezése és a pazarló erőforrás- felhasználás. Szüntessék meg a környezetre káros tevékenységek szubvencionálását.

2015. március 23. 17:55
Balog Károly

Nemrég tárgyaltuk a WWF által az éghajlatváltozás hatékony kezelése érdekében az EU központi irányító szervei számára kidolgozott ajánlásokat1. A több mint százoldalas jelentés a kialakult környezeti-társadalmi-gazdasági-pénzügyi válság egyik fontos előidézőjeként a negatív externáliákat említi – az alábbiakban e kérdéssel részletesebben is foglalkozunk.

A piaci értékesítési árak és/vagy díjak által nem fedezett „külső-externális” költségek olyankor merülnek fel, amikor a termelők és/vagy a felhasználók/fogyasztók nem térítik meg az adott termék vagy szolgáltatás előállítása, használata, és/vagy hulladékként történő ártalmatlanítása során keletkező környezetterhelés-szennyezés elhárításának költségeit – nem érvényesül a „szennyező vagy felhasználó fizet” elve.

E társadalomra háruló költségeket végül is az állam és/vagy a helyi önkormányzatok és a lakosság kénytelenek pénzügyileg és/vagy környezetükben/tulajdonukban, vagy éppen egészségi állapotukban elszenvedett sokféle konkrét fizikai károsodás formájában „a saját bőrükön” viselni. Egy, az ENSZ által a felelős beruházói magatartás körvonalazására kidolgozott alapelveket szem előtt tartva végzett felmérés szerint 2008-ban a nem ellentételezett környezeti negatív externáliák becsült összértéke elérte a 6,6 trillió USD-t, ami az adott évben a világon együttesen előállított GDP 11 százaléka.

És e megdöbbentő szám azóta is gyorsuló ütemben nő. Értéke egy újabb tanulmány szerint 2009-ben globálisan már 7,3 trillió USD volt, az akkori GDP 13%-a. Ebben az évben a külső környezeti költségek legnagyobb tétele (38%) az üvegházhatású gázokhoz kötődik, amelyet a vízfelhasználás (25%), a földhasználat (24%), a levegőszennyezés (7%), a talaj- és vízszennyezés (5%) és a hulladékképződés követ e sorban. (Amennyiben adott tevékenység – például környezeti kármentesítés – eredményeként a vagyont növelő hatások is érvényesülnek, úgy pozitív externáliák keletkeznek). A főbb gazdasági ágak tevékenységéhez kapcsolódó becsült külső környezeti költségeket az alábbi ábra szemlélteti:


Az 5 fő termelő ágazat tevékenységének globális külső költségei 2008-ban  (millió USD)

Jelmagyarázat: költség nemek lefelé a színskálán: ühg; légszennyezés; vízfelhasználás; VOC; hulladék; nehézfémek

A tanulmány megállapítása szerint a jelentős környezetszennyező szakágazatok körül egyikben sem képződik akkora profit, amely fedezetet nyújtana e környezetterhelés káros hatásainak kompenzálására. Ha a szolgáltató szektor legszennyezőbb tevékenységét, a közúti közlekedést is számításba vesszük, a helyzet még súlyosabb: miközben itt a CO2-kibocsátás az utóbbi években is rendre nőtt, az általa élvezett sokféle nyílt és burkolt nettó éves támogatás összege egy tanulmány becslése szerint hazánkban eléri a 90%-ot, de más uniós tagállamokban is igen magas arányú. Mint az ábrán látható, a klímaváltozás kezeléséhez – a fogyasztók/felhasználók környezettudatos hozzáállása mellett – a fosszilis energiahordozók visszaszorításában és az ércbányászatban van a legnagyobb tartalék, ami a megfelelő hatékonysági mutatók jelentős javításával – a felhasználás csökkentésével valósítható meg.

