Az álhírek sáskajárása

„Ramszesz »elsöprő győzelmét« éneklő hőseposzt felvésik a templomok falaira, a győzelmi obeliszkekre, sőt megírják a megfelelő levéltári feljegyzéseket is. Évezredekre megtévesztik a történetírókat, évtizedekre a modern egyiptológusokat, de a hazugság lelepleződésével nyilvánvalóvá válik egy üzenet: a történelmet nem a győztesek írják, hanem akiknél a toll van. (...)

A klasszikusnak tartott médiumok és a többé-kevésbé megbízható, de azért bevett források (kampányoldalak, blogok) mellett kiépült egy olyan alternatív világot reprezentáló média, amiben egy végtelen, kifacsarodott logikai lánc végtelen, egymáshoz kapcsolódó szemeiként követik egymást az álhírek.

Példának okáért, ha egyik nap megjelenik, hogy Soros György meleg, az implikálja a többi, ehhez a tulajdonságához kapcsolható többi tulajdonság megjelenését – szinte kívánkozik, hogy ennek hatására megjelenjen: anyagyilkos is, sőt, gyíkember (ezt nevezik implikált személyiségelméletnek). Gyakran emlegetik ezzel kapcsolatban a párhuzamos valóságokat, de a párhuzamos valóságok nem állnak harcban egymással, míg az alternatív média mindig, minden egyes másodpercben kint portyázik csapataival, hogy ellopja a klasszikus média legféltettebb kincsét: a kredibilitását. A két valóság kölcsönösen hazugnak tartja egymást. Az alternatív média chemtraillel összefirkált égboltú vidékéről szemlélve a klasszikus sajtó egy háttérhatalom által uralt, elnyomó autokrácia, melynek lakói egyszerre szánnivaló, ostoba birkák és tudtuk nélkül szemellenzőt viselő ártatlanok, akiket fel kell ébreszteni.”