Aki nem ismeri a Horthy-korszak szakirodalmát, ne írjon róla!

„Sebes Gábor publicista, mint legújabb cikkéből is kiderül, amatőr történész. Vannak amatőr csillagászok is, ha egyikük például azzal állna elő, hogy a Hold sajtból van, a szakértő csillagászok (is) kinevetnék. Sebes vagy nem ismeri a Horthy-korszakkal és a holokauszttal kapcsolatos szakirodalmat, vagy ismeri. Ha ismeri, akkor tudatos történelemhamisító. Ha nem ismeri, akkor nem értem, miért ír olyan kérdésekről, amelyekkel kapcsolatban elemi ismeretei sincsenek. Most abból indulok ki, hogy szinte soha és semmit nem olvasott a zsidó holokausztról. Ezért írja magabiztosan, hogy például tudja, hogy az 1920-ban bevezetett numerus clausus törvény mögött milyen gondolatok voltak: Mindenkinek minden jóból a „születési csoportja” létszámának megfelelően kellene részesülni – állítja. Az első világháború utáni Európa első antiszemita törvényéről beszél.

Horthy kormányzó még 1943 áprilisában is milyen büszkén említette ezt a törvényt Hitlernek, mint annak bizonyítékát, hogy ő sokkal hamarabb kezdte el a zsidók elleni harcot, mint maguk a nácik. Antiszemitizmus kérdésében Horthyt elfogadhatjuk szakértőnek. A numerus clausus bevezetését az egyetemi ifjúság erőteljes nyomásának tulajdonítja, tehát nem olvasta pl. Kovács M. Mária történész témába vágó tanulmányait, könyveit. A törvényjavaslat nemzetgyűlési vitájában tomboltak az antiszemita képviselők, akik a világháborús vereségért, az ország megcsonkításáért az 1914 előtti szerintük liberális rendszert és főleg és elsősorban a judeobolsevistákat tették meg bűnbaknak.

Prohászka Ottokár Székesfehérvár penetránsan antiszemita püspöke akkor éppen a kormánypárt elnöke és a numerus clausus törvény egyik ötletadója volt. Ő is azt hazudta, hogy a zsidók gyáván meghúzták magukat a világháború idején a hátországban, és miközben a fronton a derék magyar fiatalok hősi halált haltak, beültek az egyetemi padsorokba, és követelte megbüntetésüket.”

Nyitófotó: Mandiner archív