Mihez kezdjünk az elavult ismeretekkel? − válasz Szilvay Gergelynek

2016. június 07. 08:12

Pusztán egy adathalmaz ismerete nem jelent tájékozottságot. Az információ hatalom – de csak akkor, ha tudjuk, hogyan sorolhatjuk be és hogyan használhatjuk fel a birtokunkba került információkat.

2016. június 07. 08:12
Viola Beáta
Mandiner

Elöljáróban leszögezném Szilvay Gergely kollégának a tárgyi tudás védelmében írt posztjához, hogy a közös minimum: valóban szükség van tárgyi tudásra is, és napjaink kreativitás- és kompetenciafejlesztés-lázában nem lenne jó kiönteni a gyereket is a fürdővízzel. Azonban nagyon sok múlik az arányokon, és ezért ijesztő, hogy az oktatási rendszer kezd visszacsúszni a rendszerváltás előtti központosított állapotba.

A csillagképeket alkotó csillagoknak valójában semmi közük egymáshoz, fényévekre vannak egymástól és különböző távolságra a Földtől. Az emberi képzelet szervezte őket például Kis-és Nagygöncöllé és tette őket a tájékozódás sarokpontjává. De amíg mi, magyarok szekeret látunk a hét csillagban, a világ nagyobb része medvét.

A történelmi évszámok vagy épp az irodalmi művek is különböző konstellációk szerint rendezhetők és értelmezhetők. Más „csillagképeket” alkotott a rendelkezésre álló irodalmi művekből a szerző és keletkezéstörténet felől közelítő pozitivizmus, mint a kizárólag a műre fókuszáló formalizmus és strukturalizmus, vagy a befogadóközpontú irodalomértelmezés. De amíg van értelme tudni a Nagymedvét alkotó egyes csillagok anyagát, Földtől való távolságát, korát, stb., addig összefüggések nélküli adathalmazként ismerni az évszámokat vagy verscímeket és toposzokat felesleges tudás.

*

Igen, volt korszak, amikor a gimnáziumokban ógörögöt és latint is tanultak, mert a műveltség része volt, és a gimnáziumi tudás volt a belépő egy társadalmi rétegbe való bejutáshoz − attól függetlenül, hogy hasznos volt-e ez a tudás vagy sem. De most nem ezt a korszakot éljük. 

Pusztán egy adathalmaz ismerete nem jelent tájékozottságot. Az információ hatalom – de csak akkor, ha tudjuk, hogyan sorolhatjuk be és hogyan használhatjuk fel a birtokunkba került információkat. Arról nem is beszélve, hogy a kutatások szerint az a tudás marad meg hosszú távon, amit valamihez kapcsolni tudunk, amit rendszerbe ágyazva raktározunk el.

Miért tanuljuk az évszámokat, ha érettségi után sok-sok évvel sem tudjuk megkülönböztetni a diktatúrát a demokráciától? Mi értelme tudni, hogy x. y. költő hol végezte a tanulmányait, ha később egy kalap alá vesszük Oravecz Nórát Oravecz Imrével? És érdemes lenne-e tudni az összes rendhagyó igét, ha az ötös érettségi ellenére nem tudnánk egy külföldit útbaigazítani Budapesten?

Ha a tárgyi tudás feldolgozása, megértése, tudásrendszerbe szervezése elmarad, akkor az eredmény nem tudás, hanem csupán csak pár ötös dolgozat és ötös érettségi. És erre kellene az idő − kevesebb tananyag több órára leosztva és a tanterv rugalmassága, hogy a belsővé tétel és rendszerbe szervezés megtörténhessen az osztályra szabva. Legyen idő kérdéseket feltenni, esetleg megkérdőjelezni a mainstream értelmezést, megtalálni, hogy mi köze az adott műnek az életünkhöz, véleményt alkotni, vitázni, akár át- és továbbírni az adott művet.

És igen, ezen múlik, hogy valaki csak fogyasztani fogja-e mások gondolatait feldolgozatlanul, vagy mögé néz és rákérdez, esetleg kritizál. Itt dől el, hogy bólogatójánosokat nevelünk, akik magolnak és visszaböfögnek a dolgozatnál, vagy a tárgyi tudás mellett az összefüggéseket is átlátják. Persze a saját gondolatok nem fognak rögtön záporozni a diákoktól, hiszen általános iskolától fogva úgy lettek szoktatva, hogy a tanár elmondja, ők pedig megtanulják. Az átállás időbe telik, de érdemes bíbelődni az elején a hosszú csöndekkel, bugyutácska válaszokkal, mert a kamaszoknak nem egy hetük, hanem négy évük van a fejlődésre, méghozzá mentális teljesítőképességük csúcsán. 

Ráadásul az irodalom és a történelem is konstrukció, tehát pusztán a tárgyi tudás e téren nem sokat ér. Hiába próbálunk úgy tenni, mintha kőbevésett dolgokat tanítanánk verselemzés örve alatt, vagy hogy le lehet adni a második világháborút egy osztálynak világnézetileg teljesen semlegesen.