Ennek elsődleges oka, hogy a piacgazdálkodás jelenlegi szabályozási keretei nem kényszerítik ki a környezet és/vagy harmadik felek számára az adott árucikk előállítása és használata, vagy a szolgáltatás nyújtása során okozott értékcsökkenés vagy anyagi kár beszámítását az értékesítési árakba vagy igénybevételi díjakba, de többnyire megfelelő kompenzációt jelentő adótételeket sem hajlandók bevezetni. Ezzel nemcsak torzítják a versenyfeltételeket, de gátolják az új, környezetkímélő megoldások bevezetését/elterjedését is. E szemlélet miatt nem tud kibontakozni például a hulladékok másodlagos alap- vagy nyersanyagként történő hasznosítása és a megújuló energiaforrások széles körű kiaknázása sem. Már csak hab a tortán, hogy a GDP-alapú értékelés szerint az anyagigényesebb termelés/működés még növeli is a bruttó hazai terméket, szintúgy a környezetszennyezés utáni rehabilitáció (ha erre egyáltalán sor kerül) – a tönkretett természeti értékek, a pazarló anyag- és energiafelhasználás, az emberek romló egészségi állapota/munkaképessége és csökkenő élettartama viszont „meg se kottyan” a GDP-s minősítésnek. 

A fenti problémák megoldása szorosan kötődik a fenntartható gazdálkodás megvalósításához. Ennek érdekében a WWF tanulmánya az alábbi fő irányokban javasol előrehaladást:

A fontos mutatók mérése


    A „GDP-n túllépő” indikátorok legyenek mérvadók.
    Határozzuk meg természeti tőkejavaink értékét és rendszeresen számoljunk is el vele.

Az árak tükrözzenek minden költséget és ráfordítást
             Legyen költséges a környezet szennyezése és a pazarló erőforrás- felhasználás.
             Szüntessék meg a környezetre káros tevékenységek szubvencionálását.

Avatkozzunk be szabályozással a piac elégtelen vagy hibás működésébe.
             Vezessünk be hatásos és hatékony szabályokat és szabványokat.

Legyen a környezettudatosság az állami kiadások és az infrastruktúra fejlesztése tekintetében is általános vezérelv.

Alkalmazzunk kiegészítő támogatási mechanizmusokat
             Ösztönözzük az öko-innovációt.
             Növeljük a magánbefektetéseket a zöld gazdaságba.
            Javítsuk az információk elérhetőségét – a  tudatos    fogyasztói döntések megalapozására.
 

Maximálisan aknázzuk ki a különböző politikákban rejlő szinergiákat és járulékos előnyöket. 
 

Balog Károly

szakközgazdász

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Valodi
2015. március 24. 09:04
A szerző úr is beállt sokadik villásnak a Borsófalrahányó Művekhez... Olajhír: „A nehezen hozzáférhető készletek esetében a kutatás, illetve az új mezők feltárásának költségei ugrásszerűen növekedtek, míg a kitermelés ennek hatására alig néhány százalékkal emelkedett. (Három olajtársaság adatain szemléltetve: az Exxon Mobil 51%-nyi tőkenövekedés 6%-os hozamnövekedéssel, Royal Dutch Shell 39%-nyi tőkenövekedés 1%-os hozamnövekedéssel, a Chevron esetében 89% tőkebefektetés 3%-os hozamvisszaeséssel párosult 2009. és 2013. között)… E mozzanatra a jelzett társaságok 2013-tól tőkekivonással válaszoltak.” Földhír: „„A tény, hogy csupán 60 évre elegendő a termőföldünk, nehezen elképzelhető, de sajnos igaz. A 3T programban főszerepet játszó baktériumok milliárdjaival lassítani tudjuk ezt a folyamatot, napról napra, évről évre. Hátha nyerünk legalább egy évet... Nem kétséges: a magyar mezőgazdaság sürgős újraélesztésére van szükség. Ehhez olyan szövetségeseket várunk, akiknek fontos, hogy a hazai termelők egészséges, tápanyagokban gazdag élelmiszert állíthassanak elő és legyen elég hely a termesztésre” Egészséghír: „Az egész világot fenyegetik az antibiotikumoknak ellenálló, úgynevezett szuperbaktériumok – olvasható az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerdán közzétett jelentésében. A halálos szuperbaktériumok még a legerősebb antibiotikumokra sem reagálnak, elterjedésük pedig már nem jóslat, hanem az egész világon valóság. Bárkit, bármilyen életkorban, bármelyik országban elérhetnek az antibiotikumokra rezisztens baktériumok.” Aki pedig időben tudja az okosságot, igen meggazdagodhat - Orbán Viktor kedvenc oligarchája, a bankár-agráriparos Csányi Sándor nyilatkozta a minap: "...tartom, hogy az előttünk álló évszázad nagy üzlete az élelmiszer, az ásványvíz és az egészségügy...!" Azaz éhínség, ivóvíz-hiány és járványok - micsoda buli!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!