Jakab Péter az agresszort gúnyolta ki

„Ceglédi Zoli nagyon kiakadt attól, amit Jakab Péter mondott, mégpedig, hogy »Orbán Viktória«. Fel is háborodott rendesen, hogy a »Rendszerváltás« attól következik be, hogy Orbánt megerőszakolják a böriben. Ceglédi Zoli szerint ez rettenetes, ez szörnyűség. Meg minden. Valóban, az erőszak rettenetes, a nemi erőszak méginkább, hiszen nemcsak fájdalommal jár, hanem szégyennel. »Megbecstelenítenek« egy testet, ami a személyiség hordozója, és az áldozatnak ezután ezzel a bélyeggel kell élnie. Ez valóban borzasztó. Csakhogy itt Jakab Péter az agresszort gúnyolta ki. Azt, aki nőügyekkel nem foglalkozik, aki megtagadja a jogot a nemi identitás (férfi vagy nő) megválasztásához a transzneműektől, aki egy olyan törvényt vert át a parlamenten, mely a szexuális orientációjuk miatt bántalmazott tizenévesektől tagadja meg a segítségnyújtás lehetőségét, így kergetve egyre többüket az öngyilkosságba. Tehát itt az agresszor elleni agresszióról van szó, nemi erőszakról, ami bár a magyar börtönökben sajnos előfordul, jelen esetben szimbolikus.

A patriarchális társadalom legtetején pöffeszkedő fehér, keresztény, heteroszexuális férfit, »A főnököt«, aki állandóan harcol, csatákat vív, kokikat osztogat, előír, beleszól és központilag meghatároz, meg kell fosztani a hatalmától, ha le akarunk számolni az erőszak kultúrájával – azzal, amiben élünk. Ha nem akarunk több megerőszakolt, vagy halálra vert nőt, bántalmazó kapcsolatokat, gyerekkorában a szülő által megpofozott, ezért a bántalmazást a szeretet megnyilvánulásának internalizáló tömegeket, akkor az erőszak eredőjét kell megfosztanunk a hatalmától. A patriarchális rendszer kivételezettjét akár tetszik, akár nem, csak erőszakkal lehet megfosztani a hatalmától: kasztrálással, vagy úgy, hogy belehatolnak, ahogy egy nőbe, mert – szerinte, mivel csak binárisan képes létezni a heteronormatív kontextusban – ez pont olyan alávetett állapot mint a patriarchális társadalomban alávetett állapot nőnek lenni, vagy mint a börtönben alávetett csicskának (Viktóriának) lenni. (A börtönszex elsősorban a hatalomról szól, az aktus tisztázza, ki a főnök es ki az alávetett, ami nem zárja ki, hogy szexuális vágy beteljesedése is egyben.) Ez, kedves Ceglédi Zoli elkerülhetetlen.

Persze a kasztrálás vagy a belehatolást nem feltétlen kell szó szerint érteni. A kasztrálás bekövetkezik akkor, amikor hatalmi jelvényeitől megfosztják. Egy patriarchális rendszerben a nő mindig alávetett. Az első szülött fiúk örökölhették leginkább egészen mostanáig a királyi trónokat. Ha mégis nőt koronáztak meg, attól a rendszer nem feltétlen erodálódott, hiszen a hatalmi függés megmaradt, a rendszer egy apró elemét sem változtatták meg, tképp a királynőt  »férfiasították«, ő lett az adott országban a hadsereg főparancsnoka pl., Tehát attól, hogy valaki nő, még lehet a patriarchátus feje (II. Erzsébet), vagy ami kívülről nézve elég félelmetes: a legmegbízhatóbb katonája. Az ilyen nő nem habozik kimondani, hogy nőként ő nem ér annyit mint egy férfi. Novák Katalin, szaporodásügyi miniszter, akit legutóbb egy abortuszellenes társaság tüntetett ki itt, Rómában, büszkén mesélte például egy fórumon, hogy már kislányként is tudta, hogy a férfi az, aki vezet. Ha mentek valahova, nem szerette, ha az édesanyja ült a volán mögé. Ilyenkor szólt, hogy »Apa vezet.« A patriarchális rendszer lebontását – amit Gyurcsány elkezdett, csak a Fidesz megakasztotta – a hatalmi viszonyrendszer átalakításával lehetne folytatnunk. Figyeljétek meg, hogyan viszonyul Varga Judit a beosztottjaihoz és Dobrev Klára a csapatához. Varga Judit a beosztottak pozícióit emliti, ezzel hangsúlyozva, hogy neki mint miniszternek alárendeltek, míg Dobrev Klára kollégákról beszél – pedig egy nagyon határozott, karizmatikus vezető. De nő. És ez nagyon sokat számít. Mert egy nő tapasztalása a világról, ahol a férfi a kivételezett, teljesen más mint egy férfinek. Hát ez hozhatja el a RENDSZERVÁLTÁST, kedves Ceglédi Zoli.”