*

Mindezek ellenére vagyis mellett − a memória fejlesztése valóban elengedhetetlen, ahogy az is, hogy valamennyi alap tárgyi tudással rendelkezzünk. Enélkül kiszolgáltatottakká válnánk. S a nyelvtanulás sem megy drillezés nélkül, muszáj gyakorolni a nyelvtani formákat, muszáj bemagolni a rendhagyó igéket, stb. Viszont óvatosan bánnék az olyan meglátásokkal, amely szerint a redundáns infókat a fejünkön kívül is felesleges tárolni. Ami ma felesleges, arra holnap talán szükségünk lehet. S hogy miért tanítsuk olyan technikai rendszerek kezelését a gyerekeknek, amik holnapra már elavulnak? Azért, mert aki egy technikai rendszert (pl. Word) már megtanult kezelni, annak könnyebb a következőre átállni, mint egy teljesen újat megtanulni annak, aki azelőtt semelyiket sem ismerte (idegen nyelveknél ugyanez a helyzet).

A művészeti képzésekre jelentkezők és egyéb „főállású kreatívak” „túltengése” egy dolog – habár az is megér egy vitát, hogy mekkora művészmennyiség „normális”, „jó” egy országban, és mit mutat a túljelentkezés valamiből. Azonban csak a töredékből lesz hivatásos művész. A középiskolába járók jelentős hányadának a gimnázium az utolsó lehetőség, hogy kapcsolatot alakítsanak ki a művészetekkel.

Az irodalomnál maradva: ha az irodalom nem közügy, nem rólunk szól, nem az életünket segít jobban megérteni, hanem csak egy adathalmaz, amit mindenkinek a torkán le kell nyomni, mert ez a szokás, az apám torkán is ezt nyomták le, meg a dédapámén is, akkor nincs értelme tanítani. Akkor felesleges időkidobás, inkább tanítsuk meg helyette az adózási rendszert meg a KRESZ-t, mert azok sokkal hasznosabbak. Ha viszont mindenkinek köze van hozzá, akkor miért azt tanítjuk, ami a szakértők szerint, a szakértőknek fontos, akik egész életükben ezzel foglalkoznak. Ha idegen országba utazunk, akkor is a legérdekesebb és általunk érthető dolgokat mutatják meg, nem az ország szakpolitikájával traktálnak rögtön.

Nem a csillagainkban a hiba, de az arányok finomhangolása nagyon ráférne a jelenlegi oktatási rendszerre.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 190 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
catalina9
2016. június 08. 13:08
"...Amerikában nemrég mutattak be egy dokumentumfilmet Regula (The Rule) címmel, amely rendhagyó módon foglalkozik a kérdéssel. A New Jersey állambeli Newark bencés gimnáziumának tevékenységét vizsgálva arra keresi a választ, hogy mi a siker titka, miért kerülnek be az itt végzett, halmozottan hátrányos helyzetű diákok szinte teljes létszámban az egyetemekre. A film arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a szerzetes tanárok nem tesznek mást, mint egy közel másfél évezredes dokumentum, Szent Benedek Regulájának alapelveire, vagyis Isten és a közösség szolgálatára, a kitartó munkára, a szigorra, az engedelmességre, az alázatra, a felelősségre, a szolidaritásra építik a nevelést. Az Ora et labora, azaz az Imádkozz és dolgozz jelmondat szellemében lenyűgöző eredmények születnek...."
Burmin
2016. június 07. 21:15
"De amíg van értelme tudni a Nagymedvét alkotó egyes csillagok anyagát, Földtől való távolságát, korát, stb., addig összefüggések nélküli adathalmazként ismerni az évszámokat vagy verscímeket és toposzokat felesleges tudás." Oszt miért jobb tudni az Ursa Major csillagképet alkotó csillagok anyagát ? Meggyőződésem a csillagászok sem tudják. Ki az a hülye aki bebiflázza a Földtől mért távolságukat ? A korukat ??? Nem tisztem védeni a történelmet, de van bizony olyan a cikkíró által csak adathalmaz amit nem árt ha tudunk és esetleg tudjuk nálunk akkor épp mi volt. Uram bocsá' épp mily irodalmi stílusirányzat volt, kik voltak akkor a költők és milyen műveik voltak. Hölgyem mégis a Föld nevű bolygón élünk és az életünk oly véges talán mégis ebből szeretnék többet tudni...
Tintamin
2016. június 07. 21:00
Hát a fidesz szélsőségesen anakronisztikus, kizárólag az államilag beszántott tankönyvpiac által terített minősíthetetlenül szar tankönyvekre és középkori tantervre épülő bolsevik szintű oktatási rendszere minden lehetőségtől elvágta a szebb jövőre érdemes ifjúságot. Sebaj, majd békemenetelnek, ahhoz kiváló alapanyagot gyártanak a szuper állami tankönyvekből, és magolásból. Mindeközben Erdélyben a magyar oktatási rendszerből kizárt MAGYAR oktatóprogrammal tanítanak. Mert ők fejlődni szeretnének, nemcsak agyhalottakkal együtt tapsikolni a rezsicsökkentésnek....
liberálzöld.
2016. június 07. 20:17
Valamit megtanulni, aztán részben elfelejteni nem ugyanaz, mintha meg sem tanultuk volna.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!