Nézzünk szembe őszintén Kölnnel

„Kétféleképpen lehet a szilveszteri kölni eseményeket félremagyarázni. Egyrészt úgy, ha általános érvet faragunk belőle a menekültek és bevándorlók befogadása ellen, másrészt úgy, ha vegytisztán nőjogi kérdésként kezeljük, aminek semmi köze a bevándorláshoz. Mindkét értelmezés tévútra vezet. (…)

Nem hiszek abban, hogy létezik »objektív« kép a valóságról. Mégis, a valóság sajnos egy összetett jellemű ribanc, dacosan ellenáll azoknak, akik folyamatosan megpróbálják kicsavarni, hogy a világnézetüknek megfelelő Prokrusztész-ágyba gyömöszöljék.

Szembe kell néznünk azzal, hogy az Európába menekültként vagy bevándorlóként érkező emberek is magukkal hozzák a kultúrájukat és világnézetüket, és ez bizony gyakran nem kompatibilis az európai emberi jogi normákkal. Nem azért, mert miatyánk helyett Allahu akbarral imádkoznak, vagy disznóhús helyett bárányt esznek. Hanem mert olyan országokból érkeznek, ahol a nőket hagyományosan és szisztematikusan elnyomják és az élet minden területén diszkriminálják. Erre jön még rá az évekig, vagy évtizedekig tartó háborús pszichózis. Ahelyett, hogy szemérmesen félrenéznénk a multikulturalizmus nevében, komoly lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a befogadott menekültek megértsék, elfogadják és elsajátítsák azokat a viselkedési normákat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az emberi jogok érvényesüléséhez. Persze nem óriásplakátokon való megbélyegző üzengetésről beszélek, hanem közösségfejlesztésről, képzésekről és szociális munkáról. Ezt éppúgy az integrációs folyamat szerves részévé kell tenni, mint a munkavállalás és a lakhatás megkönnyítését. A normák megszegését pedig szigorúan és következetesen büntetni kell.”