Egész létünk a szeretet isteni „túlkapásainak” a drámája. Ennek a drámának áll mintegy centrumában a megtestesülés titka az isteni ártatlanság makulátlanul tiszta jegyeivel.
„Szép a karácsony költészete, de ennek a költészetnek a gyökere véghetetlenül mélyebb, s tulajdonképpen még nem termette meg valódi gyümölcsét közöttünk.
Isten – írja Simone Weil – tiszta szeretetből alkotta a világot. A teremtés nem Isten hatalmának, hanem az isteni szeretet lemondásának a műve. Mivel pedig a világ a lemondás műve, erre az isteni szeretetre mi is csak lemondással felelhetünk. Innét minden valódi alkotás és minden valódi cselekedet és vállalás mélyén a szeretet alkalma és az aszkézis szabadító jelenléte.
De a teremtő szeretet nem lett volna teljes, ha Isten maga is nem vállalja megtestesülését. Creatio, Incarnatis, Passió: ugyanannak a feltétlen, ugyanannak a szent Szeretetnek a túláradása, »túlkapása«, amely »Krisztust végül is a keresztre emelte«.
Egész létünk a szeretet isteni »túlkapásainak« a drámája. Ennek a drámának áll mintegy centrumában a megtestesülés titka az isteni ártatlanság makulátlanul tiszta jegyeivel. Így – a teremtő lemondás jegyében – a karácsony egyszerre az egész teremtés elfogadásának és szeretetben való fölülmúlásának az ünnepe. Isten szeretete és szabadsága a valóságos helye: innét univerzalitása. Ezért, hogy jó hírével mindent bevilágít, hogy térben és időben minden – ami szép és igaz – tudva, nem tudva feléje mutat, s méltán meríthet világosságot belőle.
De mint a szívünkben lakó isteni szikra, tiszta szeretet: a megtestesült Isten is csak szinte észrevétlenül léphetett közénk. Igaz: kicsiny, mérhetetlenül kicsiny fény ez – de reális. Ugyanaz a szelídség, mely engedelmességre bírta a teremtett univerzumot, és gyengédségének erejével a kereszt vereségén túl meggyőzte a világot.
A karácsonyi bölcsőben a kisdedek ártatlanságával fekszik ez az ártatlan Isten, kinek szeretete soha többé nem hagyja nyugton szívünket. Békéje örök kísértője minden békétlenségnek, szelídsége minden háborúságnak. A karácsonyi ünnep külsősége mit se ér e tiszta, ártatlan és egyetemes szeretet nélkül. Vajon valaha is meg fogja teremni valódi gyümölcseit közöttünk?”
Müller Péter Sziámival a nemrég megkapott Fonogram életműdíj kapcsán készültem szabályos interjúra, de sokkal több: igazi beszélgetés lett belőle.
A publicista szerint „ez a civilizációnk egyértelmű a zsákutcája”.
„A német kulturális közeg számára a fehér férfi, mint irodalmi probléma elég régóta létezik” – fogalmazott az író.
A forradalom hersegve habzsolja fel saját gyermekeit, és nem úgy tűnik, hogy bármelyikük megfeküdné a gyomrát.
A keresztény tanítás szerint a Szent Lélek nem erő, nem szép gondolat, nem jelkép, hanem élő Személy.
A kétszeres ötkarikás bajnok tudatosan vonult háttérbe az utóbbi időben, ám örömmel dolgozik újra a magyar olimpiai mozgalomban. Nagyon bízik Szilágyi Áron negyedik aranyában, a magyar labdarúgó-válogatott remek Eb-szereplésében és abban, hogy az újjáalakuló Újpestnek végre nem lesznek kiesési gondjai.
A Békemenet elérkezett saját legmélyebb forrásához. Vagy úgy is mondhatnánk: soha nem volt még olyan húsbavágóan fontos, mint éppen ma. Ungváry Zsolt írása.
