Ali ideje

„Everybody stop talking now. Attention.”

A legnagyobb volt, a világ legismertebb embere. Többen voltak kíváncsiak a meccseire a tévében, mint a Holdra szállásra.

Cassius Clay, a bokszoló, aki megrázta a világot („I shook up the world!”). Muhammad Ali, a forradalmár, aki megrázta Amerikát.

Pénteken, Louisville-ben temették Alit. Kavarognak a gondolatok a fejben és a lélekben, mit is jelent ez.

Mindössze nagyjából tizenöt év adatott neki a nagy színpadon (1960, aranyérem a római olimpián, 1975, az egyik utolsó nagy győzelem „Smokin Joe” ellen a betegsége előtt). Mégis megannyi esemény és üzenet köthető össze ezzel a tizenöt évvel.A „misztikus” Sonny Liston legyőzése az ütéssel, amit senki nem látott („Phantom Punch”). Kapcsolat a tragikus sorsú Malcolm X-szel. Az iszlám felvétele, a vietnami katonai szolgálat megtagadása. A „Dübörgés a dzsungelben” és a manilai thriller. Muhammad Ali, a XX. század kultikus figurájának megteremtése.

Egyszer, egy show-műsorban azt mondta, hogy az élet rövid. Ezért úgy akar élni, hogy a mennybe kerülhessen. Harmincöt éves volt ekkor és sokaknak úgy tűnhetett, hogy már addig is a földi paradicsomban élhetett. Mindent elért, amit el lehet érni.

„Mindegy, hogy mit gondolunk a vallásáról, tisztelnünk kell a kiállását!” – mondta egyszer róla Martin Luther King, amikor Ali úgy döntött: Nem hajlandó harcolni amerikai katonaként Vietnamban. Kingnek igaza volt. Nem kell szeretnünk az iszlámot, sőt még csak egyet sem kell értenünk a döntésében Alival ahhoz, hogy tiszteljük. Mert ironikusan hat, de Ali élete egy szabad világ történelmének része. A „szabad Amerikáé”, ha úgy tetszik.

Ugyan olyan nagyon küzdött ellene, pedig éppen Muhammad Ali élete volt az eredeti amerikai álom: A szegény, afroamerikai családból származó bokszoló, aki megvalósítja gyerekkori vágyát és nehézsúlyú világbajnok lesz. Majd showman és a XX. század egyik kultikus figurája. Aki kiáll az „elnyomó, hatalmi gépezet” ellen a fekete kisebbségért – szól a meseszerűen alakított történet.

„Nem akarunk a fehérekkel együtt élni, nem akarjuk az integrációt!” – mondta Ali egyszer. „Nem harcolunk olyan háborúkban, amely a keresztényeké vagy más hitetleneké!” – jelentette ki egy másik alkalommal, még az 1960-as években. Ma ezekhez hasonló mondatok lassan elképzelhetetlenek lennének egy ilyen kaliberű embertől.

Ebben az új erkölcsöket jogi előírásokkal kikényszerítő, nyugati típusú világban. Egy újabb „tökéletes” társadalom − a szabad világ helyett.

Amelyben talán éppen Ali, a Legnagyobb sem találná helyét.

Ég veled, Bajnok!