Önt csakis a Tóni fizetheti

Nyitókép: Képernyőfotó/YouTube

„- Jól fizet Tóni?
- Hogy tessék?
- Ön kétségbe meri vonni, hogy a színrelépésem az egyetlen lehetőség a NER megdöntésére, és mindenféle múltbéli üggyel hozakodik elő? Akkor önt csakis a Tóni fizetheti. 
- Már elnézést, de még egyetlen kérdést sem tettem föl, másfelöl meg – ha megbocsát – ön a Tóni.
- Ez most mellékes. A lényeg az, hogy 

azt higgyék, hogy – mind a szó szoros, mind átvitt értelmében – az ország fölé emelkedhetnek. Beszéljünk akár az ötödik kerületi ingatlanpanamáról, akár az állami gyűlöletpropagandáról, amit személyesen a propagandaminiszter szomszédja végez. Rabok legyünk vagy szabadok!
- Ezt nagyon szépen mondta, teljesen meghatódtam, de mégis milyen konkrét lépéseket tervez?
- Rengeteg eredeti ötletem van, ami eddig másnak nem jutott eszébe. Csatlakozhatnánk például az Európai Ügyészséghez…
- Nagyon jó elképzelés, de – nem akarom megbántani – mintha más is említette volna már…
- Nem elég erőteljesen. Lakossági tájékoztatókampányt kell indítani. A szomszédom épp ráér. Talpra magyar!
- Hát, plakátozni valóban nem lehet fekve. Ezek szerint saját politikai szervezet létrehozását fontolgatja?
- Nem az a kérdés, hogy én mit fontolgatok, hanem hogy a történelem – ami az élet tanítómestere – mint fontolgat általam. Ugyanis 

Mert a víz szalad, a kő marad, a kő marad, azért a víz az úr, viszont ej, mi a kő! tyúkanyó.
- Ez még mindig túl általánosan hangzik. 
- A konkrétum a kishitűek lélekerősítője. Nekem nagyratörőbb céljaim vannak, és csak együtt sikerülhet. A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez…
-Tudom, mert romlásnak indult hajdan erős magyar.
- Mi? Ez nincs a versben. 
- Nem, ez Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című költeményéből való.
- Odáig még nem jutottam a gyerek olvasókönyvében. 
- Akkor próbálom máshogy kérdezni. Kikkel szemben szervezi ezt az őszinte politikai erőt?

és a hatalomgyár helyett az emberek bevonásával vitassuk meg az igazi nemzeti sorskérdéseket. 
- Nem olyan régen még ön is a karmelita ura volt, mi akadályozta, hogy az igazi nemzeti sorskérdéseket vitassa meg az emberek bevonásával? 
- Jól fizet a Tóni? 
- Nem szóltam. Ezek szerint ez a program.
- Ez. Dékás indulat + közhelyszótár + kondibérlet = ellenzéki népszerűség. 

de most az a feladat, hogy véget vessünk a mesterséges megosztottságnak, mert aki másnak vermet ás, azt árokba temetjük. 
- Ha már említi az régi időket (tegnapelőtt), nem fél attól, hogy egykori fegyvertársai ön ellen fordulnak?
- Engem nem lehet megfélemlíteni! Amióta az eszemet tudom (tegnap), azóta kiállok a magam igazáért, az elnyomottak, a megszomorítottak érdekében a hatalom dicsőséges nagyuraival szemben. Nem lehet eltántorítani, demokrata az, aki nem félárú jegyet vásárol, mert telik neki egészre. 
- Érte önt már bármiféle hátrány?
- Ne is mondja! Egyszer az inas három óra helyett csak egy órás dekantálást követően szervírozta a syrah-t. 
- Szörnyű lehetett…
- Az volt. Szörnyek járnak közöttünk. Illetve jártak, mert azóta nem tud lábra állni, ebből is látszik, hogy rettenetes állapotban van a magyar egészségügy. 
- Aha, ezek szerint az egészségügy rendbetételét ígéri. És másoknak ígér még valami kézzelfoghatót?

- Mintha már ezt is hallottam volna…
- Túl sokat hallgatózik. Viszont most mennem kell, sajnos nem érek rá tovább, még délután adok három interjút, részt veszek egy betelefonálós műsorban, majd előadást tartok a Korszakváltók klubjában, ahol dedikálom az általam (titkár) összegyűjtött Márai-idézeteket, este pedig fogadást adnak a tiszteletemre a CEU-ban. Volt két kávé, azt ugye állja?
- Persze, viszlát, ennyit arról, hogy jól fizet a Tóni.”